Körmök

Köröm-mániás vagyok (többek között). Sőt, inkább körömlakk-mániás! Még a régi szép időkben keződött, tehát a gimiben. Akkoriban határozottan feketeköröm-párti voltam, mert egy fiú azt mondta, hogy neki nagyon tetszenek a fekete körmű lányok, így én is nagyon tetszettem neki. Akkoriban a világ még ilyen “feket vagy fehér” volt. Jobban mondva, fekete.
Aztán egy ideje már, hogy műkörmöket növesztek a kezeimen. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer műkörmös lány leszek, márcsak azért sem, mert műkörmös lányokkal szemben határozott előítéletek vannak forgalomban. De beleszerettem és egyébként sincsenek más mániáim, például sosem sminkelem magam, csak ha az alkalom megkívánja és sosem festeném a hajam, csak ha már megfelelő számú ősz hajszálam lesz. De a köröm kell! Valamiben “hülyepicsának” kell lennem, ha már a Cosmo-t sem olvasom. És most épp azon kísérletezek, hogy milyen hosszúra nőhetnek meg anélkül, hogy kellemetlenségeket okoznának.
Viszont épp tegnap hallottam, hogy az Utolsó tangó Párizsban c. filmben (amit egyébként még nem láttam, de a listámon rajta volt és ezzel jópár helyett előre is ugrott) elhangzik a férfi részéről a nő irányába a felszólítás, hogy: “vágd le a körmöd és hozd ide a vajat a hűtőből!” Hát ezért én is levágnám. És a filmet is meg kéne nézni végre.