Az orosz cári balett titkaiból 1. rész

balerina_kislanyEgy orosz hercegi család birtokán született, mint szegény jobbágyok gyermeke. Anyja egyike volt a belső szolgálatot teljesítő szoba lányoknak, apja talán egyike az úri vendégeknek, kiknek a csinos jobbágyleányok állandóan rendelkezésükre állottak. Tizenhárom éves koráig a kastélyban nevelkedett és fiatal testén állandóan csattogott a korbács, egyrészt büntetésből a legcsekélyebb hanyagság miatt is, másrészt pedig a vendégek izgalmának fokozása céljából. Ekkor egy moszkvai varrodába került és eddigi urasága minden jogát a varroda tulajdonosnőjére ruházta át. Két évig volt itt, majd úrnője egy javítóintézetbe vitte, hol többszöri megkorbácsolás után elvették a szüzességét és egy éven át vándorolt egyik kéjenc kezéből a másikba. Ezek közül az egyiknek, a cári balett intendánsának megtetszett a formás testü fiatal leány és megvette úrnőjétől. Igy került Mariska, a kis jobbágyleány a balettbe, mi pedig átadjuk neki a szót, hogy elmondja élete további folyását. Másnap egy kocsi a táncintézetbe vitt. A kocsi ablakai homályos üvegből voltak és megakadályoztak egyrészt, hogy az utcára kinézhessek, másrészt pedig, hogy a járókelők indiszkrét pillantásokat vethessenek a kocsi belsejébe. Igy kezdődött az én fogságom és a világtól való elzáratásom. Az utam végén a kocsi egy aszfaltozott bejáraton robogott át és megállt egy belső udvaron. Kívülről kinyitották az ajtót és egy szobalányt láttam magam előtt, aki már várt reám. Bevezetett a gyakorlóterembe, mely az első emeleten volt. Rajtam az a ruha volt, melyet rendesen viselni szoktam, de miután ez a követelményeknek nem felelt meg, visszaküldték a varrónőnek. Egy inget és egy fürdőköpenyt adtak reám és ebben az öltözetben, szandálokkal meztelen lábaimon a fürdőszobába vittek. Itt két aszszony gondosan megmosott. A fürdő illatosítva volt és személyemnek megtisztítása természetesen testemnek minden titkos részére is kiterjedt, melyeket a legkisebb zugig alaposan megmostak. Dacára, hogy a vízben voltam, ezek az érintések megremegtették testemet, ami természetesen a fürdőasszonyok előtt nem maradt titokban. Nevettek, mint a bolondok. – Könnyen fel lehet izgatni a kicsikét mondták, miközben oldalukat fogták nevettükben. Mikor kiszálltam a fürdőből, a két szolganő ledörzsölt, mielőtt megszárítottak volna. Már a puha kezek dörzsölése is felizgatott, mikor pedig a szárításnál a forró kendő megérintette testem legérzékenyebb részét, ismét erőt vett rajtam a remegés és másodszor öntött el a kéj. Rögtön elkapták onnan a kendőt és észrevették gyönyöreimnek nyomát. Mulattatta őket ez az esemény és azzal szórakoztak, hogy felváltva izgattak két ujjukkal, mikor is mindkettőjüknek sikerült, hogy néhány pillanat alatt élvezethez segítsenek. Akkor még egy ülőfürdőt kellett vennem és kértek, hogy el ne árulja, mert különben vérig korbácsolják őket. Minden ilyen játék a legszigorúbban tiltva volt és ha rájöttek, a legkegyetlenebb módon büntették korbáccsal, vagy vesszővel. Sokkal jobban el voltam ragadtatva játékuktól, sem hogy hálátlansággal viszonoztam volna és elragadtatásom csak növekedett, mikor ezek a harmincéves, tapasztalt asszonyok odatérdeltek mellém és egyik elől, a másik pedig hátul tüzesen csókolni kezdtek. Életemben először élveztem ezt a kettős gyönyört, melyek közül mindegyik annyira fokozza a másikat. Úgy reszkettem, mintha két férfival lett volna dolgom, mert a szájak mesterien értették munkájukat. Mikor az első támadásnak vége volt, megfordultam, hogy egyikük se járjon rosszul és mondhatom, hogy ajkaik mindenütt egyformán ügyesek voltak… Végül is még egyszer meg kellett mosniok, tíz perc múlva minden be volt fejezve. Aztán az öltözőszobába vittek, ahol ismét meztelenre vetkőztettek. A ruhatárosnő maga vett méretet a testemről, nem bízta másra ezt a munkát, mert tudta, hogy minden hibáért az ő ülepét vonják felelősségre. Először a mellbőségemet mérte meg, azután a csípőm fölött, végül a test közepén és a popómon. Azután egy méternyire szét kellett vetnem a lábaimat és előrehajolni és így mérte meg az ülepem kerületét, mely így sokkal nagyobb volt. Most a mellemtől a combjaimig mértek meg. A két szolganő, akik előzőleg velem voltak a fürdőben, kérdezni látszottak magukban, hogy vajon ezeknél az érintéseknél neme fog velem valami szerencsétlenség történni. De az utolsó gyönyöröm óta oly rövid idő telt el és azonkívül a kéz, mely lapogatott sem puha, sem kedves nem volt, hanem durva és száraz. Ekkor a ruhatárosnő egy számozott dobozból egy trikót vett elő, előbb azonban reám adott egy selyemfüzőt, mely a melleim háromnegyed részét szabadon hagyta, azután a két szobalány rám húzta a trikót. Egy dívány szélére kellett ülnöm, az egyik szolganő felemelte a lábamat és kinyújtotta, a másik pedig ráhúzta a trikót, míg ráfeszül a lábszáraimra. Azután szandálba bújtatták a lábaimat és fel kellett állnom. Meg kellett erőltetniük magukat, hogy a combjaimra is felhúzhassák a trikót és éppen ilyen nehéz volt a hasamat és popómat belé szorítaniok. Miután a trikó az ülep közepétől hasított volt, hogy jobban a derekamra simuljon, úgy nézett ki, mint egy tölcsér, a test közepén is volt egy nyílása, hogy szorosan álljon a combokon, azután befüzték szorosan, mint a füzőt szokták. Pompásan tapadt a testemre. Most sétálnom kellett a ruhatárosnő előtt, hogy neme vet valahol ráncot a trikó. Minden oldalról megtekintett, mert tudta, hogy a legcsekélyebb hiba miatt alapos verést kap a nagyhercegtől, akié az intézet volt. Azután ismét egy méterre szét kellett vetnem a lábaimat, majd jelt adott az egyik szolganőnek, mire ez megragadott a vállaimnál fogva és lassan lenyomott a padló felé. Éreztem, hogy a selyem megfeszül az ülepemen és még nem voltam egészen vízszintes helyzetben, mikor a varrás az ülepemen egész hosszában kirepedt és előtünt meztelem testem. Már féltem, hogy verést kapok érte, de mikor a ruhatárosnő parancsára felemelkedtem, észrevettem, hogy attól, ami velem történt, el volt ragadtatva, megtalálta a nekem való trikót. Kellett ez az elővigyázatosság, hogy elkerülje a szemrehányásokat, melyek az ülepére nézve kellemetlen következményekkel járhattak volna. Ruházatom többi része egy rövid gazeszoknyából állott, melynek mértékét hamar megtalálták. A selyemfüző, éppen úgy, mint az ing, mélyen ki volt vágva, hogy a mellek, a bimbókkal a kivágáson kívül nyugodtak. Ha a mell nagyon buja és fejlett volt, úgy a két húsgolyó messze kint csüngött a ruhából és minden lépésnél táncolt. Hogy a gazeszoknyácskák olyan rövidek voltak, annak két oka volt: egyrészt alkalmat nyújtott a mindkét nembeli nézőknek, hogy a táncosnők intim bájaiban kedvükre gyönyörködhessenek, másrészt pedig nem akadályozta elöljáróinkat a gyakran előforduló pillanatnyi fenyítésekben. Mikor aztán tetőtől talpig rendben voltam, még egy vörös selyemből készült felsőruhát húztak reám és egy szobába vezettek, mely a nagyherceg részére volt fenntartva és ahol több, mint egy órát kellett várnunk, én teljes mozdulatlanságban, hogy öltözékem aranyosságát meg ne zavarjam, vezetőnőm azonban kevésbé korlátozva. Egy kocsi robogott az udvarba és megszólalt egy harang. Felálltunk, hogy így várjuk meg a fenséges urat. Egy magas, szőke, körülbelül 25 éves fiatalember lépett be egyedül. – Ez az új szerzemény? kérdezte közömbös pillantással. – Igen, fenséges uram!
– Hogy hívják?
– Mariskának, császári fenség! Erre közelebb jött hozzám, egy pillanatig a melleimet nézte, megtapogatta, majd ujjai közé fogta… * * * * * Már a belépésemet követő napon részt kellett vennem a gyakorlatokon és pedig ugyanolyan kosztümben, mint a többiek: a füző mélyen kivágva, mellek meztelenül, a gazészoknyácskák erősen kikeményítve és nagyon rövidek, hogy a combokat teljesen és a popó egy részét látni lehetett és ha fellebbentek a csípőkig, az egész test meztelen volt. Különböző színü selyemharisnyát viseltünk, melyek a térd felett voltak megerősítve, a lábainkon pedig tánccipőket. Trikót csak az esti előadásokon viseltünk. A nadrágocskát a nagyherceg parancsára elvették tőlünk, először, mert akadályul szolgáltak az előadásokat megelőző vizsgálatoknál, másodszor pedig, mert a nézők a meztelen testre tapadó selyemtrikóban jobban élvezhették testünk formáit. Télen erősen fütötték a gyakorlótermet, de nyáron is állandóan belépőkbe kellett burkolóznunk, melyet az előcsarnokban hagytunk. Hogy a gyakorlásoknál a combjaink és ülepünk ilyen hiányosan voltak eltakarva, annak megvolt az oka; először, hogy a közelben ülő nézők az üde, izmos leányhúsban gyönyörködhessenek, azután pedig, hogy a fenyítések, melyeket azonnal végrehajtottak a meztelen bőrön, mely minden védelem nélkül volt kiszolgáltatva a korbácsszíjaknak annál intenzívebben érezhetők legyenek. Maguknak a húsosabb részeknek is kettős céljuk volt: az volt a kötelességük, hogy a színpadon ugráljanak és még valahol máshol is. Különösen ez a második cél volt az, mely szegény ülepünket a nagyobb szenvedésektől megóvta és így történt, hogy csak kötelek, bőrszíjak és kezek, melyek azonban szintén eléggé égető emléket hagytak hátra, porolták ki az ülepeinket, de nem sebezték fel azokat. Az intézet minden növendéke, a táncosnők éppen úgy, mint a legfiatalabb patkányok, egész testükkel a magasabb udvari méltóságok és gárdatisztek szórakozásaira szolgáltak, akik gyakran éltek jogaikkal. Természetesen a nagyhercegeknek előjoguk volt a választásokban, de csak nagyon ritkán lehetett látni őket a gyakorlatoknál és próbáknál. Csak a gyermekek voltak felmentve e szolgálatok alól mindaddig, míg a testük kifejlődött, de naponta megvizsgálta őket az intendáns, az igazgatónő, vagy a balettmester, hogy elég erőseke már a szerelemre. Akkor őket is bevezették az ágymelegítők nyilvántartásába és kiszolgáltatták az első öregebb, vagy ifjabb kéjencnek, aki először végignézte kis farának táncát, ha nem az intendáns, vagy a balettmester tartotta fent magának, hogy az áldozatot végrehajtsa rajta. A hadseregnek, udvarnak és arisztokráciának szabad bejárata volt a gyakorlóterembe, túlsúlyban volt azonban az öregek száma. Ök azért jöttek, hogy a szemeik előtt kikorbácsolt ülepek buja vonaglásában és a megfenyítettek fájdalomkiáltásaiban gyönyörködve izgassák fel magukat. Öreg, kiélt testüknek nem volt jobb izgatószere, mint ezek a vonaglások és kiáltások. Mindegyik távcsővel volt felszerelve, dacára a rövid távolságnak, mely őket a színpadtól elválasztotta, minden valószínüség szerint a látott tárgyak megnagyobbítására. Igy történt nem is ritkán, hogy a leányok egy része gyakorlatok után eltünt és csak néhány óra múlva került ismét elő. Itt is megmutatkozott aztán a gyakorlóöltözék alkalmassága: az öregek, vagy fiatalok minden fantáziáját pillanatok alatt teljesíteni lehetett. Nők is jelentek meg a gyakorlatoknál, főleg azonban este, előadás után jöttek, nagyobb számban, néha egyedül, gyakran azonban a férjük társaságában, hogy jelen legyenek a fenyítéseknél, melyek vakító lámpafénynél, mely az egész meztelen testen visszatükröződött, csak izgatóbbak voltak. Ez az izgalom még növekedett azáltal is, hogy a vétkeseket először a fenyítés végrehajtása céljából elő kellett készíteni, miközben trikóját a térdéig lehúzták és azután hasra fektették egy bakra, miáltal ülepük kidomborodott és testük egy szabályos ívet képezett. A próbák alatt a növendékek csoportokban gyakorlatoztak, mindegyik abban az osztályban, melybe tartozott. Végül pedig még egy főpróbát tartottak. Az első gyakorlatoknál mint egyszerü néző voltam jelen. Beosztottak kezdők közé és lelkemre kötötték, hogy jól vigyázzak, mert a következő napon vizsgáztatni fognak. A kezdők csoportjában 1315 éves kis leányok voltak, és a 16 évemmel a legidősebb és legnagyobb voltam köztük. Természetes, hogy én voltam a legfejlettebb is és gócpontja a különböző férfi és női nézőknek, kik látcsövüket fellebbenő szoknyám alatt szabadon fekvő meztelen combjaimra és ülepemre, melyek szemeiknek gyümölcsök voltak, szegezték, hogy megértékeljék az áru jóságát és előnyeit. A kezdők csoportja, mely körülbelül húsz növendékből állott, egy tánctanítónő vezénylete alatt gyakorolt, egy hegedü és hárfa kísérete mellett. Minden előre tett lépésnél a könynyü szoknyák elől csapódtak a magasba, a hátra tett lépéseknél pedig hátul repültek fel. Aztán hirtelen elhallgatott a zene, a csoport megállott és láttam, mikor a legnagyobb leány előrehajolt, hogy szoknyácskája mint egy harang állott körülötte. A tanárnő odalépett hozzá és hat korbácsütést adott neki, hogy ülepének félgömbjei kipirultak és erősen vonaglottak. Nem tudtam felfedezni, mi lehetett az oka ennek a büntetésnek. Minden távcső a harang reszkető tartalmára volt irányítva, mely csak akkor foglalta el ismét függőleges helyzetét, mikor a bünös engedélyt kapott, hogy felállhasson. Most a hegedü és hárfa is felvették megszakított tevékenységüket, a növendékek a lépésgyakorlatokat, én a figyelmemet és a két nembeli nézők távcsövei azt a pontot, mely éppen a legjobban érdekelte őket. A növendékek most egyik lábukról a másikra ugrottak, hogy combjaik minden ugrásnál szétnyíltak. Látni lehetett, hogy csak négy vagy ötnek volt már pihés a teste és csak egyetlenegynek sürü, fekete hajzata. Miközben egy félfordulatot tettek, ez alkalommal két növendéknek kellett előrehajolnia, egy tíz évesnek és annak a leánynak, ki már ki volt fejlődve. A tanítónő a kicsikénél kezdte a büntetést, hat ütést a porolókorbáccsal, de a gyermeknek a szempillája sem rezdült. Aztán a nagyobbik számára egy nagajkát vett elő, az ideoda dobálta az ülepét és úgy ordított, mintha nyúzták volna. A nézők, különösen a hölgyek, nevettek és éljeneztek, újráztak, hogy megtanítsák a bünöst, hogy ilyen csekélység miatt nem szabad sivalkodni. A tanítónő persze eleget tett a nézőközönség kívánságának, ami parancs volt a számára és kiegészítette a tucatot hat újabb ütéssel, melyek sötétvörösre festették a leányka popóját, miközben a vonaglás fokozódott és sikoltozása betöltötte a termet. Dacára a büntetésnek, neki is tovább kellett gyakorolnia a többiekkel együtt, de most már világosan meg lehetett őt különböztetni bíborvörös nadrágocskájával, melyet a korbács szíjai húztak reá. A lecke egy félóráig tartott és még két tanulónő kapta meg hasonló módon a korbácsot. Azután a következő osztály került sorra, egy fuvola és egy második hegedü egészítette ki a zenekart. Ebben az osztályban az előrehaladottabb leányok voltak, 1520 évesek. Látszott, hogy mily különös gonddal válogatták össze őket. Mindnyájan csinosak, formás testüek voltak, gömbölyü, szépen domborodó, kemény üleppel, mely két, formás, izmos combon nyugodott. Bőrük úgy fénylett, mint a legfinomabb selyem. Valamennyinek gazdag hajdísze volt már, különösen kitünt közülük egy aranyszőke pihével, de volt öt vagy hat kiknek koromfekete hajzata volt. Különösen egy keltette fel csodálkozásomat.
És még sem volt ezek között a 18 éves növendékek között egy sem, akinek olyan fejlett és sürü leány háromszöge lett volna, mint nekem volt az én 16 évemmel. Ebben az osztályban körülbelül harminc növendék volt, kik belépő táncokat gyakoroltak és lábaikat a levegőbe dobálták, miközben látszott, hogy ülepük felemelkedik és combjaik szétnyílnak. Azután lábujjhegyen megfordultak, hogy szoknyáik felrepültek és felváltva megmutatták formás ülepüket és a pihés szerelmi fészket, minden változatban. Végül együtt keringőztek, hogy a gyors tempónál szoknyáik állandóan magasan álltak és minden táncmozdulat tanulmányozható volt az ülepükön. Ezek hol jobbra fordultak, hol balra, előrehátra siklottak és a legapróbb részletet is pontosan megmutatták. Mikor a keringőt befejezték, a szokásos meghajlással üdvözölték a közönséget. Melleik, mind nagyok, gömbölyüek és kemények, a füző kivágásán nyugodtak és a gyors tánc utáni hullámzásukkal és kemény bimbóikkal nagyon bájos és izgató látványt nyújtottak. A táncot nem szakították meg, hogy az ügyetleneket megbüntessék, de mikor a sereg a végén “hátra arcot” csinált, felemelkedett az igazgatónő elnöki székéből, megragadott egy nagajkát és odalépett ahhoz a leányhoz, akinek valamennyi között a legszebb fekete hajzata volt. A balerina tudhatta, hogy mi vár reá, mert szétvetett combokkal előrehajolt és teljes terjedelmében mutatta meg a legszebb popót, melyet látni lehetett. Formája olyan bájos volt, hogy Vénuséval is bátran felvehette volna a versenyt. Abban a helyzetben, melyet most felvett, csak a kezdetét lehetett látni a pompás hajerdőnek, amely díszítette. Az igazgatónő jelt adott a felvigyázónőnek, mire ez, aki már tudta, hogy miről van szó, megragadta a táncosnőt a vállainál fogva és annyira lenyomta, hogy feje előtünt a lábai között és a sötét leányháromszög hajerdeje egész terjedelmében fel a köldökig látható lett. Megfontolt lassúsággal osztotta ki az igazgatónő az ütéseit, hogy a nézők annál hosszasabban gyönyörködhessenek a kegyetlenül megkorbácsolt popó buja mozdulataiban izgató látványában. Tizenkét ütést mért áldozatára, melyek széles popóját, melyek a közönség tetszésnyilvánítása közben kínosan vonaglottak, vörös huzattal vonták be. Mikor a fenyítés vége elérkezett, a két telihold sötétvörös alátünő naphoz hasonlított. Igy kellett maradnia, miközben a felvigyázónők még egy fél tucat popót végig korbácsoltak. Mindegyik tizenkettőt kapott. Ezután a még két hátralevő csoport kezdte meg gyakorlatát. Mintegy huszonöten lehettek, 2030 évesek és közösen gyakoroltak. Az ilyen öreg táncosnőket rendszerint már eltávolították az intézetből, de voltak közöttük olyanok is, akik üdén őrizték meg magukat és jól ápolt, fejlett bájaikkal jobban megfeleltek egyes kéjencek különös ízlésének. És ha egy olyan szerencsétlen volt, hogy minden elővigyázatossági rendszabály dacára teherbe jutott, úgy lebetegedése után irgalmatlan ul eladták valamelyik magán színházvállalkozónak. Igy volt a csoportban néhány 2830 éves leány, kiket az öregebb urak különösen kerestek, először buja formáik végett, melyeknek markolászása és tapogatása mindenek felett izgatta őket, másrészt pedig azért, mert szerelmi tudományuk az évek folyamán a legmagasabb fokra fejlődött. E csoportban láttam ülepeket, melyek szinte olyan óriásiak voltak, melyeket a javítóintézetben a nagyító üvegeken át láttam. Egy körülbelül 30 éves asszonynak szabályosan karcsú dereka alatt olyan nagy, széles és gömbölyü csípője és ülepe volt, aminőt sem azelőtt, sem azután asszonynál nem láttam. Hogy a combok vastagsága szintén megfelelt a kolosszális ülepnek, az természetes. És emellett olyan kemény és izmos volt a húsa, hogy a füzőből kicsüngő mell, mely olyan nagy volt, mint egy dajkáé, a hatalmas hústömeg súlya alatt sem lógott le, hanem a hosszú, rózsás bimbóval dacosan és egyenesen állott előre. Mint első táncosnőt, természetesen nagyon ünnepelték. Neki is egy valóságos őserdő volt testén hosszú, sürü, koromfekete hajból, de mert nagyobb és erősebb volt, mint a húszéves, a hajzata is ennek megfelelően teltebb, szélesebb és nagyobb. Tánc közben egyedül próbált egy lépést, miközben lábát többször oly magasan dobta a levegőbe, hogy a cipője a szeméig ért. Testének minden báját tisztán lehetett látni. Ö is megkapta a maga részét az igazgatónőtől és habár az ilyenkor szokásos ütések száma hat és tizenkettő közt váltakozott, ő kivételesen negyvenet kapott. Nála nem volt szükséges, hogy a felvigyázónő hozza a megkívánt helyzetbe, mindent látni lehetett és a hatalmas popó és a pompás combok látása, melyek között vonaglásai alkalmával előtünt minden szépsége, nagy mértékben szemérmetlen, de rendkívül buja és izgató látvány is volt. Ebben a helyzetben maradt, míg tíz másikat is megkorbácsoltak. Mikor aztán felemelkedett, az arca sötétpiros volt és minden vére a fejébe szállt. Ezen korbácsorgia alatt egy kis zenekar verődött össze, melynek tagjai szintén nem kevésbé gyönyörködtek a buja színjátékban. Végül még egyszer megpróbálták a ballettet, mely este került színre. E táncban néhányan a kicsikék közül is részt vettek. Igy mintegy 80 ülepet lehetett látni, melyek több, mint húsz percig repültek összevissza fellebbent szoknyákkal, mint a pillangók. Minden néző látcsövét az ülepekből és pihés bájakból álló tömkelegre irányította, melyek különböző méretekben és színekben forgolódtak, vonaglottak és ugráltak. A végén a táncosnők egy része vonalba fejlődött, bal lábukat a kezükbe tartva és a jobbon forogva, miközben a nézőknek megmutatták testüknek minden titkát. Tíz másik táncosnő középen a prímabalerina körül félkört alkotott. Ez fél térden feküdt és a jobb lábát vízszintesen kinyújtotta. Miután pedig a trikó élő húsból volt rajta, nagyon szemérmetlen látványt nyújtott. Egy másik táncosnő most a térdelő vízszintesen álló combjára lépett, előre hajolt, belekapaszkodott a másik nyakába, egyik lábát magasra emelte és így egy szöget alkotott, melynek szöge a trikóvágása volt. Az első táncosnő ekkor a másik lábát a karja alá fogta és a testet vízszintes helyzetben, széttárt combokkal tartotta. A többiek ezen élőkép körül térdeltek, mélyen előrehajolva. A hátralevők két oldalt létrákon térdeltek, egyik a másik fölé hajolva, úgy hogy egészben ki lencven popót és ugyanannyi élő trikókivágást lehetett látni. Ha azt mondom, hogy ugyanannyit, ez nem egészen helyes, mert a valóságban eggyel több volt és pedig azé a táncosnőé, kinek popójából alig lehetett látni valamit. Mikor a balettnek vége volt, azok, akik dolgukat rosszul végezték és a felvigyázónők felírták őket, ugyanazon helyzetben, melyet előzőleg elfoglaltak, büntetést kaptak. Igy korbácsoltak meg körülbelül tizenkettőt, párosával, lehetőleg szorosan egymás mellett, hogy a nézők az egész képet láthassák látcsövükkel, de meg a jelenet is nyert izgató voltában ezen összeállítás által. * * * * * Az utolsó korbácsorgiának a gyakorlatok végén és telt gömbölyü popók, valamint a csupasz és sürü mohában elrejtett édenkertek kiállításának még egy más célja is volt. Az öreg kéjencek a világ legizgatóbb színjátékának megszakítás nélküli szemléletétől, olyan állapotba jutottak, mely engedte nekik, hogy erejüket kipróbálják. Többen a megkorbácsolt táncosnők közül nem jöttek velünk vissza, némelyek egy óráig maradtak el, mások két óráig. Utóbbiakat fiatal tisztek vitték magukkal a cári gárdából, akik bizonyára izmosabb szerelmi harcosok voltak. Az udvari méltóságok ellenben többnyire
már ősz emberek voltak, abban a korban, melyben az ismétlés már csak hosszú, fáradságos munka után sikerülhetett. Este, hét óra felé és a könnyü vacsora után a táncosnőket jól elzárt kocsikban a színházba vitték. Indulás előtt azonban az intendáns és az igazgatónő még egyszer felülvizsgálta őket. Miután nekem is velük kellett mennem, én is jelen voltam ennél a vizsgálatnál. A balettmester és az igazgatónő megosztották egymás között a munkát. A férfi egy hajlékony vesszőt, az asszony egy lovaglókorbácsot tartott a kezében. Ez a két javító eszköz alaposan bevághatott a vékony, tapadó lepeltől rosszul védett húsba. Mikor a táncosnők elvonultak előttük, mélyen előre kellett hajolniok. A két bíró megtapogatta a trikót és megnézték minden oldalról, hogy vajon hibátlanul fekszeneke. Kétszer csapott le közben a lovaglókorbács egy nagy lány popójára, aki előrebukott és élesen felsikoltott. Mióta a nagyherceg parancsára a nadrágokat eltiltották, egy ilyen ütés a szük, vékony selyemtrikóra éppen úgy fájhatott, mintha a meztelen bőrt érte volna, az egyedüli előny az volt, hogy nem sebezhette meg. Csaknem ugyanabban a pillanatban a vessző is mozgásba jött, ez is kétszer csapott le egy növendék ülepére, aki ugyanilyen mozdulatot tett előre. De újra fel kellett vennie előbbeni helyzetét és farának mindkét félgömbjére két erős ütést kapott.
– Ez meg fog tanítani arra, hogy ne fordítva vedd fel a trikót! Azután folytatták a felülvizsgálatot. A vessző és korbács gyakran munkába léptek, a leányok az ütés következtében előre buktak és szünet nélkül sikoltoztak. Különböző hibákért mintegy húszan részesültek büntetésben. Miután engem egy szobalány öltöztetett fel, nem kellett félnem a balettmester vesszőjétől, mikor a sor az én combjaim és ülepem felülvizsgálatára került, mely titkos bájaim összefogdosása által hosszabb ideig tartott. Közben rájöttem arra, hogy itt még sokkal rosszabb, mint a varrodában volt, ahol az úrnő nem használt ilyen kegyetlen fenyítőeszközöket. A színházban a balett alatt, a többi nem foglalkoztatott növendékkel a kulisszák mögött álltam. Először láttam itt balettet és hallottam egy teljes zenekar muzsikáját. A függönyön sok kis lyuk volt, melyeken az egész színházat át lehetett tekinteni és melyeken barátnőim kikukucskáltak. Én is odaálltam egy ilyen lyukhoz és láttam a megvilágított termet, a zenekart, a földszinti üléseket, a páholyokat, erkélyt megtöltve gazdagon öltözött és drágakövektől csillogó uraságokkal. A hölgyek estélyi ruhája mélyen ki volt vágva. Velem szemben megismertem egy hölgyet, aki jelen volt a gyakorlatoknál is. Ebben a pillanatban két ütést kaptam a trikó által gyengén védett ülepemre. Meglepetésemben előreugrottam és az égető fájdalomtól hangos kiáltásban törtem ki. A balettmester büntetett meg kíváncsiságomért. Az egész előadás alatt szenvedtem, mely három óráig tartott. Még a kocsiban is, mely bennünket hazavitt, éreztem a fájdalmat, mely még az ágyban is tartott, míg elnyomott az álom. Miért is kaptam ezt a két vesszőcsapást? Hiszen láttam, hogy a barátnőim is kinéztek a lyukakon. De ők valószínüleg azt az időt használták fel, mikor a balettmester el volt foglalva, de engem nem figyelmeztettek és kárörömmel lesték a szegény popóm számára oly fatális pillanatot. Közben folytatták a balettet és nekem a színpadra kellett néznem, a délután gyakorolt tánc megismétlésére, csakhogy akkor nem volt tüz a popómban és a nekem új látványosságban nagy élvezetet találtam, míg most csak a fájdalmat éreztem. Dacára, hogy az utolsó felvonásban nem fordult elő több tánc, esti köpenyünkbe burkolózva meg kellett várnunk az előadás végét, mielőtt ismét zárt kocsikba raktak bennünket, melyek a belső udvarban vártak ránk, hogy visszavigyenek az intézetbe. Kérdeztem szomszédnőmet, hogy miért nem engednek bennünket haza?
– Várd csak meg az időt és látni fogod volt a felelet. Mikor az előadásnak vége volt, beszálltunk a csukott kocsikba és hazamentünk. Köpenyünket az öltözőben hagyva beléptünk a gyakorló terembe, mely nappali világossággal volt elárasztva. Elegáns ruhánkat, melyet a színházban viseltünk, most is magunkon tartottuk. A zenekar helyén elegáns közönség gyúlt össze, a hölgyek estélyi ruhákban, ugyanazok, akik a színházban is jelen voltak. Tehát csupán ezért kellett megvárnunk az előadás végét, hogy elegendő idejük maradjon a fenyítéseket végignézni, melyeket a felügyelőnők bemondása alapján hajtottak végre. Ezek a kulisszák mögött állottak és minden legkisebb hibát feljegyeztek. Miután tudták, hogy egy bizonyos menynyiséget minden este le kellett adniok, nem sokat törődtek vele, ha néha ártatlanul is vádoltak valakit. A terem közepén észrevettem egy gömbölyü, párnázott bakot, előtte egy párnával, melyet távollétünk alatt állítottak oda. Kérdeztem magamban, vajon mire szolgálhat ez? Pedig nem volt más, mint a vérpad, melyen a bünösök ülepeit kivégezték. A felvigyázó egy névsort tartott a kezében. Az igazgatónő egy intésére, mellyel kétségkívül az ülés megnyitását jelezte, hangosan kiáltotta: Daischa! Nevének hallatára egy húszéves, nagy leány lépett reszketve elő a táncosnők sorából és lángba borult arccal és dobogó szívvel ment oda a szégyenpadhoz. Megérkezve letérdelt a párnára, mire a felügyelőnők egyike lehúzta ülepéről és combjairól a trikót. Akkor hasával végigfeküdt a bakon, karjait és lábait annyira széttárta, amennyire csak lehetett. Teste most egy ívet képezett és a popója, melynek finom bőre a vakító világosságban mint a selyem fénylett, magasan kiállt. A két széttárt comb teljes bujaságában látszott és közöttük tisztán lehetett látni testének minden titkát. A nézők egyike, R. hercegasszony, aki nem volt megelégedve Daischa táncával, fenntartotta magának a bünös megfenyítését. 2830 éves lehetett a főúri bestia, aki nemes férjével, a herceg úrral jelent meg. Nagy, vad szemei villámokat szórtak, mikor a korbácsot megsuhogtatta a hófehér, szoborszép popó fölött. De nem sokáig maradt ilyen. A magas rangú hölgy nagy élvezetét találta abban, hogy ezt a fehér popót, mely reszketett a félelemtől, pirosra fesse. Az alatta levő sötét hajbokor követte a megkorbácsolt popó vonagló mozdulatait és rázkódott, mintha lázban lenne. Mikor a hercegnő a rózsás ülep végéhez érkezett, még csak húsz ütést adott, megkezdte tehát az utat még egyszer alulról visszafelé, de ördögi kegyetlenséggel. A rettenetes ütések alatt magasra dobta szegény, megkínzott popóját, de egy panaszhangot sem lehetett hallani az ajkairól. Mikor a szíjak elérték utazásuk végpontját, úgy látszott, hogy a táncosnő piros nadrágot húzott a rózsaszínü trikóra. Könnytelen szemekkel emelkedett fel végre, akkor pedig félre kellett állnia a többiektől, meztelen üleppel és combokkal és lábszárain lecsüngő trikóval, mialatt teste nem szünt reszketni. A hercegnő ezalatt egy olyan asszony elégedett arcával, aki régen vágyott bosszúját végre kielégíthette, tért vissza a helyére a mindkét nembeli szomszédok helyeslése közben. Körülbelül még tizenkettőt korbácsoltak meg így. Kettőnek közülük popójukat trikóstól együtt kellett odanyújtaniok a bosszúálló kéznek. Két előkelő hölgy nagy ellenszenvvel viseltetett velük szemben és haragjukat rettenetes módon töltött ék ki rajtuk. Elkérték a lovaglókorbácsot az igazgatónőtől és szeszélyüknek áldozatain néhány sivító ütést húztak végig, a popójukon úgy, hogy mikor később a trikójukat lehúzták, a gyenge bőrön néhány sötétvörös csík volt látható. Egy fiatal gárdatiszt, aki egy 14 éves kis növendékre panaszkodott, saját kezüleg húzta le a trikóját, azután a balkarja alá fogta és alaposan kiporolta kicsi ülepét erős férfikezével. Gömbölyü popójának félgömbjei szünet nélkül vonaglottak, mialatt a csattogó ütések a megfeszült bőrre hullottak, mely csakhamar egész terjedelmében vörös lett. Igy kapott körülbelül harmincat, melynek tartama alatt tele torokból ordított. Többen a megkorbácsolt táncosnők közül nem jöttek a hálóterembe, köztük a gárdatiszt által megvert kis növendék sem. Valószínüleg az vitte magával. Mi többiek az ebédlőbe mentünk, míg a megbüntetett táncosnőket vacsora nélkül küldték ágyba. * * * * * A gárdahadnagy és a kicsike között a színházban a következő esemény játszódott le: A tiszt a leánykát, aki csoportjában a legcsinosabb volt, dacosnak találta. Először ugyanis szépen fejlett mellecskéit fogdosta össze és ahelyett, hogy a kicsike nyugodtan türte volna, elhúzódott tőle. Azután kezével a szoknyája alá nyúlt s akkor a leány kisiklott a kezéből. A férfi megígérte neki, hogy engedékenységre fogja tanítani, mikor is bizonyítékait hátulról fogja beléverni. Kérte tehát nyilvános megbüntetését az ő keze által, amit természetesen elfogadtak, anélkül, hogy ezen fantázia okáról érdeklődtek volna. Később pedig bevezették egy kis szobácskába, ahol már nem jutott eszébe, hogy továbbra is ellenkezzék vele. Utóvégre is mintegy hat hónapja nem volt szüz és már többeknek volt azóta ágyastársa. A tiszt a fenyítés után a legjobb állapotban volt; olyan tüzbe jött, hogy a kéj tetőpontjához vezető utat többször egymásután megtehette. A kicsike is elkábult s szívében már megbocsátotta a férfi kegyetlenségét. A következő napon, ez volt a harmadik belépésem óta, természetesen trikóban, azaz mint társnőim, meztelen üleppel és combokkal nekem is részt kellett vennem a gyakorlatokon. Csak a hercegnő által annyira megvert táncosnő húzhatott fel trikót. Ma tehát megkezdődött az én tanulásom. A balettmester odajött hozzám, valószínüleg azon szándékkal, hogy az újonnan jöttet vizsgálat alá vegye. Előre kellett hajolnom és akkor megvizsgálta a harang tartalmát, miközben inkvizítori ujjaival minden titkos bájamat összefogdosta. Mindez a nézők szemei előtt történt, kik látcsöveiket harangruhám tartalmára irányították. Akkor keze végigsiklott a csípőimen és megtapogatta, hogy keményeke, majd két kezével megmarkolta a popóm alatt, miközben ujjai a combom közé jutottak. Miután nagyon erős volt, néhány pillanatig a levegőben tartott. Azt hiszem, hogy ha ez kissé tovább tartott volna, úgy bizonyára különös tapasztalatra tesz szert. Azután a combjaim kerültek sorra, valamint a lábszáraim, mindkettő meg felelhetett az ő ízlésének. Végül meg kellett fordulnom és megkezdődött előrészem vizsgálata, a nézőközönség előtt. Felemelte a melleimet magasra, nyomkodta, tapogatta és csiklandozta ujjhegyével a bimbókat, melyek természetesen megkeményedtek. Aztán reám parancsolt, hogy emeljem fel elől a szoknyámat, és ez a vizsgálat különösen sokáig tartott. Azután elfoglaltam helyemet az első osztályban. Míg csak az előre való lépésekről volt szó, könnyen követtem a zene ütemeit, de roszszabb volt a visszatérésnél, miután nem voltam megszokva hátrafelé menni, mindig kijöttem a taktusból. Mikor visszatértünk a kiinduló pontra, be is teljesedett a sorsom. Az igazgatónő teljes erejéből kettőt húzott meztelen popómra a korbáccsal, ami rettenetesen fájt. Abban a szemérmetlen helyzetben miközben a nézők buja szemei testemnek minden titkát láthatták kellett maradnom, miközben az igazgatónő még két másikat is elintézett. Akkor folytattuk a gyakorlatokat. Repültem a többiekkel előrehátra és a végén rendesen megkaptam a két ütésemet. Egészben véve talán tizenkettőt kaptam és úgy égett a popóm, mintha kályhára ültettek volna. Miután valamennyi csoport együtt gyakorolt, talán harminc növendék
akadt, kiket néhány jól irányzott ütéssel megtanították hivatásuk szeretetére és nagyobb igyekezetre. Ilyenkor nem sokat törődtek azzal, hogy a korbács hová talál, a popóra vagy combra, a felügyelőnők ütöttek, ahol érték. A véggyakorlaton még nem vettem részt, hanem néhány növendékkel, kik szintén újoncok voltak, mint én, félre állottunk és gyönyörködve szemléltük ezt a hangyabolyt meztelen ülepekből, melyek közül az egyik nagyobb volt, mint a másik és melyek összevissza vonaglottak, ugráltak. Miután ugyanazt a balettet próbálták, melyet előző napon, a befejező apothezis is hasonló volt. A nézők kívánságára a büntetésre feljegyzetteket most is a létrán korbácsolták meg. Csakhogy most a prímabalerina csoportján kezdték meg és mert a kép szimmetriáját nem akarták megbontani, a felügyelőnőt utasították, hogy abban a helyzetben korbácsolja meg, melyet elfoglalt. És ha emellett nem is láthatták az élő szobor pompás ülepeit, de bőven kárpótolta őket ezért egy sokkal szebb látvány… * * * * * A száz egynéhány elzárt leány számára tíz hálószoba szolgált, mindegyik két sorban felállított ágyakkal, melyek közül körülbelül tizenkettőt a növendékek, egyet pedig, mely a középen állott, egy felügyelőnő foglalt el. Négy porcelán burkolatú gázlámpa világította meg a hálótermet és így a felügyelőnő mindent jól láthatott, ami a teremben történt. Öltözködésünket közösen végeztük. E célból minden reggel a hálóterem mellett levő fürdőszobába vezettek bennünket, hol páronként egy ápolónő felügyelete alatt közös fürdőt vettünk, mikor is kölcsönösen lemostuk egymást. Az igazgatónő és balettmester egy napot sem mulasztottak el, hogy ne ellenőriztek volna bennünket, de az intendáns is gyakran bejött. Ilyenkor a fürdés sohasem múlt el verés nélkül nedves ülepünkre vagy combjainkra. Az intendáns úr volt olyan kegyes emlékezni arra az éjszakára, melyet egykor velem töltött. Három hét telt el azóta, mióta először vizsgálta meg használhatóságomat a javítóintézetben. Most nekem is, mint mindenkinek, akit ellenőriztek, fel kellett állnom a fürdőkádban, úgy hogy a testem csak térdig állott a vízben. Ekkor néhány gyenge ütést mért az ülepemre, aztán belemarkolt a hajzatomba, melyet alaposan megrángatott. Közben egymásután öthat hajszálat kitépett és a világosságban beható vizsgálat alá vette. Eddig csak éjszaka látta lámpafény mellett.
– Fürdés után ezt a leányt behozzátok a szobámba mondta az ápolónőnek. Adjatok rá egy flanel köpenyt, hogy útközben meg ne fázzék, más nem kell neki. Az igazgatónő és balettmester csodálkozva kérdezték magukban az intendáns ezen érdeklődésének okát egy újonnan jött iránt. Igaz, hogy fiatal és csinos, már egészen gömbölyü is, de a hajzata, habár a jövőre nézve sokat ígér, még korán sincs kifejlődve. És még ha megvolna a szüzessége! De semmiféle tekintetben nem szüz már. Én azonban jól tudtam, hogy miért hivat a szobájába. Az ápolónő eljött velem az előszobáig, ahol magamra hagyott, miután megmagyarázta, hogy az előttem álló szőnyegajtót emeljem fel. A szoba urát egy támla nélküli karosszékben találtam teljesen meztelenül.
– Vesd le a köpenyedet, gyermekem mondta nekem és állj ide a lábaim közé. Igy jó. Most hajolj előre, hogy egy kicsit kiporolhassam az ülepedet. Látni akarom, hogyan bírod ki az ütéseimet. Forró ölem szorosan a bal combján feküdt, popóm, mely meghajolt állásomban messze kidomborodott és gömbölyüségeit a legmegfelelőbb helyzetben nyújtotta oda a flagelláns kezének. Két percen át ütött teljes erővel, minden ütésnél előrebuktam és testem odadörzsölődött a combjához. Hirtelen abbahagyta, mert félt, hogy a kívánt esemény idő előtt bekövetkezik. Le kellett térdelnem a szőnyegre és dacára az élénk fájdalomnak, mely a popómat tépte, kéjes mosoly játszott az ajkaimon. Éreztem, mint foglalja el támadóállását és azután mindkét kezével megmarkolja a melleimet. Azt hitte, hogy előnye van velem szemben és én máris megelőztem. Én szünet nélkül éreztem a gyönyört az egész idő alatt, s a meghosszabbított küzdelem boldog hatással volt reám. A szükséges fürdés után már éppen el akart küldeni, mikor hirtelen más gondolata támadt. Csengetett és rögtön belépett egy ápolónő.
– Hozd ide Mártát, most megkapja a büntetést, melyet reggel a fürdőben ígértem neki. Egy huszonhárom éves nagy leány, szőke, mint a búza és nagyon szép alakú, lépett be. Egy köpeny volt rajta, melyet anélkül, hogy parancsra várt volna, rögtön levetett. Alatta teljesen meztelen volt. Az intendáns egy intésére letérdelt előtte olyképpen, hogy mellei a férfi combján feküdtek. Csodálatosan szép és formás popója volt és nagyon finom bőre. Urunk egy bőrszíjakkal ellátott korbácsra mutatott és megparancsolta, hogy negyven ütést mérjek vele Mártára.
– Ha kíméled őt folytatta , akkor Márta fog téged megverni. Nem volt szükség arra, hogy biztasson, nem tudom, milyen démon szállott belém, valószínüleg a kéj démona, de hihetetlen erővel ütöttem ezt a szép teste és kimondhatatlan gyönyörüséggel. A félgömbök vonaglása, az első, melyet én okoztam, annyira tüzbe hozott, hogy minden számolás nélkül vadul vertem, egyre erősebben. Az intendáns sejtette, hogy milyen tüz ég bennem, mikor az ötvenediknél beszüntette a korbácsolást. Márta szép ülepe bíborvörös volt. A férfinek nem kellett megbánnia, hogy abbahagyatta velem a verést, mert mihelyt elfoglalta előbbeni helyét, érezhette, hogy egész testem vonaglik és ő teljesen nyugodtan maradhatott. Tizennégy napon át időnként szobájába vitetett fürdés után, ahol néhány erősebb ütés után, egykétszer a magáévá tett. Azután behívatott egy másik leányt, akit az ölében meg kellett korbácsolnom. A popók vonaglása engem is mindig tüzbe hozott és rendesen én fejeztem be a munkát, ő pedig nyugodtan feküdt. Mikor aztán reám unt, átengedett más kéjencek szenvedélyeinek. A balettmester, mihelyt megtudta, hogy az intendáns kegyencnője vagyok, megszünt üldözni fájdalmas kedveskedéseivel. A következő éjszakán egy olyan popónak súlyos megbüntetését néztem végig, melyet jól ismertem ugyan, mert minden nap láttam, de ilyen merényletet még sohasem követtek el ellene. Két leszboszi hajlamú, nagyobb leány minden éjjel két fiatal táncosnő ágyába surrant. A felvigyázónő, egy harmincéves, jóindulatú asszony, úgy tett, mintha nem vette volna észre őket. És ekkor hírtelen egy éjjeli körútnál, mely máskülönben ritkaság volt, az igazgatónő és balettmester beléptek a hálóterembe. Éjfél felé lehetett, a két megrémült pár a paplan alá bújt.
– Igen, igen, most szeretnétek elbújni, de szemérmetlenségeteket drágán fogjátok megfizetni. És te, Marpha, tudod, hogy mi várakozik az ülepedre, miután ilyen szégyenletes dolgok előtt behunytad a szemedet. E szidalmazás közben valamennyi alvó felébredt. A felvigyázónő olyan rémült pillantásokkal nézegette a bünösöket, mintha azoknak intim viszonya új volna előtte, pedig ő éppen olyan jól tudott róla, mint mi, többiek. A legjobb akarat mellett sem tudtam belátni, hogy ilyen csekélységért hogyan lehet megverni egy macskát, még inkább egy fiatal balettpatkányt. A két párnak fel kellett állania, akkor az igazgatónő a két kicsikének egyegy korbácsot adott a kezébe. A két nagy, akik tudták a sorsukat, hogy mindkét párnak kölcsönösen meg kell korbácsolnia egymást, keresztül feküdtek az ágyon. Ekkor az igazgatónő az egyiknek, a balettmester pedig a másiknak felgyürte az ingét a hátára. A fiatal teremtések megsuhogtatták a korbácsot és lecsaptak vele nagy barátnőik ülepére, miközben a balettmester az ütéseket számlálta. Ezen gyors flagelláció után a táncosnők popója szép, élénk piros lett, de a hangjukat nem lehetett hallani, valószínüleg szégyenből, hogy ilyen könnyü büntetés miatt kiabáljanak. Azután az igazgatónő és a balettmester kivették a fiatal flagelláns nők kezeiből a korbácsot, hogy az ütéseket ötvenre kiegészítsék, mert ennyi járt a fiatal társnők elcsábításáért. Mikor fenyítésüket befejezték, az igazgatónő a nagyok kezeibe adta a korbácsot. Le kellett vetniök az ingüket, hogy egészen meztelenül álltak ott és teljes erejükből verték fiatal barátnőik gömbölyü kis popóját. Most azonban hallani lehetett sikoltozásukat és fogaik csikorgatását. Azután a felügyelőnő került sorra, kinek hatvanat kellett kapnia, ötöt mindegyik bünöstől, hogy máskor jobban vigyázzon, a többit pedig az uraságoktól. A fenyítés céljából a szoba közepén kellett felállania, hogy valamennyi táncosnő, kik a felügyelete alatt állottak, tanúi lehessenek megbüntetésének. Maga emelte fel az ingét, előrehajolt és így prezentálta nagy, fejlett popóját a szíjaknak, melyeket először a kicsikék suhogtattak meg. Még a nagyok sem tudták jajgatásra bírni, habár minden erejüket összeszedték és tíz ütés után sötétvörös csíkok borították az ülepét. Másként volt ez azonban, mikor az igazgatónő fogta meg a nagajkát: a szegény felügyelőnő kétségbeesetten sikoltozott. Tizenötöt kapott nagy ülepére, a többit a combjaira, a legutolsót pedig közéjük. Ezen éjszaka óta a felügyelőnő könnyen érthető ellenszenvvel viselkedett a két táncosnővel szemben, akik okai voltak megbüntetésének és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy megkorbácsolja őket, bármilyen csekély mulasztásnál is, ami hetenként többször is előfordult. Igy naponta a kezei közé került valamelyikük, sőt sokszor mindkettő is. Minden alkalommal tíz ütést mért rájuk, ez volt a maximum, ami meg volt engedve neki és csak a kezeit volt szabad használnia korbács helyett. De mikor izmos, erős keze alá került a gyülölt popók valamelyike, akkor ellátta a bajukat és mint valami fadarabot pacskolta a megfeszült bőrt, miután kényszerítette őket annyira előrehajolni, hogy fejük a lábuk között volt. 2. rész itt

A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! - A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!

Az orosz cári balett titkaiból 2. rész « Szexpláza pornó portál

[…] 1. rész itt – Hat hét múlva a második osztályba kerültem és így sok leányt átugrottam, akik már egy éve az intézetben voltak. Itt megtanultam azt is, hogy mit jelent vacsora nélkül aludni menni. Már hat táncosnőt korbácsoltak egymásután az ominózus bakon, mikor a felügyelőnő hangosan kiáltotta: Mariska! Nevemnek hallatára, amit nem vártam, mert semmi hibát nem követtem el, borzongás futott végig a testemen és reszketve közeledtem a szégyenhelyre, ahol már hat táncosnő térdelt leengedett trikóval és vonagló üleppel. Nekem is széttárt combokkal kellett letérdelnem a párnára, egy felügyelőnő pillanatok alatt lehúzta a trikómat és keresztül fektetett a bakon. Azután harmincat kaptam a korbáccsal. Nem tudtam megakadályozni, a popóm akaratlanul is vonaglott és remegett, de emberfeletti megfeszítéssel igyekeztem kiáltásaimat visszatartani, ami csak fokozta volna a magas uraságok élvezetét. Mert ezek hölgyeikkel csak azért jöttek színház után, hogy kínjainkban gyönyörködjenek és vonaglotta a nevetéstől, miközben szegény popóink a rettenetes ütések alatt felle ugráltak és a megkínzottak torkuk szakadtából üvöltöztek. Miután részemet megkaptam, az előbb megkorbácsoltak mellé kellett térdelnem, egészen közel a nézők székeihez, kétségtelenül azért, hogy jobban láthassák az új jelenség meztelen popóját és a többi bájait. Száraz szemekkel foglaltam el a kijelölt helyet. Ezen az estén egyedül kellett az ágyamba bújnom és ott hálótársnőimre várni, akik szerencsésebben, mint én, most vacsoráztak. Olyan rettenetes kínt éreztem, hogy minden erőm elhagyott és most, mikor senki sem látta, szabad folyást engedtem könnyeimnek. Addig ömlöttek, míg barátnőim megjöttek, de ők sem láthatták meg vörösre sírt szemeimet, mert a hasamon feküdtem. Négy nappal később ismét a bakon kellett parádéznom. “Szép!”, gondoltam magamban, “megint egy vacsora nélküli lefekvés”. Ez alkalommal harmincat kaptam a meztelen popómra, mely az egész súlyos fenyítés ideje alatt egy pillanatig sem maradt nyugodtan. Most a bak mellé kellett térdelnem és ha barátnőim megkorbácsolását nem is láthattam, annál inkább hallottam a hangversenyt, melyet a megkínzottak rendeztek, valamint a korbács csattogását, mely a rugalmas húson a taktust verte hozzá. Mikor felállhattam, régi lakásom helyett egy szobácskába vezettek, ahol azt a fiatal gárdatisztet találtam, aki a 14 éves növendéket nyilvánosan kiporolta. Egy flanel öltönybe volt burkolózva. – Azt hiszem, te nem leszel olyan dacos, mint fiatal barátnőd, Mariska? mondta nekem. Olyan testtel, mint a tied, nagyon bujának és kéjencnek kell lenned. Miután büszkén viselted el a korbácsütéseket, valószínüleg energikus vagy, még is jó lesz, ha egy kis erőt merítesz magadnak, mert szükséged lesz rá az éjszaka. Ezért az ajánlatért olyan hálás voltam neki, hogy azt az ígéretet, hogy kedvességéért minden tekintetben engedelmes leszek, kiolvashatta a szemeimből. Parancsára aztán teljesen meztelenre vetkőztem és az ölébe ültem, s habár már akkor is megfelelő állapotban volt, izgalma csak fokozódott ezáltal. Ö is nagyon elcsodálkozott, hogy fiatal korom dacára milyen fejlett, nagy hajzatom van és miközben vacsoráztam, minden bájamat a legalaposabban összefogdosta. Végül pedig egy üveg pezsgőt hozatott, több pohárral megitatott velem, úgy hogy több, mint felét az üvegnek én ittam meg. És ez a habzó ital, melyet először élveztem, mámorossá tett, ehhez járult még a tüz, mely a popómban égett és e kettő együtt forró vulkánt csinált belőlem. El lehet képzelni, hogy már természetes hajlamomnál fogva is, hogyan folytak le az éjszaka első szerelmi csatározásai. Két órán keresztül egy pillanatnyi szünet sem állott be testem vonaglásában és melleimnek gyors hullámzásában. Partneremet ez a tüz a legnagyobb mértékben meglepte. Minden egyesült, hogy őrült kéjkitörésekre ragadjon, az italmámor, a tüz a popómban, a hálával párosult vonzalom, melyet kedvesem iránt éreztem és last not least, az a körülmény, hogy szeretőm csinos, fiatal és izmos volt. Végre elaludtunk szorosan összefonódva, ő mögöttem és szorosan hozzám simulva. Mikor reggel felébredt, engem is felköltött néhány barátságos ütéssel. Ez alkalommal fölém borult, hogy a melleimen nyugodjék, kezeit alám tolta és lassan a magáévá tett. De alig érintett meg, mikor ismét égni kezdtem. – Nem is hinné az ember, hogy ilyen tüzfészek létezik kiáltott fel csodálkozva. Egy teljes órán át maradt ebben a helyzetben. Igy érkezett el háromszor utazása végére. Hogy én hányszor olvadtam fel a gyönyörben, nem olvastam, de legkevesebb még egyszer annyiszor, mint ő. Este ismét magához hívatott. És ő, aki soha két éjszakán át egymásután ugyanazt a hálótársat nem választotta, már türelmetlenül várt reám. Miután ezen a napon verés nélkül szabadultam meg, a pezsgő után alaposan kiporolta az ülepemet, de az ajkaimon mégis kéjes mosoly játszott. Mikor első szerelmi tüzünk, mely ezen izgalmak után csaknem két órán át tartott, kissé lelohadt, ahhoz a módszerhez folyamodtam, melyet eddig csak kényszerítésre tettem meg. És használt. Kedvesem feltételezte, hogy tüzes vérmérsékletem mellett ez iránt is nagy előszeretettel viseltettem. De midőn megfelelő állapotban volt, megfordultam, hogy elfoglalhassa éjjeli szállását, amit meg is mondtam neki. – Nézzétek csak, milyen jó ötletei vannak ennek a kis lánynak felelte. Azután követte tanácsomat. Mielőtt elaludt, még kétszer volt alkalma, hogy testem vonaglását kipróbálja. Milyen szépeket álmodtam ezen az éjszakán és milyen hamar és milyen szépen teljesedésbe mentek ezek az álmok. Azt hiszem, ő is részt vett bennük. Reggel vállalkozóbb kedvü volt, mint valaha, és mert fiatal és erős volt, még kétszer kiszolgált, anélkül, hogy kifáradt volna. Ezen két éjszaka óta időnként magához vett az ágyába és mindig olyankor, mikor előzőleg megkorbácsolta. Tudta, hogy a köszönet, mellyel a vacsoráért tartozom neki, forróságomat megsokszorozta és az a tüz, mellyel a harminc korbácsütés a popómat felgyújtotta, egészen reggelig tartott. Két év alatt végigszaladtam minden osztályon, ösztönözve a korbács és vessző által, mely nem a fejem, hanem meztelen popó fölött függött. Midőn az első táncosnők csoportjába jutottam, olyan mozgékonyságot és hajlékonyságot értem el, melyek képessé tettek arra, hogy feladatomat kifogástalanul teljesíthessem. De ez nem mentett meg attól, hogy a gyakorlatok végén a harminc ütésemet meg ne kapjam, hogy meztelen, megkínzott popóm órák hosszat fájt és égetett. Többnyire minden ok nélkül korbácsoltak meg, egyszerüen a kéjencek szórakoztatására, akik panaszkodtak reám. Sorsom azonban annyira kedvező változáson ment át, hogy soha többé nem mentem vacsora nélkül aludni, még akkor sem, ha előadás után korbácsoltak meg. Mindegyik éjszakai gazdám megkínált vacsorával, némelyek jóindulatból, mások meg önzésből, hogy a szerelmi küzdelmeknél ki ne fáradjak. Azt hiszem, hogy fizikai képességeimnek dicsősége szájrólszájra járt, mert engem kívántak a legtöbben, különösen, mikor elértem a tizennyolcadik évemet. Az utolsó három év alatt, míg szerződésem tartott, nem kaptam korbácsot meztelen ülepemre anélkül, hogy az izgató színjáték egyik vagy másik kéjencet a karjaimba, vagy jobban mondva máshova ne kergette volna. Sőt, egy napon egy házaspár vitetett be a szobájába, hol megparancsolták, hogy hasra feküdjek az ágyon. Akkor a hölgy meztelen testével égő popómra feküdt, miközben a lábaim között térdelő férj teljesítette vele szemben házastársi kötelességét. Az asszony teste állandóan táncolt és nem sokáig tart
ott, mikor észrevehették, hogy én is részt vettem játékukban. Mikor felemelkedtek, tapasztalhatták az ujjaikkal a különös jelenséget. Akkor a férj foglalta el a felesége helyét és az asszony nagyon ügyes lovasnőnek bizonyult. Ennél az alkalomnál is megelőztem őket. De azok ketten még mindig nem voltak kielégítve. A férj a feleség selyemfehér testét tartotta oda nekem, azután megfordította az ölében, én pedig ott térdeltem az asszonyka lábai között és csókoltam, míg háromszor elöntötte a kéj. Ez a házaspár annyira kényelmesnek találta élő matracát és olyan melegnek, hogy még azután is gyakran kérték ezt a ruganyos alátétet. Az ülés mindig az asszony testének csókolásával végződött, mely gyakran egy félóránál is tovább tartott. * * * * * Egy napon a nagyhercegek barátaik számára intim ünnepet rendeztek. Akkor már 19 éves voltam és bájaim teljes virágzásba fejlődtek. Miután kerti ünnepélyről volt szó a nagy melegben, a balettet a füben, árnyas fák alatt rendezték, ahol a szünetben sétálni szoktunk. Máskülönben pedig úgy éltünk, mint a foglyok. Ætmeneti kosztümben voltunk, a zenekar teljes számban gyült öszsze. A zenészek nagyobb része még sohasem látott balettet ebben a toilettben és buja szemeikkel szinte elnyelték az emberbőrből való trikót, mely rettenetesen felizgatta őket. Először két szokásos táncot adtunk elő, egy keringőt és egy mazurkát, melyek a combok ölelkezését a legjobban megmutatták, valamint a popók buja formáit is, mert csak felnőtt és jól fejlett leányok vettek részt ebben a táncban. Először táncoltam szabad ég alatt és friss levegőben. A levegő forróságához járult még a meztelen combok súrlódása, a forró vér, a hajszálak csiklandozása, mindezek együttvéve szerencsétlen véget eredményeztek nálam. Combjaim szünet nélkül reszkettek, úgy hogy nem bírtam betartani az ütemet. A nagyhercegek rögtön észrevették azt a hibát, megszakították a táncot és odahívtak magukhoz, engem és partnernőimet, hogy büntetésünket azonnal kiadják meztelen ülepünkre. Abban a helyzetben, melyet felvennünk kellett, a büntetés végrehajtója mindent láthatott és így rögtön észrevette, hogy valami rendkívüli történt testem egy bizonyos helyén. Odanyúlt az ujjával és megállapította az eseményt. Vidáman hívta oda a barátait, akik tetszésüket fejezték ki kielégülésem kétségtelen bizonyítéka és azon könnyüség felett, mellyel magam végeztem el. Mindegyik odanyúlt az ujjával és ez a szüntelen tapogatás következménye az lett, hogy a legrövidebb idő alatt megismétlődni láthatták a különös eseményt, legnagyobb csodálkozására annak a kéznek, mely éppen akkor végezte el az inspekcióját. Miután azonban a többiek ujjai is folytatták vizsgálódó tevékenységüket, nem volt csoda, hogy ugyanezen eset még egyszer megismétlődött. Miután én voltam az egyedüli bünös, én egyedül kaptam tizenkettőt az ülepemre. Azután térdelő helyzetben, felemelt karokkal ott kellett maradnom a füben a nézők szemei előtt, kik távcsöveiket teljes szépségükben kiterített meztelen bájaimra irányították, miközben a többiek tovább táncoltak. A baletthez végre felkelhettem és habár nagy szükségem lett volna reá, hogy a fák alatt elhelyezett bidetekben ülőfürdőt vegyek. A tánc befejeztével aztán megtudtam, hogy miért nem: úgy akartak elővenni, mindjárt melegen. Végül elküldték a zenekart, a balettmestert és a felvigyázónőket, és csak a 32 legszebb táncosnőt tartották ott, közöttük engem is, valamint néhány szobaleányt, akikre éppen elég dolog várt. Akkor a vendégek mindegyike kiválasztotta magának azt a leányt, aki a legjobban tetszett neki és kedvükre megkorbácsolták őket, hogy a levegő visszhangzott a megkorbácsoltak együttes hangversenyétől. Engem a nagyherceg választott, aki már az imént is megvert, és dacára a már kapott tizenkettőnek, minden panaszhang nélkül még harmincat türtem el. Az előbbeni verés után a bőr nagyon érzékeny volt, mégsem tudtam popómat nyugalomra kényszeríteni, mely az egész idő alatt ideoda vonaglott. Mikor ezen játék passzív résztvevőinek popója és combjai bíborvörös színben sugároztak, a megkorbácsoltaknak a fübe kellett térdelniök. Könnyen magukévá tették így őket a nagyhercegek barátai, fiatal és erős emberek, miközben nagy, lecsüngő melleikbe kapaszkodtak, egy második támasztékit nyerve égő popójukon. Mikor megéreztem a fenséges úr támadását az alattvalói hódolattal felnyitott várba, büszkeségem nem ismert határt, és mikor teste odaért az enyémhez, az megremegett a gyönyörtől. De ő is csodálkozott ismét azon a gyors feleleten, amit valószínüleg annak a tiszteletnek tulajdonított, hogy királyi húsa egy szegény jobbágyleánynak szerzett élvezetet. De bármilyen okból is történt ez, azt akarta, hogy barátai is meggyőződhessenek erről. Engem egészen tizenkétszer tettek a magukévá. A nagyherceg öccse először szokatlan úton vett birtokába, azután még tizenegyen próbálták ki bájaim értékét mindenféle helyzetben. A többiek már régen pihentek, mikor engem még mindig lefoglalva tartottak. A fürdést azonban elhalasztották addig, míg én is készen leszek, hogy egyszerre végezzünk az öltözködéssel. Mert a szobalányok csupán azért szolgáltak ki bennünket, hogy az uraságoknak ne kelljen várakozniok szerelmi játékaik közben. A sok harctól aztán este annyira ki voltam merülve, hogy felmentettek a fellépés alól. Igy telt az idő. Sajnos, szeretett gárdahadnagyomat nem láttam többé a páholyban megjelenni és azt sem tudtam meg, mi történt vele. Nem is volt nagy kedvem gondolni reá, mert a kerti ünnepély után két hónapig szinte szünet nélkül táncolt a korbács az ülepemen. Sem a gyakorlatok előtt és után, sem délután, de még éjszaka sem voltam biztos, hogy a nagyherceg valamelyik barátja neme akar megmelegedni testem forróságán. Voltak napok, mikor kétszer is megkorbácsoltak, először csak könnyedén, hogy ne akadályozzon hivatásom tulajdonképpeni gyakorlásában, de annál erősebben a balett után, mert ennek a tüznek nem kellett kialudnia reggelig. A gyakorlatoknál a nagyhercegek havonként legfeljebb kétháromszor jelentek meg és mindig csak a végén. Akkor kiválasztották a csinos táncosnők közül a legfejlettebbeket és fejükkel a földön, magasra emelt és széttárt combokkal megkorbácsoltatták őket a felvigyázónők által. A cári páholyból gyönyörködve nézték a színjátékot, miközben a negyven korbácsütés alatt bíborvörösre változtak az imént még hófehér combok és ülepek. A felvigyázónők azután még rendszerint parancsot kaptak, hogy a kiabálások és jajgatások megjutalmazására néhány ütést mérjenek áldozataik combjai közé. Két oka volt, hogy miért választották ki a legfejlettebbeket és kövérebbeket a táncosnők közül szórakozásaik alkalmával. Mikor ezek teljesen meztelenek voltak, le kellett vetkőztetniök a nagyhercegeket is, azután maguk közé venni a fenséges urat, a lovaglónő lassú, őrlő mozdulatokat végzett és munkáját nem volt szabad félbehagynia addig, míg az meg nem szünt ütéseivel, melyeket a lovaglónő combjaira, csípőjére és hátára mért, buzdításképpen. Ezen kétszeres gyönyör alatt utazásuk sokáig tartott. Először tehát azért választották a bizonyos tekintetben fejlett leányokat, hogy fekvőhelyük elég nagy és puha legyen, másrészt pedig, hogy az alsó és felső ágy között üres hely ne maradjon. Az első felvonás után a szereplő színésznők megcserélték szerepeiket. És miközben a nagyherceg helyet foglalt a puha párnán, a másiknak gondoskodnia kellett arról, hogy urát ismét megfelelő állapotba hozza és pedig úgy, hogy puha szájával csókolnia kellett annak testét, míg csak a várt eredmény nem mutatkozott. C
sak azután hagyta ott a nagyúr a csókoló szájat, hogy természetes helyét elfoglalja. A második felvonás természetesen hosszabb ideig tartott, tehát a buzdítások is élénkebbek lettek és sajnos fájdalmasabbak is. Egy évig mentem így a nagyhercegek és barátaik kezén keresztül, és elértem huszadik évemet és formáimnak rendkívüli kifejlődését. Ekkor úgy tetszett nekik, hogy az erotikus kilengések számára eléggé elő vagyok készítve és nekem is részem lehetett abban a szerencsében, hogy a szokásos négy leány között megkorbácsoljanak a cári páholyban. Sajnos én is az előírt büntetést kaptam, habár nem illettem be a trióba. Csakhamar párnául szolgáltam én is és nem sokáig tartott, mikor éreztem, hogy a lovasnő is nyeregbe szállt. Egyre erősebben szorítottam össze a combjaimat és még sem tudtam megakadályozni, hogy részt ne vegyek a szenvedélyükben, akaratlanul is utánozva a lovasnő mozgásait és ezzel még akkor sem hagytam fel, mikor a lő és lovasnő kimerülten abbahagyták a lovaglást. Mikor ez utóbbi leszállt a nyeregből, a nagyherceg ujjaival győződött meg az eseményről, melyet az első felvonás gyakorolt reám. És ez eszébe juttatta azt az esetet, mely a kerti ünnepély alkalmával történt. A szükséges fürdés után a felső matracból alsó lett és én átvettem a lovasnő szerepét, miután a lovat, miként kötelességem volt, ismét feldoppingoltam. Aztán óvatosan munkához fogtam, két kezemmel széjjelhúzva az akadályozó hajfürtöket. Ez a lovaglás mágikus hatást gyakorolt testem egy bizonyos részére és miközben ütések zuhogtak a combjaimra és csípőmre, melyek még alaposan fájtak az előbbeni korbácsolástól, a végtelenségig felfokozták bujaságomat. Éreztem, hogy szünet nélkül gyönyörben úszom. Tisztálkodás után a herceg egy új kísérletet akart végezni rajtam. Társnőmnek, miközben én lecsüngő lábakkal feküdtem az ágyon, csiklandoznia kellett a nyelvével, a herceg pedig igyekezett munkáját különféle módon támogatni. Neki is el kellett először távolítani az akadályokat az útból, mielőtt célhoz érhetett volna. Közben pedig a herceg felülről munkálkodott ujjaival és ez a kettős játék felforralta a véremet. Az előttem térdelő leány ezalatt folytatta munkáját, a herceg pedig figyelmesen nézte. Ügyes volt a leány, mert alig tartott néhány pillanatig, mikor ismét megkezdődött testem remegése. Egyik kezével a herceg most a hajamba markolt, míg a másikat alám tolta és vonagló testemet tapogatta. A harmadik felsikoltásnál, mely hasonlóan gyorsan bekövetkezett, a melleimet vette munkába. Alig tudta befedni a két kezével, mert folytonosan táncoltak, mikor ujjaival a bimbókat morzsolgatta. Igy csókolt a leány mintegy húsz percig és ezen idő alatt egy pillanatra sem szüntem meg vonaglani. Ezen hosszas előkészítés után a herceg ismét képesnek érezte magát arra, hogy új lovaglásba kezdjen. Most az én ügyességemre számított, mint alátétre és reménye nem csalta meg. Alig kezdődött meg fent a lovasnő szerepe, mikor ismét éreztem, hogy új élet ébred bennem és azok még felét sem tették meg az útnak, mikor a matrac, a rajta fekvő legnagyobb örömére részt vett tempójukban. Tizennégy nappal később ismét megkorbácsoltak a cári páholy előtt, de most a nagyherceg öccsének lakosztályába vittek, aki szintén figyelmes lett rám. Neki is oly szokásai voltak, mint a bátyjának és miként az, ő is értékelni tudta testem értékét, mert ezen ülés óta havonta legalább háromszor korbácsoltatott meg és hivatott magához. * * * * * Öt éve voltam már ezen fogságban és szerződésem csakhamar lejárt. Az igazat megvallva, nem nagy türelmetlenséggel vártam kilépésemet, habár a régi uraságaim boltja korántsem volt összehasonlítható az itt szokásos büntetésekkel, de ott viszont hiányoztak a szórakozások, melyeket már annyira megszoktam és nehezen tudtam volna nélkülözni. Barátnőim csókjai már nem elégítettek ki és tudtam, hogy mi jár azzal, ha rájönnek az ilyesmire. Végre eljött a nap, mikor csomagolnom kellett. Bőröndöm kicsiny volt, nem volt benne más, mint egy utcai ruha és egy tánckosztüm, minden más ott maradt az intézetben. Egy kétlovas kocsi állott az akadémia előtt. A kocsis leszállt az ülésről, hogy elvegye a csomagomat. Öt év óta először élveztem az utca levegőjét és szívtam tele tüdővel. Beszálltam a kocsiba, melynek üvegablaka megengedte, hogy az utcai életet megfigyeljem. Néztem jobbrabalra, a helyeket, melyek mellett talán naponta elmentem. Ugy tünt fel nekem, mintha ugyanazon út lenne, melyen minden este jártam. Vajon ma hova vezet? Az utazás egy félóráig tartott, nekem mégis úgy tetszett, mintha tíz percig sem tartott volna, olyan rövid volt az út, melyen az üzletek, kirakatok és járókelők nézegetésével elszórakoztam. Egy nagy ház előtt állt meg a kocsi, a kocsis becsengetett, aztán ismét elfoglalta helyét. Az ajtó kinyílt és megjelent egy mintegy negyven éves asszony, aki valószínüleg a házvezetőnő állását töltötte be. Lejött a lépcsőn, kinyitotta a kocsi ajtaját, szó nélkül, mintha néma lenne. Aztán megragadta a csomagomat és ment előttem az utat mutatva. Több folyosón át egy ajtóhoz vezetett, melyen bekopogott. – Szabad! kiáltotta egy férfihang. Beléptem és az asszony becsukta mögöttem az ajtót. Egy már idősebb úr ült egy fotelben és végigmustrált tetőtőltalpig. – Olga mondta , én megvettelek téged uraságaidtól, most már az én tulajdonom vagy, az én rabszolganőm, és úgy fogok veled bánni, mint egy rabszolganővel szokás. Feltétlen engedelmességet követelek és parancsaimnak pontos teljesítését. Gyakran láttalak téged a színpadon, ahol alkalmasnak tüntél fel arra a kettős célra, amelyre használni foglak. Először érdeklődtem, hogy mikor jár le a szerződésed, és mikor hallottam, hogy az öt év csakhamar letelik, jó árat kínáltam érted az uraságaidnak, nehogy elszalasszak egy ilyen kincset. Kétszeresen fogod ezt behozni nekem, először a Nischnij Nowgorodi váráson és más helyeken, ahol repülő társulatommal fellépek, másodszor pedig ott, ahol az én galambocskáim kitünő szolgálatot teljesítenek. Miután csak a színházban láttalak, még nem ismerlek eléggé. Vetkőzz le hamar, hogy egészen meztelenül lássalak. Engedelmeskedtem, és levetettem a ruháimat és az ingemet. Miután a közelében álltam, mindkét kezével belemarkolt a hajzatomba és rángatta, mint a parókát. – Az ördögbe! Ezt nem láttam a színházban, de ez növeli a beszerzésem értékét. Aztán meg kellett fordulnom és lehajolnom, mire rápacskolt gömbölyü, fejlett ülepemre, majd beljebb dugta a kezét és tapogatott. Addig kutatott a nagy hajban, míg megtalálta, amit keresett és melynek nagyságával és fejlettségével szintén meg volt elégedve. De hideg, száraz ujjainak érintésekor a legcsekélyebb izgalmat sem éreztem. Ismét meg kellett fordulnom, hogy szemei meggyőződhessenek mellbimbóim nagyságáról is. – Oh, itt van még valami más jó is! kiáltott fel. Hozd csak ide azt a korbácsot, mely ott fekszik, gombold ezt ki, térdelj le elébem és csókold mindaddig, míg csak eredmény nem mutatkozik. Kissé sokáig fog talán tartani, de mint láthatod, már nem vagyok az ifjúság virágában és majd korbácsolni foglak, míg hangulatba hozol. Le kellett térdelnem a lábai elé, hogy popóm a sarkaimon feküdt és csókolni ernyedt testét, miközben ő a popóm fölé hajolt, melyet teljes erejéből korbácsolt. Egy nagy tükör, mely szemben állt a székkel, visszatükrözte a gyönyörü képet. A korbács minden ütésénél testemnek legérzékenyebb része odadörzsölődvén a cipőmhöz, új uram csakhamar láthatta, hogy popóm megvonaglik, amit azonban az ütéseinek tulajdonított. Ha azonban egy pillantást vetett volna a cipőm sarkaira, mikor öt perc múlva vég
re sikerült eredményt elérnem és megfordulván rendelkezésére bocsátottam magam, feltétlenül észrevehette volna, hogy ami a bőrön fénylett, nemcsak lakk volt. Háttal kellett az ölébe ülnöm és mindenféle óvórendszabályokat végrehajtani, hogy célját elérhesse, mert bizony már öreg volt szegény. Egy negyedóráig tartott ez, míg végre megkönnyebbült. Miután én már a dörzsölés következtében elértem a célomat, az öreg játéka éppen úgy nem hozott izgalomba, mint egy darab fa. Ennek az öreg kékszakállnak egy bájos kis serege volt táncosnőkből, melyeket kikölcsönzött színházaknak, melyek kisebbek voltak, semhogy balettet tarthattak volna. Ezenkívül látogatta a nagyszerü Nischnij Nowgorodi vásárt és nagyon szép hasznot húzott belőle, de összehasonlíthatólag sem annyit, mint amennyit a kéjencek fizettek neki, kiknek rabszolganőit egy órára, vagy éjszakára, esetleg egész napra bérbe adta. Ezek a bérlők nem szégyellték gyakorolni azt a jogot, melyet a bérleti szerződés rájuk ruházott a táncosnők ülepén. Miután a mi urunk már teljesen kiélt volt, utálatos dolgokat talált ki, hogy megfelelő hangulatba jöjjön. Nagy előszeretettel 1012 éves gyermekeket használt, kiknek csókolniok kellett öreg testét, miközben a házvezetőnő egy vesszővel megkorbácsolta a kicsiket. És ez mindig a nagy tükör előtt történt, hogy az öreg disznó gyönyörködhessék a fájdalomban vonagló gyermektestekben. Mikor a kis csámcsogó hölgy végül felemelkedett a lábaitól, kis popója nem ritkán véres is volt. Az ilyen estéken legalább fel volt mentve a táncolás alól és miután alaposan megfürdették, ágyba küldték. A hat hónap alatt, melyet ennél a mindenesnél töltöttem, hússzor sem aludtam a saját ágyamban, amivel azt akarom mondani, hogy szünet nélkül az egész idő alatt korbácsoltak és férfiakkal aludtam. Ott voltunk a Nischnij Nowgorodi vásáron és éppen egy balettet táncoltunk, mikor az igazgató azt mondta nekem, hogy egy kliens várakozik reám a szalonban. Azt hittem, hogy valamelyik kéjenc, s titokban megátkoztam a semmirekellőt, aki egy pillanatra sem hagy nyugodni, mert az a kilátás, hogy fényes nappal megkorbácsolnak és azután azzal a forrósággal a popómban táncoljak tovább, nem valami kellemesnek tünt fel előttem. Elképzelhető, milyen nagy volt az örömöm, mikor régi barátommal, a gárdahadnaggyal, aki közben kapitány lett, álltam szemben. Fejlettségem dacára rögtön reám ismert és felújította régi ismeretségét a bájaimmal, miközben meztelen melleimet és popómat simogatta. Miután a szalon minden kényelemmel volt berendezve, szenvedélyeit nem kellett sokáig korlátoznia, lehúzta rólam a trikót és mikor meglátta a nagy hajerdőt, csodálkozva kiáltott fel és belemerítette az ujjait. Ugyanekkor megállapította, hogy annak lakója is megnövekedett, úgy nagyságban, mint vastagságban. Háttal kellett az ölébe ülnöm. Széles alsóteste mindkét oldalon kiállott és miközben kemény húsomban vájkált, megkezdtem azokat a mozdulatokat, mint a nagyhercegnél. Ez az új módszer nagyon megnyerte tetszését, annál is inkább, mert a popóm is vonaglani kezdett és nem szünt meg míg vége nem lett a játéknak. Annyira meg volt elégedve a szerelmi játékok gyöngyével, mint elnevezett, hogy kijelentette, mi szerint rövid idő alatt nagy meglepetés fog érni, küldjem csak hozzá az igazgatómat, akivel beszélni akar. Vajon miről tárgyalhattak? Nem tudom, de két óra múlva egy kocsi hosszabb utazás után a városon kívül egy kis kastélyhoz vitt, mely egy szépen ápolt park közepén feküdt. Már sejtettem, hogy kié lehet és tényleg a gárdatiszt volt a tulajdonosa. Hogy egyedül az övé legyek, magas áron megvett az igazgatótól. – Olga mondta , most az én rabszolganőm vagy és engedelmeskedned kell nekem, mint egy kutya engedelmeskedik a gazdájának, vagy pedig érezni fogod a korbácsot. Közben megsuhogtatta a levegőben, de mosolygó szemei meghazudtolták szavait. Soha sem volt engedelmesebb rabnője, aki találékonyabb lett volna kéjének megkétszerezésében, aki annyira fel tudta volna csigázni vágyait, aki boldog volt, ha a szerelmi harcokban beleharapott a húsába. Ö, aki kiragadott a nyomorúságból, volt az istenem, akit térden állva imádtam. * * * * * Mielőtt szerelmi őrületünknek szabad folyást engedtünk volna, azzal kezdődött az előjáték, hogy kedvesem kezével alaposan megmelegítette a popómat. Gyakran megtörtént, hogy én már ilyenkor mámorba estem és hogy ő is idő előtt jutott a kéj tetőpontjára és meg kellett fürödnünk, mielőtt folytattuk volna. Délutánonként gyakran meztelenül feküdtünk egy mennyezetes ágyban, melynek baldachinjába és oldalaiba tükrök voltak szerelve, melyek mindent, ami az ágyban történt, visszatükröztek. Rendszerint én voltam a támadó, hogy szeretőm semmit se veszítsen el az élőképekből. Ugráló melleim, a megduzzadt kemény, hegyes bimbókkal hozzádörzsölődtek és ő annyira összeszorította a lábait, hogy mindent a legnagyobb részletességgel láthatott. Aztán én magam kértem őt, hogy megpacskolja a popómat. Eleinte csak lassan ütött, de csakhamar erőt vett rajta a kéjes harag és feltüzelve a buja képektől, melyeket a tükörben látott, hatalmas ütéseket mért reám, melyek vörösre festették a faromat és melyek alatt mint egy őrült vonaglottam. Minél élesebb volt azonban a fájdalom, annál nagyobb volt az élvezetem. Mikor aztán a popóm vonaglott és táncolni kezdett a testén, beszüntette a verést és gyönyörködött benne. Mikor abbahagyta, rendszerint könyörögtem neki, hogy erősebben üssön, amit teljesített is, míg csak vércseppek nem jelentek meg megkínzott testemen. Közben ugráltam, mint egy bolond, mellbimbóim megkeményedtek és egész testem égett a vágytól. De partnerem élvezete is éppen ilyen nagy volt és ereje kimeríthetetlen. Mozdulatlanul feküdt, szemei a mennyezeten bíborvörös popóm szemléletében, mely kétszerháromszor megremegett a kéjben, míg ő egyszer. Tizennégy napig maradtunk ebben a kastélyban, azután áthelyezték Szentpétervárra. Magával vitt a garnizonba, de nem tudott magánál tartani. Az elővárosban bérelt számomra egy kis lakást és ott látogatott meg időnként nappal, vagy pedig éjszaka is, ha szolgálata megengedte. Egy szobaleány, aki gondoskodott a lakásomról és fehérnemüimről, szolgált ki. A folyosó végén aludt egy kis szobában, ahova csengő vezetett. Hogy gondosan és figyelmesen szolgáljon ki, kedvesem magas fizetést adott neki. Az ebédet egy szomszédos vendéglőből hozattuk, habár a lakásban is volt berendezett konyha. Ezt a kellemes életmódot egy évig folytattam. Ennek végén kedvesem már ritkán keresett fel, mert házasodni készült. Mi lesz belőlem? A jövő gondjai nyugtalanítottak, mert milyen sors várhatott reám? De szeretetből nem mutattam neki nyugtalanságomat. Közben azonban ő a legnagyobb meglepetést készítette elő számomra, egy olyan meglepetést, melyet meghálálni egy egész emberélet rövid. A szabadságot ajándékozta nekem. Mikor ezt megmondta, olyan mély meghatódás vett erőt rajtam, hogy egy köszönő szót sem tudtam kiejteni. Látta, mennyire elsápadok és a karjaiba fogott fel, mikor elájultam. De hamarosan eszméletre tértem, mert kinyitotta ruháimat és játszani kezdett a melleimmel, melyeknek bimbóit felváltva szívta az ajkai közé, mire kemények és hegyesek lettek a szájában. Válásunk szünet nélküli delíriumban történt. Mindent, amit a kéj és bujaság kigondolt, hogy fellángoljon tőle a szerelmi tüz, végig csináltunk és nem váltunk el előbb, csak mikor már teljesen ki voltunk merülve. Mikor elment, ott hagyott az asztalon egy lezárt borítékot és egy erszényt. A borítékban volt a szabadságom, az erszényben egy vagyon, legalábbis az én viszonyaimhoz képest. Ezer rubel aranyban és papírban. Ké
sőbb az éjjeliszekrényben is találtam egy levelet, melyet előbb nem vettem észre. Abban volt lakásomnak egy évre szóló szerződése és egy utalvány a cseléd időnkénti kifizetésére, valamint a vendéglői étkezésre. Kedvesem gazdag volt, az igaz, de melyik férfi, legyen bármilyen nagylelkü is, vitte volna ezt a nagylelküséget annyira, hogy egy jobbágyot, akit jó pénzért továbbadhatott volna, felszabadítson és gondoskodjék annak megélhetéséről. Egész életemen át áldani fogom érte. * * * * * Miután egy hónap eltelt, gondolkozni kezdtem a jövőmön. Ezer rubel nem kimeríthetetlen tőke és foglalkozás után kellett néznem. Először táncórákat adtam, melyekből egész szép jövedelmem volt, mert csakhamar hírnévre tettem szert, mint jó tanítónő. Ülepemnek most már nem kellett szenvednie a nagajka alatt, mert most én tartottam a kezemben. De én csak a kezemmel poroltam ki tanítványaimnak a popóját és csak ritkán korbáccsal. Be kell vallanom, hogy jobban szerettem a kézzel való verést, mert akkor érezhettem, mint reszket a friss gyenge leányhús az ujjaim alatt, főleg ha ezek a gömbölyü telt popók az ölemben feküdtek és az érzéshez hozzájárult a buja nézés is. Milyen szép is az, mikor ezek a domború liliomágyak kipirulnak a kezünk alatt, ha érezzük, mint lesz melegebb a hús, mikor a fájó popó félelmes remegése érzékeny idegeinkhez közvetíti az elektromos fluidumot. Nem is kíméltem egy popót sem, bármilyen gyenge és érzékeny is volt és ha kettőt megbüntethettem egymás után, a második bizonyára vörösebben került ki a kezem alól, mint az elődje, mert nem ritkán a hidegvérüségemen kívül mást is elvesztettem. Néhány uraság délelőttönként a lakására hivatott, hol a személyzetnek, úgy a férfiaknak, mint a nőknek, gyakran az uraságok jelenlétében oktatást kellett adnom. Emellett számtalan fenyítőeszköz került a kezembe, poroló bőrszíjakkal, egyszerüen, vagy csomókkal, vesszők, csalánkötegek, lovaglóostorok, röviden minden, amit a rafinált kegyetlenség áldozatainak kínzására kitalált. Mindezek addig táncoltak a jobbágyok combjain és ülepein, míg az uraságoknak tetszett. Táncmesternői tevékenységem ideje alatt néha még kisebb különszolgáltatásaim is voltak. Igy egyszer feltüntek leckéim egy gazdag bojárnak, kinek megakadt a szeme rajtam. Azért, hogy megpacskolhassa az ülepemet és azután magáévá tehessen, felajánlott 50 rubelt. Látszólag haboztam, habár bensőleg kínzott a vágy, mert a bojár szép ember volt, aki pompásan értett a szerelemhez. Öt percen át vert kedve szerint, a combjai közt tartva. Mikor aztán birtokába vett, olyan erős volt, mint egy barát és én egész idő alatt vonaglottam, mert ütései felkorbácsolták a véremet. Azután elfogta a vágy, hogy más úton is magáévá tegyen. Ez a fantázia bár száz rubelbe került neki, de távozáskor mégis azt mondta, hogy élvezete még ezer rubellel sem lett volna megfizetve. És tényleg, testem az egész idő alatt vonaglott és vergődött, és utazása végéig popóm buja ringatása és combjaim szorítása élénk sarkalások lehettek lovasom számára. Egy évvel gárdatisztemtől való elválás után, hála az ő jótékonyságának és jól fizetett leckéimnek, elegendő összeget gyüjtöttem össze, hogy saját költségemre egy kis balettcsapatot szereljek fel. Szentpétervár egyik elővárosában egy kis egyedülálló házat béreltem, melyhez kert és udvar is tartozott. Azután beszereztem huszonöt leányt. Egyik teltebb és bujább, mint a másik. Először csak egy évre béreltem őket, de fenntartottam magamnak a jogot, hogy ezen idő lejárta után, egy megállapított összegért megvehessem, ha alkalmasnak találom őket. A balettmester, aki jelen volt a gyakorlásoknál és a táncosnőket a színházba kísérte, nem lakott a házban, mert teljes szabadságot akartam biztosítani magamnak. Ezenkívül volt két segédem, két felvigyázónő, egy szakácsnő és egy mosogatóleány, valamint egy kocsis és egy fiatal groom, kik tanítványaimat két nagy kocsiban a színházba vitték. Kivétel nélkül alá voltak vetve fegyelmemnek, még a kocsis is, egy huszonhat éves pompás fickó. Saját szükségletemre egy hintó állt a színben, melyet havonként béreltem és mely állandóan rendelkezésemre állt. Egy este kocsisom eszméletlenségig leitta magát, úgy hogy másikkal kellett helyettesítenem. Másnap beküldtem őt a konyhába, ahol a női cselédszemélyzet jelenlétében leszidtam. Miután korbácsot látott a kezemben, sejtette, hogy mi vár reá. Le kellett térdelnie egy szék előtt és megparancsoltam neki, hogy vesse le a nadrágját. Olyan készséggel és szívesen engedelmeskedett, mintha egy kéjparti várt volna reá. Ö maga vetette vissza az ingét és kemény izmos testét odanyújtotta a korbácsnak. Olyan szigorúsággal korbácsoltam, aminőt a gyenge leánypopóknál sohasem alkalmaztam. Folyton az ülepét ütöttem és pedig úgy, amint egyszer egy grófnőtől láttam, aki először néhányszor megsuhogtatta a levegőben a korbácsot, mikor is a széjjelvált szíjak egész terjedelmében érik a testet. Ugy csattogtak az ütések, mintha egy fadarabot vertem volna. Minden ütésnél észrevehetőbb lett testén egy bizonyos változás. A verés csaknem egy negyedóráig tartott, de egy szavát sem lehetett hallani, azonban az utolsó ütéseknél bekövetkezett, ami elkerülhetetlen volt; teste görcsösen megvonaglott, ajkát artikulátlan sóhajok hagyták el és a cselédlányok pirulva és kacagva fordították el a fejüket. Távozáskor olyan pillantást vetett reám, melyben nem a megkorbácsolt szolga gyülölete csillogott, ellenkezőleg, inkább elismerés. A jövőben azonban őrizkedtem attól, hogy egy férfit asszonyszemek előtt korbácsoljak meg, mert valamennyien, még a negyvenéves szakácsnőm is elpirult és szemük ragyogott a bujaságtól. A gyakorlatokhoz egy hat emberből álló zenekart béreltem, akik inkább azért jöttek, hogy a táncosnők meztelen bájaiban gyönyörködhessenek, mert nagyon gyengén fizettem őket. Azt hiszem, akkor is eljöttek volna, ha semmit sem kapnak. * * * * Fiatal jobbágyleányokat is küldtek hozzám úrnőik tanítás végett, vagy pedig maguk hozták el őket, ha olyan fantáziájuk támadt, hogy szolganőiknek megbüntetését végignézzék. Éppen így anyák is elhozzák leányaikat, kiknek leckét kellett adnom. A gyakorlatokhoz kikölcsönöztem a szükséges kosztümöket és egy öltöztetőnő felügyelete alatt egy mellékszobában öltözködtek. Csak a szülőknek, uraságoknak vagy ezek kiküldötteinek volt joguk jelen lenni a gyakorlatoknál. Akadtak urak és apák, kik szolganőiket és leányaikat hozták el, hogy joguk legyen meztelen bájaikat megnézni és akik közül a második vagy harmadik óra után kimaradtak. Jól láttam ezt, de nem törődtem vele, nekem az volt a fő, hogy minél több tanítványt kapjak, akkor először is szép jövedelmem volt, másodszor pedig elegendő popó állott rendelkezésemre kiporolás végett, mert a kéj, melyet csinos, gömbölyü, telt leánypopók korbácsolásánál éreztem, minden alkalommal nagyobb lett és legszívesebben üde, újonnan jöttekkel foglalkoztam, kiknek popója még ismeretlen gyümölcs volt előttem. Egy apa, kétségtelenül a valóságban nem volt az, elhozta hozzám egy napon állítólagos leányát, egy nagy, húszéves leányt. Csodálatos mellei voltak, melyek az egész füzőjét kitöltötték és kibuggyantak annak szélén, valamint fejlett nagy fara. Egy bokor vörösesszőke haj, mint egy lángcsóva világított a testén. Az apja kért, hogy tanítsam meg őt kecses járásra és ne takarékoskodjak csattogó biztatással. Kis zenekarom egy polkát játszott, de az új tanítvány olyan zavarban volt, hogy még a legegyszerübb lépéseket sem tudta hiba nélkül megtenni. Miután a poroló már a kezemben volt, nem tudtam ellenállni a kísértésnek
. A csinos popó sokkal jobban csábított és verni kezdtem, miközben élvezetem minden ütésnél nagyobb lett. De csakhamar az apa is beleavatkozott a játékba. – Ön nem tudja a leányom ülepét megfelelően kezelni mondta. Nagyon vastag bőre van neki ott. Az ön keze alatt meg sem mukkant, de hallja meg, hogy milyen szépen tud énekelni az apai kéz alatt. És tényleg, a megkorbácsolt leány hangosan sikoltozott és dobálta magát az ütések alatt, melyeket az erős férfikéz széles popójára mért. Miközben pedig szép popója fájdalmas táncot járt, összeszorítottam a combjaimat, mert a vonagló popó látása befejezte azt a müvet, mely az én előbbeni munkám alatt a végéhez közeledett. – Ma mondta az apa , már nem sokra lehet vele menni, de hogy ne töltse hiába az időt, nézze legalább végig a gyakorlatokat. Ott hagytam tehát a szokásos helyzetben térdelni, azaz meztelen popóval a nézők felé fordulva. Ez az állítólagos apa valószínüleg vette a leányt valahol, és szajhává tette. Most végigjárta vele az összes gyakorlótermeket, melyekből egész sereg van Szentpéterváron. A lecke mindig ugyanúgy végződött, ahogyan most leírtam és csaknem mindig akadt egy kéjenc, aki az apának, aki a leányát az egész gyakorlás alatt közszemlére állította, ideiglenes birtoklásáért felajánlott egy bizonyos összeget. De azért senki sem hagyta magát félrevezetni ezen állítólagos apaság által. A leánynak rendszerint az óra elején kellett gyakorolnia, hogy a kéjenceknek elég idejük legyen az árú értékéről tájékozódni. Igy az apa szépen keresett kéjnője húsának bérbeadásával, akit a szeretkezés minden fajtájára megtanított. Ez a példa, az apa keze által megfenyített leány, csakhamar számos követőre talált. Gyakran jöttek anyák is, hogy megkorbácsolják leányaikat. Igy jutottam hozzá saját élvezeteimhez, de rendszerint idegen tanítványok ülepein kárpótoltam magam, kiket cselédek kísértek el, kiknek nem volt joguk a leányokat megbüntetni. Egy hónapja vezettem már a balettet, mikor egy napon egy előkelő úr lépett be, aki egy 15-16 évesnek látszó leánykát vezetett a kezénél fogva és közvetlenül utánuk szobaleány jött. Minden szem a csinos, fiatal leányra irányult, aki tényleg rendkívül szép volt és szégyenlősen elpirult a kíváncsi pillantások kereszttüze alatt. Vezetője egy sarokba húzott, ahol bevezetésképpen azt mondta, hogy hallotta dicsérni tanításomat és elhatározta, hogy a fiatal leány testi nevelését reám bízza. Egy árvaházból vette a kicsikét, hol minden nevelőjét kétségbe ejtette ügyetlenségével és lustaságával. Talán a tánchoz lenne neki tehetsége. – Kérem Önt így fejezte be, ne kímélje verés tekintetében, hanem bánjon vele a legnagyobb szigorúsággal. Nagyon örülnék neki, hogyha az első lecke emléke sokáig élne benne. A kisleány pirosságából és urának szavaiból kitaláltam, hogy ez csak azért korbácsoltatja meg nyilvánosan, hogy megtörje büszke jellemét és vágyainak engedelmes eszközévé tegye. Ebben a pillanatban lépett be a fiatal leány az öltözőből a gyakorlathoz öltözve. Minden, ami meztelen húsából látható volt, arc, mellek, popó és combok sötétpirosra voltak festve. A szégyen, hogy félig meztelenül áll a mindkét nembeli nézők előtt, könnyeket csalt a szemébe. Oda kellett vezetnem a helyére, miközben a szemek szinte elnyelték a szégyenkező fiatal leány meztelen bájait. Nem került fáradtságba ura kívánságát teljesíteni. Két lépést tett előre, azután megállt. A karom alá vettem, mert gondolni sem lehetett arra, hogy önként kiszolgáltatta volna magát és alaposan elvertem. Azután ráparancsoltam, hogy folytassa. Ismét megtett két lépést, azután ledobta magát a földre és nekem kellett lehajolnom, hogy egy második fenyítésben részesítsem. Most egy nagajkát vettem elő, de a szíjcsomók sem értek el jobb eredményt, mint a kezem. Kimerítettem minden tudományomat és türelmemet. Ennek a leánynak fogalma sem volt arról, hogy milyen célból is kapja a verést. Igy kapott ötvenet az ülepére és combjaira, anélkül, hogy egy hangot is hallatott volna, habár az egész megkorbácsolt rész sötétpiros volt. Mikor aztán a kicsike felállt, látni lehetett, hogy az egész arca könnyekben ázott. Ez a jobbágyleányoknál oly ritkán előforduló szemérem csodálkozásba ejtett minden nézőt. A kicsike ura azonban nem akarta, hogy közszemlére állítsuk. Sürgős teendője volt, mely elszólította. Azon ürügy alatt, hogy fizetni akar, kihívatott az előszobába, ahová az árva és a szobaleány is kijöttek. Itt ötven rubelt csúsztatott a kezembe és halkan megkérdezte, hogy vane egy csendes szobám a szükséges kellékekkel. Felelet helyet kinyitottam az úgynevezett halálugrás szobát, melyben egy fotel állott rejtett rugós kampókkal, melynek ülése engedett és a kicsapódó kampók a megkívánt helyzetben fogva tartották áldozatukat és megszüztelenítésük minden veszedelem nélkül és a legnagyobb könnyüséggel megtörténhetett. A tanítás után, mely két óráig tartott, érdeklődtem a felvigyázónőnél, hogy a rejtett szoba bérlői elmenteke már. Ez igenlőleg válaszolt és egy rubelt mutatott, melyet borravaló fejében kapott. Bementem a szobába és meggyőződtem, hogy az úrnak nem volt szüksége a fotelt igénybe venni. Az ágynemü, melyen gyanús jelek látszottak, világosan mutatták, a szüzesség áldozata a máskülönben Morpheusnak szánt oltáron történt meg. Miután a fotelt nem használták, tudtam, hogy ezeket nem fogom többé viszontlátni. Il n’y a que le premier pas qui coute, mondja a francia közmondás. Ha az első lépés meg van téve, a többi már könnyü. És így a kicsike is szívesebben odaadja magát urának titokban, minthogy meztelenül idegen szemek előtt megkorbácsolják. Ezzel lezárom emlékirataimat. Üzletem virágzik, vagyonom növekedik, mindenem megvan, ami érzékiségem kielégítéséhez szükséges: szép, erős férfiak, akik ügyesen tudják csókolni testemnek érzékenyebb részeit és last not least: buja leánypopók, melyeket kedvem szerint verhetek és korbácsolhatok. Bár mindig így maradna. […]