Kutya pozícióban iszonyúan megujjazott

Furcsán pozitív és különösen negatív dolgok követték egymást. Mikor megérkezett [és amúgy előtte pár napig], nem lehetett a vigyort lemosni a képemről. Boldog voltam, hogy egészen másképp érzem magam, mint az elmúlt hetekben [hónapokban]. Viccelődtem, “laza” voltam, ugrattam, be nem állt a szám. Az esténk csendes volt, bensőséges… feküdtünk a kanapén 1-1 üveg sörrel, cirógattuk egymás haját, zenét hallgatva. Voltak pillanatok, amikor elérzékenyültem, persze csak titokban. Ezután fürdés nélkül, iszonyú szagokkal hívott az ágyba – ami részéről 3 hónap szünet után szerintem bunkóság, de legalább most letesztelem magam, milyen a kedves, amikor bűzlik. Nem volt kellemes, de végül kifejezetten izgatónak találtam pl a hónaljszagát. A nemiszerve körül durvább volt, azonnal lebeszéltem magam pl a prosztata-meglepiről, a nyelvemmel kényeztettem – nem haltam bele, ő meg élvezte nagyon, és ennél megállapodtam.

Elmaradtak a néhányszor átbeszélt [e-mail] dolgok, amiket szerettem volna [“mindenhol végigcsókollak majd édeske, főleg a hasadon, tudom, hogy azt imádod”]. Ezzel nem is titkolta, mennyire önző. Kategóriákkal kevesebbet kaptam, mint decemberben. Nem is élveztem az első két szeretkezést, pedig egyszer odahajoltam hozzá, hogy “na és hol vannak azok a csókok?” Megkapod, bébi. Érthetően: erről ennyit. Pedig ez nem olyan nagy kérés… Ennyire lusta, vagy ennyire undorodik egyébként tőlem? Egyetlen vágyam van, mióta belevetettem magam a szexuális időtöltés rejtelmeibe, az, hogy kihasználva teljes bőrfelületemet, az urak simogassanak és csókoljanak, gyengéden, mohón, mindegy, csak ne hagyjanak pőrén, nem csak a vaginám és a cicigombom létezik. Hát, kérem, de. Háromból három. Négy? Mindegy. Mindegyiknek mondtam, mindegyik ígérte, egyik sem adta meg. Igen? Igen, mert nem a testem kellett nekik, nem a lelkem, nem az örömöm, hanem a lehetőség.

Majmom kapott a lehetőségen, és másnap reggel már figyelmeztetnem kellett, hogy “segítsen”, mert fáj a behatolás. Vagyis visszakoztam, előbb kicsit ízlelgesse meg frissen borotvált lényegemet, emlékezzen a vérzésre. “Milyen pihe-puha itt neked, imádom…” Imádta. De erre kérnem kellett. Ezután kaptam egy verbális ajándékot, miszerint megőrül értem, annyiszor mondtam ki én iránta magamban, hogy most rendesen hatott. Hiányzott a hangja a mosolya, szoros ölelése, selymes bőre, nemi illata… de ez leányálom, tudom.

A lányka beköltözése sima volt, megetettem a kedvencével, vihorásztunk, sztoriztunk, ahogy kell. Jó volt újra látni. Barátságosabb, mint elképzeltem. Mint emlékeztem. Mármint, mindig is barátságos volt, de most bizonyos lehettem felőle. Nagyon mélyről jött minden “köszönöm”… Az ajándékoknak hangosan örültek, én is kaptam hasonló apróságokat, és a hétvége során meghívtak erre-arra. Ágyon kívül egy normális, visszafogott baráti alakulatnak tűntünk. Ha belegondolok, ennyi erővel hány meg hány hasonló trió ücsöröghet a klubokban vagy sétálhat az utcán. Este iszogattunk egy zsúfolt bárban, amikor – a sokadik sör után – egyszercsak odahajolt, és megcsókolt. Valamennyire meglepődtem, mert szerintem ez nem mindennapi, de mivel már ismertem, viszonoztam. Majmom azonnal a kamera után nyúlt.

Többet kereste a cimboranője társaságát, mint az enyémet, szinte folyamatosan beszélgettek, míg én inkább figyeltem, néha hozzáfűztem valamit. Őhozzá jött beszélgetni, de hozzám baszni. Első, és tulajdonképpen egyetlen közös esténkre nem szívesen fogok visszaemlékezni. Egy közönséges pornófilm volt egy öregedő, szexuálisan besorolhatatlan világutazóval, aki magaköré kerített két teljesen hétköznapi, kedves nőt, hogy kiélje korántsem teljesen perverzitásoktól mentes igényeit [a barátság jegyében], kezdve a kamerázástól az ujjazáson és oráltechnikáján át a nem tudom milyen csöcsörészős maszturbálásig. Ha valaki tudja, mik az igényei és hogy kell azokat keresztülbűvészkedni az éjszakán, heteken-hónapokon és barátságokon át, akkor az ő. Aznap este nem is tudom, hová került a magja, de belém nem, az biztos. A lányba sem, mert ők nem dugtak.

Sok sör és vodka ködfátylas hatása alatt bújtunk ágyba. Rátapadtunk az ember cicigombjára, tudjuk, hogy ettől indul be. Az orált én kezdtem, munkám jutalmaként hamarosan bele is ülhettem, amire viszont emlékezni fogok még sokáig. Nagyon élveztem… őszinte hangok kíséretében még meg is könnyeztem. Csak a saját ritmusomban voltam hajlandó lovagolni. Hát, ilyen is van… A lány mindig valahogy ott ténykedett körülöttünk ilyenkor, simogatott minket, vagy smároltak emberemmel. Semmilyen féltékenységet nem éreztem. Nem adott rá okot, végtelenül kedves és természetes volt.

Talán jobb, ha csak sorolom a továbbiakat, intimitásnak úgysem volt sok jele, viszont annál több dolgot tapasztaltam. Majmom keze összetalálkozott a farkával [decemberben megjegyeztem, milyen jó, hogy egyszer sem csinált ilyesmit]. Volt, hogy ezalatt csak a melléhez engedett oda, vagy egyszerűen “egymásnak eresztett” minket, közben maszturbált, és… fotózott. Ez valami skalpgyűjtés lehet, vagy a pornóvideók hatása, vagy otthon egyedül erre folytatja, nem tudom*. Nekünk, lányoknak a hiúságunk és egymás közötti remek egyetértésünk [néha úgy éreztem, dacos cinkosságunk] megengedte, sőt, volt, hogy én vezényeltem a lányt, inkább üljünk fel stb. A fotóktól félhetnék… de a lány valami külföldi állami szervnél dolgozik, nem tenne jót a karrierjének, ha rossz kezekbe kerülne egy ilyen kép. Vagy a kisgyerekének… de ez nem ide tartozik.

Volt, hogy ő nyalt engem, vagy smároltunk, miközben kutya pozícióban iszonyúan megujjazott az emberem, el is toltam a kezét, nagyon fájt. Vagy én ujjaztam [és nyaltam] a lányt, ő hanyatt fekve “állta” a féltérden szájába “szeretkező” majmot, ez a látvány még sokáig kísérteni fog, anniyra visszataszítónak találtam, kicsit sajnáltam a lányt… lehet, hogy ezért, vagy mert ő szerencsésebb nálam, egy idő után eljuttattam az orgazmusig. Ez megelégedéssel töltött el, úgy éreztem, nem sok élveznivalója akadt az éjszakában, legalábbis, ami nem rajtam múlott. De később rájöttem, valami egyéb lehet, mert egyszer sem kerültek gyermeknemző intimitásba, viszont végig boldognak láttam, nagyon nyugodtak, és szótlannak.

Én a záróaktusokra [talán ekkor lőtt ki valahova ez a főemlős] már porszáraz voltam, próbáltam még izgatni a csiklómat [talán meg is lett örökítve], de több élvezetet és izgalmat nem produkált az éjszaka. Összességében csalódtam, azt reméltem, a korábbi, ehhez képest izgalmas éjszakánkat megszorozzuk most. Majmom úgy néz ki, magának megtette… összességében durvább volt és közönséges. Egyáltalán nem volt viszont figyelmes, egyikőnkkel sem. Nem is mosolyogtuk agyon magunkat, talán még egymás társaságát is szívesebben kerestük, márcsak a barátság jegyében is… Egészen más volt minden tél elején, talán a spontaneitása miatt. Ott valami összetartotásféle sugárzott a trióból, gyengéd, játékos este ehhez képest. Kapuzárási frász máris? Mindez az én ágyamban… Hihetetlen vagyok, komolyan. Ennyire nem unatkozhatok.

Másnap reggel a lányka “beérte” azzal, hogy nézett minket. Ekkor már szinte kétségbeesetten akartam a kedvét keresni, elkapni a tekintetét, odanyúltam, amikor tudtam, ott kucorgott mellettünk. Mozi? Arra ébredtem, hogy “fényesíti” a majmom szerszámát, aki aztán odakért engem egy orálra, elhalmozott dícsérő hanghatásokkal, néhányféle pozíció után hagyományosban ment el, nem pont társasházba való decibelekkel. A napi program után hazajöttünk egy pihenőre, mivel én elszundikáltam az étteremben, röhögve megbeszéltük, hogy otthon ledőlök a kisszobában fél órára.

Majmom illedelmesen sugdolózott a lánnyal, gondoltam, akkor itt az ő pillanatuk, de egyszercsak megjelent mellettem. Lefeküdt, átölelt, és elkezdett szuszogni. Ebből már így sem lett volna alvás [iszonyúan megkívántam], de a keze egy idő után elkezdett vándorolni. Csak a derekamon, hasamon, és mindig meg-megállt, mintha elaludt volna. Majd felkúszott a polóm alatt a mellemig, és ekkor már nem volt megállás. Nyitva maradt az ajtó, a lány laptopozott, emberem valami miatt kínosan ügyelt arra, hogy teljesen hangtalanul működjünk [ami ebben a lakásban egyébként lehetetlen, de már a szándékot furcsálltam]. Kézzel izgattam fel, hogy ne keljen külön életre a takaró, egy kicsit szopogattam, és úgy, fekve, kiskifli-nagykifli állapotban belémbújt. Nagyon szerettem… Képes volt hangtalanul elmenni, de láttam, hogy emiatt erősen küszködik. Ez nagyon kellett. Megsimogatta az arcom… ez volt a “köszi”. És nagyjából az a mozzanat, amit a lány helyében nagyon nem tudtam volna elviselni. Innentől már kifejezetten felnéztem a lányra.

És akkor még nem sejtettem, hogy több együttlét nem lesz. Decemberben nem tudtam emberemet magamról levakarni. Most itt volt két barátnő, szabadidő egy privát lakásban… mi történhetett? Vártam… csendesen végigboroztuk az estét, mélyen az éjszakába, végre hármasban beszélgettünk, egyenként megfürödtünk, vicces pizsamákat húztunk és mentünk szundikálni a franciaágyba. A reggel hasonlóan eseménytelenül telt, valamit cüccögtek kb két percig a lánykával, míg én ébredeztem, de nem szex volt. Megetettem őket, kávécigi, bementünk a városba sétálni, kicsit vásárolgattak, ebédeltünk, beszélgettünk még egy óriásit, összecsomagoltak, és már itt is volt a taxi.

Próbáltam néha, amikor kettesben maradtunk pár pillanatra, odabújni hozzá csókot kérni. Nem kaptam, csak odacuppantott, elmosolyodott, és magáhot szorított egy másodpercre. Ezt imádtam. Nagyon szorosan tudott ölelni, szinte már fájt. Vajon azért nem akart velem csókolózni, mert nem akar több kötődést sem az ő, sem az én érdekemben? Vagy már kialakult valami taszítás benne irántam? Vagy az égvilágon nem csinált még ilyet, mert ennyire nem gyengéd jellem? Vagy egyszerűen csak azt gondolta, nekem ez nem jár. Végülis az egész hétvégét tekintve világosabbá vált guminő szerepem, mint valaha. Ami tulajdonképpen nem nehezíti meg a helyzetemet…

Át kell írnom a levelet. Ki kell hagynom a féltékenységet, mármint erre a drága lányra, mert nem igaz. A fájdalom is átváltott egy sokkal józanabb szemlélődésbe, és inkább az elmúlást fájlalom, ami már most jelen volt… Annyi fáj, hogy valaminek vége lesz. Még ha káros is volt, megalázó és tele fájdalommal, ott volt az, amitől egy nő elhullik, hogy kell… ehhez viszont fel is kell nőni. Remélem, megtörtént. Vége a jónak… és a rossznak.

A reptéren aztán ismerjük, mi történt. Besurrantunk az üres női wc-be, lehámoztam a nadrágomat, nyalakodtam még egy utolsót… rendesen benedvesedtem. Bevetettem a trükkjeimet, amitől majdnem halálrarémítette a szomszédos kabint, ennek eredményeként ugyanúgy, mint 3 hónapja, szemben egymással, finoman, némán belémhatolt, és nagyon rövid idő alatt elment… gyengéden végigsimította az arcomat, édes mosoly ült az arcán, szerszáma kicsusszant, amivel a magja is – ekkor került a farmeromra. Összeszedelőzködtünk, és “who cares” alapon kéz a kézben kisétáltunk.

Egy kicsit úgy érzem, talán ő sem tervez több túrát. Amire vágyom, azt már tudom, hogy nem kapom meg tőle. Mármint nem is kapnám meg. Egyformán vágyakozom, amikor százkilométerekre van, amikor idefelé tart, amikor ölel, amikor bennem van… amikor újra elutazik. Mert arra vágyom, hogy szeressen…

Üres vagyok, cinikus és kiábrándult. Most. Hol fejcsóválva, szégyenérzettel vagy némi megvetéssel emlékszem vissza az elmúlt hónapok cirkuszára. Még az is lehet, hogy valami ostoba összeesküvés “áldozata” lettem. Belevetem magam az ismerkedésbe, okosan kerülve az infantilis IHB bulikat. Olyan embert szeretnék, akinek nem a lehetőség, hanem én kellek. Aki ugyanúgy rajong értem, mint én képes vagyok értük… aki rajong a hangomért, a mosolyomért, kócos hajamért, illatos bőrömért, lovak, kastélyok és távol-kelet iránti rajongásomért, karcsú bokámért, egyéni humoromért, színes szoknyáimért, világnézetemért, éjszakai szuszogásomért… értem.

Szexuális rutint már mindenképpen szereztem, sakkozni is tudok ismereteimmel, vagyis alkalmazkodni, kinek hogy jó. Megtapasztaltam halványan azt is, hogy nekem mi az. Erő és gyengédség, biztonság és bizalom, egyéni ritmus és odafigyelés. Csókok végig a hasamon és a hátamon… érintés… szerelem. Tele vagyok reménnyel.