Kikötözve

kotozesK. jött és nem sokat cicózott, hamar nekivetkőztünk, ő behízelgően érdeklődött, hogy ugye tartok itthon valami kötelet. Akadt.  Egy alacsony de hosszú dohányzóasztalra esett a választása, erre fektetett úgy, hogy a fejem épp az egyik végéig ért, lábaim térdben behajlítva a padlón, de hozzákötve az asztal lábaihoz, csuklóim pedig szintén kétoldalt az asztal lábaihoz rögzítve. Ez a póz és a most már valódi kötelek szorítása még keményebb és izgatóbb volt, mint előzőleg a nővérszállón, ahol rugalmas pólyát használt.

– Jól érzed magad, édes? – hajolt hozzám, meztelen melleivel végigsúrolva, szemében a már ismert sötét megszállottsággal.

– Tudsz mozogni? Neeeem? Helyes! – kacarászott, majd bájosan integetett – Jó pihenést, majd jövök! – azzal eltűnt a konyha irányában. Hosszú percekig hallottam, ahogy matat, csörömpöl, mikor visszajött, sok minden volt nála, de mivel csak a fejem tudtam oldalra fordítani, nem láttam, mit hozott.

Egy kendőt biztosan, mert azzal hamar bekötötte a szememet.

– Felkészültél? – kérdezte, hangja elkomolyodott. – Ha nem bírod csak szólj… talán… talán abbahagyom…- gonoszkodott ismét a végén.

Kifacsart pózban feküdtem a kemény asztalon, kezem-lábam feszítette a kötél, szemem bekötve. Először kezének finom érintését éreztem, aztán pár harapás itt-ott… nyelvének nedves nyomai… csípések, szorítások. Ezeket az ingereket ismerősként fogadtam már és nagy élvezettel adtam át magam játékainak. Néha szájával ért számhoz, olykor melleid dugta oda, engedve, hogy csókolgassam, nyalogassam. Később lábait is végigfuttatta rajtam, számba nyomva a lábujjait, egyszerre az összeset is… Hamar erekcióm támadt, ő szinte mellékesen kicsit gyakorlatozott rajta a szájával és kezével, majd abbahagyta és valami gyanús csörgést hallottam, de fogalmam se volt, mire készülhet. Aztán hirtelen annyira erősen kontrasztos inger ért, hogy egész testemben összerándultam: egyik mellbimbómon puha, meleg száját éreztem, másikon valami dermesztően hideget. Aha, szóval jégkockát hozott a kis drága, eszem azt a furfangos észjárását, futott át rajtam. Kínlódva csavargattam magam, már amennyire a kötelektől mocoroghattam, mert őrjítő érzés volt, főleg, mikor cserélt és az eddigi jeges érintést meleg nyelve váltotta fel, aztán vica versa…

A jégkockákat néha cserélte, mert hamar elolvadtak, ahogy végighúzta őket a testem különböző részein, egyszerre éreztem úgy, hogy elég, felpattannék, hogy véget vessek neki, ugyanakkor élveztem is persze.

Miután elfogyott a jég, hallottam, ahogy gyufa sercen és már sejtettem, mi lesz a következő ötlete. Feszülten vártam, hol fog először lecsöppenni a forró viasz. Még sose volt részem ilyenben, fogalmam se volt, mit várjak, így meglepően fájdalmas volt az első csepp a mellbimbómon. A viasz forró tűszúrásként ért, felszisszentem, aztán szétterült és már csak meleg volt, de nem égetett. K. vontatottan, mély hangon nevetgélt elnyomott nyögéseimet hallgatva. Az égető cseppek rendszertelen időben és váratlan helyeken érkeztek, próbáltam felkészülni rá, de nem lehetett, kínlódva izegtem-mozogtam, de tűrtem összeszorított fogakkal, K. közben a farkamon kézimunkázott, biztosítva a fájdalom és a kéj élvezetes elegyítését, igen hatásosan.

– Nnna… hogy bírod? – érdeklődött.

– Hmmm… egész jól – feleltem, bár nem túl meggyőzően.

K. torokhangon, lassan kuncogott ismét, elfújta a gyertyát, a kilobbant kanóc füstjének szaga betöltötte a szobát. Leoldotta szememről a kendőt. Őrjítően gyönyörűnek láttam a kis szadista mosolyát.
Megfordult, majd mikor ismét hozzám lépett, egy kés pengéjén csillant meg a lámpafény.

Na, bevallom, akkor azért egy kicsit paráztam, de próbáltam hinni, hogy nem egy igazi pszichopatával hozott össze a sors. Szerencsére erről szó sem volt, de K. láthatta a szememben a pillanatnyi riadalmat… és élvezte.

– Félsz? – kérdezte, bársonyos volt a hangja. – Ugye félsz már, szívem? – duruzsolta, ahogy közelebb hajolt a hegyes pengével, majd alaposan végignézett rajtam, mintha a megfelelő helyet keresné… de mihez?

Féltem, de döbbenten tapasztaltam, hogy ez a fajta félelem nemhogy lankasztotta, inkább fokozta a merevedésem. K. pár pillanatig úgy állt fölöttem, mint valami kegyetlen istenség áldozó papnője, kreol bőre, kiálló járomcsontú, egzotikus arca, , zilált, hosszú, fekete haja, izmos, feszes teste tökélete illúziót keltett, ahogy rám hajolt a késsel.

Az ajkamba haraptam a feszültségtől… de persze semmi szörnyűség nem történt. A kés hideg hegye csak éppen érintve siklott rajtam itt-ott, majd lassan elkezdte vele lefeszegetni a rám dermedt viaszpacákat, ami egyszerre volt néha kicsit fájdalmas és csiklandóan érzéki élmény.

Mikor befejezte, ismét felvette a kedves, hétköznapi énjét.

– Úgy tűnik – markolta meg a meredező farkam – azért tetszett! –

– Naná – helyeseltem, – de kicsit már kezdek elzsibbadni – jegyeztem meg, mert már tényleg eléggé kényelmetlen volt a kikötött, természetellenes testhelyzet.

– Akarsz cserélni? – mosolygott és nekilátott a kioldozásomnak.

De még mennyire, hogy akartam!

A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! - A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!