Szex

Rohanó világunkban rengeteg új fogalom, kategória jött létre azokra az esetekre vonatkozóan, amikor egy férfi és nő nem párkapcsolati indíttatásból, hanem pusztán az élvezetek megtapasztalása céljából egymásra talál. Nem tisztem ezt most morálisan boncolgatni, amivel foglalkozni szeretnék az inkább annak a megértése, hogy mi is lehet a funkciója, vagy van-e szerepe annak, ha ezt a vágyát valaki stílusosan, vagy inkább úriember módjára vezeti elő. Hallottam olyan történetet, ahol a férfi kényelemből kapásból a lakására invitálta kiszemeltjét első randi címszóval, és mikor a hölgy azt válaszolta a felhívásra, hogy bizalmatlan és nem szívesen menne vadidegenek rezidenciájára úgy, hogy előtte mindössze 3-4 levelet váltottak egymással, a pasi válasza az volt, hogy így akkor tárgytalan a dolog a részéről.

A bizalom mellett a másik ember önérzetének tiszteletben tartása is elengedhetetlen, még akkor is, ha futó kalandról van szó. Ha egy férfi nem ajtóstól ront a házba, a kiszemelt nő sokkal inkább nőnek érzi magát, ha kicsit még udvarol is, akkor pedig garantáltan nem negatív élménykén marad meg az emlék – akárhogy is alakul a randi. Nem szégyen kommunikálni a vágyainkat, csupán ne felejtsük el azt, hogy vágyaink kielégítéséhez egy partner együttműködését kérjük, nem pedig egy beszélő tárgy szolgálatteljesítését.

Hogyan is lehet stílusosan felvezetni egy kalandot? Ha egy férfi szereti a nőket, akkor számára nem lehet megerőltető vásárolni egy jó minőségű pezsgőt, feltenni egy kellemes lemezt, és bókolni a neki tetsző nőnek. A lehetőségek száma végtelen. Az, hogy valaki jó szerető, nem csak adottság, meg lehet tanulni ennek a művészetét – úgy, hogy mindkét fél minél nagyobb örömét lelje a találkozásokban.

A legkevésbé megbocsátható azonban egy férfi (vagy nő) olyan értelemben vett gyávasága, amikor bár futó kalandra hajt, cselekedeteivel azt kommunikálja, hogy (komoly) kapcsolatot szeretne. Ilyenkor jellemzően az áll a háttérben, hogy az illető maga sem tudja igazából, hogy nyitott-e egy párkapcsolatra, vagy csupán futó kalandot keres. Ez baj. Nem fair, ha valaki úgy veti bele magát a társkeresésbe, hogy nem tudja pontosan, hogy milyen kapcsolatra áll készen, csak bízik benne, hogy valami isteni sugallat hatására elbillen a mérleg nyelve az egyik irányba. Egyrészt magunknak sem teszünk jót ezzel – hisz, aki nem tudja, mit keres, hogyan találhatná meg azt? – másrészt pedig a többi társkeresővel szemben sem tisztességes.

A másik oldalról személve viszont ott a kérdés, hogy minek ez a sok felesleges körítés? Udvarlás? 2-3 randi, virág? Hiszen ezzel mind azt erősítjük, hogy „vegyél komolyan, engedj magadhoz közelebb”. Holott kommunikálhatnánk azt is, hogy „Ne vegyél komolyan, mint partnert, nyugodtan tarts távolságot tőlem, de azért tudd, hogy kívánlak, mint nőt. Van bármi akadálya annak, hogy az a vágyam teret kapjon 1-2 találkozás erejéig?” Hogy miért? Egyszerűen azért, mert magunk sem tudjuk, hogyan fog alakulni a kapcsolat, de nem szeretnénk már a kialakulása előtt eltemetni azért, mert nem vagyunk biztosak benne.