Úrnőd vagyok 3

Fáradt vagyok ma este, hogy igénybe vegyem a szolgálatiadat – ásított Dominika kisasszony, a rabszolga öszinte rémületére. Ez vajon azt jelenti, hogy nem kap kegyelmet? De különben, ha már ilyen szépen kéred, – folytatta nagy kegyesen, mintha akkor gondolná meg magát, – megengedem, hogy ez éjszaka még egy próbát kiállj. Tapsolt az örségnek, akik azonnal benn teremtek, és egy intésére felkapták a még mindig halálfélelemtöl reszketö szolgát. Kihurcolták a teremböl. Újabb játék következik tehát. Mosdassátok le és jó erösen láncoljátok az ágyam végébe! – parancsolt az Úrnö, a szolgálókat pedig egy intéssel elküldte aludni.

Miután ö maga is átöltözött az éjszakai köntösébe, bevonult a hálószobába, kezében még mindig a boroskupa. Amikor a katonák végeztek, kiküldte öket. Így teljesen magára maradt a maga tehetetlen, megláncolt, megkínzott rabbal. Lassan itta a kupa bort, közben bele-belenézett a tükörbe, és fésülgette a haját. Dúdolt valamit magában, és lassan úgy tünt, mintha már meg is feledkezett volna az ágya végében egyre kényelmetlenebbül heverö rabszolgáról. Kissé megszédült a bortól, de határozottan jobban érezte magát töle. Hagyta, hogy jól átjárja minden tagját a kellemes ital nyújtotta zsibbadás. A dallamhoz, amit dúdolt, mosolyogva lejtett egy táncot. Egyre vadabbul forgott, közben lerúgta a cipöjét, eldobta a kupát, és lendületből – zsupsz – bevetette magát az ágyba. Ettöl összerezzent a rabszolga ott a lábainál. Nem tudott, és nem is mert volna mozdulni, bár láthatólag kényelmetlen volt a kicsavart, féloldalas helyzet, amiben odaláncolták. Dominika kisasszonyban ezzel mégis újra felébresztette különös hajlamát az uralkodásra.
– Hát, így nem igen tudod végrehajtani a parancsaimat, ugye? – incselkedett vele kacagva. Dehát, be kell látnod, nem várhatom el, hogy a szolgálóim miattad fenn legyenek egész éjjel! Így az ágyon fekve a rabszolga testének feszítette a lábait, és egy nagyot nyújtózkodott.
– Mit tudnál nekem megtenni, amihez nem lenne szükséged a leláncolt tagjaidra? Ráadásul, amit akkor is tudsz folytatni, ha közben elalszom…
A rabszolga kérlelöen nézett rá. Megszólalni nem mert, de a szemei, mintha azt mondták volna:
Bármit kérj, amit csak tudok, megteszek!
– Mondtam már, hogy ne próbálj meghatni ezzel a nézéssel – dorgálta incselkedőn Dominika. Na mindegy, most már úgyis aludni akarok. Talán úgyis hiába hatnál meg. A szolga újra összerezzent. Talán azt találgatta: ez most mit jelenthet ? Miközben Dominika kisasszony ezt tárgyilagosan, álmosan-unottan mondta, játékosan lépegetett végig a férfitesten. Mintegy aprókat nyújtózkodva, neki feszült a lábával a rabszolga hasának, aztán mellkasának, a másik lábával is, majd az arcának. Végül két lába közé fogta a rabszolga fejét, úgy nézett le rá mosolyogva, élvezettel duruzsolva.
– Tudod mit?Csókolgasd egy kicsit! – nyomta a szájára mindkét lábát egyszerre, azt nagyon szeretem egy ilyen fárasztó nap után. A sok járkálástól elfáradtak a lábaim. Majd most egy kicsit megenyhülnek. A rabszolga engedelmeskedett. Elöször bátortalanul, ügyetlenül adott rá puszikat, majd egyre jobban neki bátorodva csókolgatta Úrnöje lábait. Dominika kisaszonynak nagyon tetszett, hogy egy férfi egyetlen szavára azonnal megteszi ezt. Lehunyt szemmel élvezte a bizsergető élményt, ahogy a száj végigmajszolgatja talpait.
– Tudom már, az lesz a próbatételed, – villant eszébe az új ötlet. – hogy addig fogod nyalogatni a lábaimat, amíg el nem alszom. Úgy akarok elaludni, hogy közben folyamatosan érezni akarom a forró, remegö szádat, a nyelvedet a talpaimon. De jól vigyázz, mert ha abba merészeled hagyni, mielött elalszom, akkor véged! Kezdheted is – kacagott aprókat Dominika kisasszony.
A rabszolga tudta a dolgát. És azt is tudta, hogy ez az egyetlen esélye. Tulajdonképpen örülhetett, hogy végül ilyen könnyen megúszta, ha csak ezt kell megtennie. Hevesen nyalogatni kezdte a fejéhez közelebb levö bal talpat. Kellemes érzés járta át Dominika Úrnőt. Most végiggondolta a mai nap izgalmait, gyönyöreit… A vacsorára feltálalt finomságokat; a zenét, amit hallgatott nap közben. A körülötte sürgö-forgó szolgákat és katonákat, akik minden parancsát vakon teljesítették. A játékot ezzel a lázadóval akit, úgy tünik, elég könnyen betört.
“Mintha nem is bánná nagyon, ha én alázom meg” tünödött magában. Mindennel együtt, nagyon szeretek így élni, állapította meg újra. Hagyta, hogy egy kissé átjárja a bor és fáradtság. Lassan leragadtak szemei, félig már álmodott. Talán éppen egy túl élénk álom riasztotta fel újra egy pillanatra. Jól esett neki, hogy a lába ilyen kellemes hűsítést kap közben, bár mintha a rabszolga nyelve némiképp fáradna már. Talán fél óra is eltelt közben. Most azt is észre vette, hogy még mindig csak a bal lába kapott a kényeztetésböl.
– Most már a másikat is! – sóhajtotta oda félálomban. Még érezte, ahogy a kellemes nyelvcsapások egy pillanatra megállnak, amíg jobb lábát is odadugta a megkötözött rabszolga szájához. Aztán azon folytatódott az élvezet. A lábainál heverö férfi tovább engedelmeskedett. Külön izgalmas érzés volt, hogy ennyire alárendeli magát Úrnöjének. A másik talpnak még új volt az érzés. Dominika kisasszony újra átadta magát az élvezetnek, aprókat nyögve, egyre halkabban. Közben lassan csodaszép álomra szenderült. …

Másnap reggel, amikor felébredt, a szolgálók már ott szorgoskodtak a szobában. Rendet tettek. Kivitték a tegnapi bort, a kupát, elrendezgették Dominika kisasszony aznapi ruháit, cipöit. Kitakaritottak. Közben huncut tekintettel méricskélték Dominika kisasszony lábainál még mindig kiláncolt rabszolgát, aki szintén ébren volt már.
“Vajon milyen szolgálatokat kellett tennie tegnap éjjel ?”
Dominika Úrnö, rá se nézve a rabszolgára felült, és hozatott magának reggelit. Aznap délelőtt rengeteg gondja volt, hiszen, mint a tartomány Úrnöjének, el kellett látnia a császári helytartó feladatait. Hívatta a nagyterembe a hivatalnokokat, kihallgatásokat tartott, a szomszédos barbár törzsek küldötteivel tárgyalt. Igen elfoglalt napnak nézett elébe. Hozatta nappali ruháit, cipőjét. Rendbe szedette magát a szolgálókkal. Már készült is megjelenni az alattvalók előtt. Indult kifelé az ajtón, amikor az egyik szolgáló csendesen megkérdezte:
– Na, és mi legyen a lázadóval, Úrnőm?
– Ja, igen, a tegnapi rabszolga… – fordult vissza Dominika kisasszony, – majdnem elfelejtettem… A láncok súlyos nyomait viselő kreol test mozdulatlanul feküdt, és várta a végső ítéletet….

A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! - A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!