Szex

Bizonyos társadalmi szokásokat meghaladni iszonyú nehéz – még akkor is, ha állítólag ezek sokat lazultak. Az egyik ilyen bevett szokás, hogy a férfié a kezdeményezés privilégiuma és átka, attól függ, honnan nézzük. Mert kezdeményezni jó, ha nem nagyon félünk a visszautasítástól, de rossz, sőt, terhes, ha minden egyes kudarcot nehezen dolgozunk fel. Mivel évezredekig a férfiaké maradt a kezdeményezés joga (mondhatni, kötelessége), kivéve a fizetős szex esetében, ők elvileg könnyebben is viselik, ha visszapattannak. Persze nem mindegyikük viseli ezt olyan könnyen.
Nőként kezdeményezni és negatív visszajelzést kapni mégiscsak kényelmetlenebb – gondolhatjuk, hiszen minket arra szocializálnak, hogy várjuk meg, amíg felkeltjük valaki figyelmét, meg arra, hogy csak áttételesen, ne pedig direkt kezdjünk ki a férfiakkal, és persze arra, hogy mi vagyunk az üldözöttek. Akit mégsem “üldöz” senki, vagy senki olyan, akitől az üldözést szívesen venné, az elég furcsán érezheti magát.
Ugyanakkor egyre elterjedtebb szokássá válik a fiatalabb generációknál, hogy a lányok is kezdeményeznek – noha nem biztos, hogy ez ugyanolyan üzenettel bír, mint egy fiú esetében. De épp nemrégiben írtam arról, hogy például a német férfiak jó része szerint a nőknek kéne kezdeményezniük ahhoz, hogy ők is mozduljanak. A szokások tehát bizonyos helyeken és körökben átalakulóban vannak.
A jelek szerint az online világban a női kezdeményezés pedig kifejezetten sikeres stratégiának számít. (Hogy az offline világban mennyire, arról még nem olvastam statisztikát, főleg, ha nem az alkalmi szex, hanem a tartós kapcsolat szempontjából nézzük a dolgot.) Az amerikai OkCupid társkereső felmérése szerint a nők két és félszer nagyobb eséllyel kapnak választ első bemutatkozó levélre, mint a férfiak.
Most arról is beszélhetnénk, persze, hogy miért alacsony a válaszadási arány, ha a férfiak kezdeményeznek – vajon ez az első levelek igénytelenségének tudható be (olykor, sokszor igen), vagy annak, hogy sok férfi írogat ugyanannak a pár nőnek (ez is benne van a pakliban), vagy esetleg annak, hogy a nők hamar belefáradnak abba, hogy mindenkinek válaszoljanak, főleg, ha semmi érdekes nincs a levélben, vagy a profilkép lelombozó? Ugyebár, minél több levelet kapunk, annál kezelhetetlenebb lesz számunkra az egész menedzselése, tehát a kapós lányok válaszadási aránya elég gyatra lehet… Az pedig, aki hagyományosan nem kap bemutatkozó levelet, valószínűleg szívesebben válaszol, hiszen végre őt is észrevette valaki, micsoda szokatlan élmény!
A levelekbe is érdemes lenne betekinteni – főleg a női kezdeményező levelekbe, mert a fiúkéból rengeteget ismerek, azok már nem igazán tartogathatnak meglepetést. Vajon mennyivel igényesebb egy átlagos női kezdeményezés? Ez persze a statisztikából nem derül ki, de ha a nők hosszabb és cizelláltabb első levelet írnak, ez is magyarázhatja nagyobb sikerüket.
Vajon milyenek az arányok a levelezési kezdeményezés és az első randi megvalósulása között? Hiszen (csak) nem az a fontos, hogy váltunk-e egy-két levelet, a cél mégiscsak a személyes találkozás, legalább is legtöbb esetben. Ha a férfiak bemutatkozó leveleit nézzük, azoknak átlag 17%-ából lesz randi, míg a nők esetében ez az arány 30%-os. A nők tehát itt is jobban teljesítenek, de azért attól messze vannak, hogy minden levelezési kezdeményezésükből randi is legyen… Azért is érdemes ilyen arányszámokat nézni, mert bizonyos emberek iszonyú gyorsan kedvüket vesztik, már pár sikertelen próbálkozás után is elkönyvelik magukban, hogy nekik itt nem terem babér, pedig a legtöbb társkeresőnek azért van esélye a babérra, csak elég kitartónak kell hozzá lenni.
Az is érdekes, hogy a nők általában nem önmaguknál jóval vonzóbb férfiakat céloztak meg (vonzó itt csak fizikai megjelenést jelent, ami főleg férfiak esetében nagyon félrevezető), a férfiak viszont bátrabban kezdeményeztek náluk sokkal vonzóbb nőknél, aminek eredménye lehet, hogy a nők postafiókja olyan férfiak leveleivel lesz tele, akik őket egyszerűen nem érdeklik – nem csoda, ha nem válaszolnak. Bár itt tényleg fontos hangsúlyozni, hogy egy nem totálisan felszínes és alkalmi társkeresés esetében a fizikai megjelenés, főleg, egy esetleg rosszabb vagy éppen photoshoppolt kép alapján megítélt külső teljesen félrevezető lehet a tekintetben, hogy a való életben az illetők mennyire vonzóak, főleg egymás számára.
De az is valószínű, hogy a nők – minthogy kevésbé vevők a visszapattanásra és nem csak vaktában lövöldöznek – reálisabban választanak célpontot, illetve kritikusabbak önmagukkal szemben. Ez lehet persze hátrány is bizonyos esetekben, de az kevésbé valószínű, hogy kicsit se vonzó nők tömkelege ostromolná három szavas kezdeményező levelekkel a legcsinosabb pasikat. Főleg, igazi randi reményében.
Személyes tapasztalatom egyébként a kezdeményezésben elég kicsiny, de amikor megtettem, mindig a férfi szövege ragadott meg. Egy szimpla kép és a szűkszavúan kitöltött profil nem valami csalogató, főleg, ha a szöveg hozzá inkább lekezelő, mintsem hívogató (ilyet is láttam olyanoktól, akik nagyon vonzónak gondolták magukat). Tehát a férfiak egy jó, kedves bemutatkozó szöveggel igenis növelhetik az esélyeiket arra, hogy levelet kapjanak. És a nők is hamarabb találhatnak magukhoz való társat, ha nem csak várnak a társkeresőn, de aktívan keresnek is. Forrás: Randivonal blog