Pornóhoz a viszonyom

Szóváltás, pontosabban gondolatváltás után elgondolkoztam a pornóhoz fűződő viszonyomról. Egy hete szalmaözvegyként tengetem napjaimat, azaz kedvesM külföldön tartózkodik, tehát hiányzik ő, meg a szex, főleg, mivel épp azok a bizonyos napok telnek, és ilyenkor aztán “hűűűdenagyon”, mégsem tudom rávetni magam a filmekre, ahogy korábban tettem volna. Van egy mappám, válogatott jelenetekkel, amiket az évek során valamiért, valami számomra izgalmasért megőriztem, gondoltam ezekből csemegézek, de hidegen hagytak. Aztán jöttek a kedvenc gyűjtőoldalak és a kedvenc kategóriák, de semmi nem keltette fel az érdeklődésem annyira, hogy le is töltsem. És ez így megy már egy ideje, csak eddig arra fogtam, hogy a sok szex mellé minek, de most nem tudom mire fogni. Csak az van, hogy a pornó nekem az egyedülléttel egyenlő, és mondhatjuk, hogy a magányossággal, a magányos szexualitással, az autoszexualitással másképp. Nem kényszerből néztem pornót, félreértés ne essék, remekül szórakoztam vele és kielégített. Jobban, mintha idegen partnerekkel kerültem volna ágyba. De most nem, most az egész távolinak tűnik és idegennek, nem tudok mit kezdeni vele. “Csak néz, néz, de meg nem ismer…”