Az igazgatónő 2

Szerintem pedig maga egy felelőtlen nőszemély, aki gyerekek verésében leli az örömét! – felelte a férfi dühösen.
– Hogy én!!! – kiáltott fel a nő mérgesen.
– Maga teljesen meg van bolondulva! Azonnal takarodjék ki a házamból, és ha valami panasza van a nevelési módszeremre, akkor azzal forduljon az iskolai tanácshoz!
– És persze az egész dolgot abban a biztos tudatban teszi, hogy nem lehet belőle semmi baja! – állt fel a férfi és lépett a nő elé.

– Persze elküld az iskolai tanácshoz, ahol a szegény embert meg sem hallgatják. Hát nem, Miss Temple, most ezt nem ússza meg ilyen szárazon. Hirtelen felrántotta a teljesen meglepett nőt és szinte a hóna alá kapva bevitte a hálószobába. Leült az ágyra és a rúgkapáló Ann-t a térdére fektette. A nő lábait két combja közé szorította, bal kezével pedig vékony csuklóit fogta össze a hátul, a nő derekánál. Ann nem akarta elhinni, hogy ez történhet vele! Vadul küzdött, hogy kiszabaduljon, de letörve vette tudomásul, hogy a férfi játszi könnyedséggel tartja fogva.
– Mit akar csinálni? – kérdezte még mindig mérgesen.
– Csak nem gondolja komolyan, hogy engem elverhet a saját lakásomban? Ha nem enged el azonnal, akkor visítani fogok!
– Most megtanulja, milyen érzés az, ha az embert elfenekelik, Miss Nagyképű – felelte a férfi gunyoros hangon, miközben lehúzta a nő nadrágját. Egyébként pedig felőlem nyugodtan elkezdhet visítozni, hiszen egyrészt úgyis elég kiesik ez a ház, senki nem hallja meg, másrészt pedig hamarosan amúgy is ordítani fog. Lehúzta a nő bugyiját is és a tekintete egy pillanatra felmérte az elétáruló látványt. Ann nagyon elszégyellte magát és teljesen lángba borult az arca, amint elképzelte, ahogy Ő, a büszke igazgatónő pucér seggel fekszik egy férfi térdén, teljesen kiszolgáltatva. A következő pillanatban viszont a szégyen helyét felváltotta a fájdalom, ahogy a férfi erős keze lecsapott a meztelen bőrre.
– Most megtanulja, hogy nem szabad visszaélnie a hatalmával – mondta a férfi és minden szótagnak egy-egy fájdalmas fenekessel adott nyomatékot. A férfi keze gyors ütemben csapott le újra és újra, mindannyiszor vörösebb foltot hagyva maga után a fehér bőrön. Ann elhatározta, hogy ha képtelen kiszabadulni megalázó helyzetéből, akkor legalább méltóságteljesen viseli el a fenekelést és nem adja meg azt az örömet a férfinak, hogy könyörögni, vagy esetleg sírni lássa. Ez az elhatározása hamarosan szertefoszlott. Nagyjából két tucatszor csapott le a férfi tenyere egyre forróbb és fájóbb fenekére, mikor az első könyörgő “Ne!” kicsúszott a száján. Eddig próbált mereven feküdni, a lábait zárva tartani, hiszen tisztán előtte volt a kép, a lekötözött Kate popsijának a tánca, az egyszerre kissé komikus, és izgató kitárulkozásai. Most viszont feladta a merevségét és fenekét akaratlanul is kicsit felfelé tolta, felvillantva ezzel a férfi kíváncsi szemének testének legféltettebb pontjait is.
– Mi helyzet, Miss Temple? – szólalt meg gúnyosan a férfi, kezével megsimogatva a szinte lángoló félgömböket.
– Nem gondolja, hogy egy igazgatónő lehetne egy kicsit szemérmesebb is, és nem lenne szabad bepillantást engednie a szőrös pinájába? Ann legszívesebben megfojtotta volna a férfit, és magában különböző bosszúterveket gondolt ki, de most elvesztette a fejét. Hiába próbálta nyugtatni magát, hogy ha megpróbál szembeszállni a férfival, akkor csak rosszabb lesz, nem bírta ki, hogy ki ne szakadjon belőle: – Maga egy bűzös állat! Tényleg élveztem, amikor az a céda lányát vertem! És holnap az lesz az első dolgom, hogy ismét alaposan kiverem a koszos seggét! Auuu! Az utolsó hangok már teljesen akaratlanul törtek elő a lányból, mivel a férfi keze újra lecsapott. Most nem fenekét érte az ütés, hanem a bal combjának belső felét, közvetlenül a szeméremajkak mellett. A lány elhallgatott és megpróbálta összeszorítani a combjait, így várva a következő ütést.
Meglepetésére a férfi keze nem csapott le, hanem a nadrágszíjának a csatjához nyúlt. Ann azt hitte, hogy a szíjjal folytatódik a fenyítése, de a férfi ismét meglepetést okozott neki. A szíjjal ugyanis a lány két alkarját kötözte egymáshoz a háta mögött, majd a teljesen magatehetetlen nőt lelökte a szőnyegre. Ann az elvert fenekére huppant. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kiáltson fel a testébe nyilalló fájdalom hatására. Nagy keservesen lábra állt, bár ebben igencsak hátráltatta összekötözött keze és a bokájáig lecsúszott nadrágja. A férfi nevetve felállt és először a lány fenekén simított végig az egyik kezével, majd ugyanezt a mozdulatot megismételte az arcán is.
– Nem tudom eldönteni, hogy melyik testrésze pirosabb – szólalt meg nevetve -, a feneke vagy pedig az arca.
A lány, ha lehet még jobban elpirult ezekre a szavakra és a gyengéd érintésre, és arra gondolt, hogy itt az alkalom meggyőzni a férfit.
– Nézze, Mr Barrow – kezdte megnyugtatónak szánt hangon -, megértem, hogy mérges volt, és elnézem, hogy egy kicsit elragadtatta magát.
Engedjen el, és úgy tekintem a dolgot, mintha semmi sem történt volna. Nem jelentem fel és nem fogok bosszút állni a lányán. Rendben? A férfi szinte nem is figyelt a nőre, szeme körbecikázott a szobában, mintha keresne valamit.
– Nem bízom magában, Miss Temple – válaszolta végül -, ismerem én jól a magafajta emberek ígéreteit. Ezzel kiment a szobából. Ann azt gondolta, hogy itt az esély a menekülésre. A lábait megbénította a nadrágja, így legelőször is ettől igyekezett megszabadulni. Óvatosan elszökdelt a falig, nekitámaszkodott és a bal lábával a nadrágjára lépve kiszabadítatta a jobb lábát. Most már sokkal könnyebben sikerült kihúznia a másik lábát is, a bugyija pedig szinte magától hullott le a földre. Megkönnyebbülve felsóhajtott, hogy legalább a lábai szabadok és szaladni kezdett az ajtó felé. Éppen kiért a nappaliba, amikor nekiütközött a férfi széles mellkasának.
– Nocsak, nocsak – szólalt meg Peter -, csak nem ennyire hiányzik a fenyítés következő része? Azért nem kellett volna ennyire sietnie, Miss Pirosseggű.
A lány jóformán most meg sem hallotta a férfi csúfolódó szavait. Egyrészt teljesen összeomlott, hogy nem sikerült a menekülése, másrészt pedig a férfi keze vonzotta a tekintetét mágnesként. Pontosabban a férfi kezében tartott félelmetes nádpálca. Persze egyáltalán nem tartotta korábban annyira félelmetesnek, amikor az ő kezében volt, de most egy másik személy birtokolta. A torka kiszáradt és nem bírt megszólalni, pedig az agya azt parancsolta, hogy már most kezdjen el veszettül könyörögni. A lába megroggyant, de a férfi keményen tartotta és maga előtt tolva megindította a dolgozószoba felé. Szépen rendben tartott íróasztaláról minden le volt pakolva, a férfi mindent előkészített. A nőt az asztal egyik sarkához állította és egy vékony kötéllel a bokáját az asztal lábához kötözte. Megfogta a lány másik lábát és asztal másik végére húzta át, úgy, hogy a nő teste az asztal közepére került és széles terpeszbe kényszerült. A másik lábát is gyorsan megkötötte, majd átment az asztal túloldalára, és a nádpálcát letette a lány elé.
– Csak rajtad múlik, kislány – szólalt meg Ann szemébe nézve -, hogy mennyit kell még szenvednie a gyönyörű seggednek. Persze először kapsz egy tucat vesszőcsapást, hiszen Kate is ennyit kapott tőled. Azután viszont vége lehet a fenyítésnek. Nem kell mást tenned, csak egy papírra leírni az igazságot, hogy a saját örömödre brutálisan elvertél egy kislányt és szexuálisan molesztáltad.
– Ezt nem írhatom le – ellenkezett az igazgatónő -, hiszen ez a végemet jelentené.
– Gondolkozz el alaposan azzal a szép fejecskéddel, amíg én a hátsó részeddel foglalkozom. Nem vagyok teljesen hülye, jól tudom, hogy ha elmegyek, akkor rögtön hívod a rendőrséget és feljelentesz. Nekem ez a papír csak biztosítéknak kell, és megígérem, hogy nem fogom felhasználni, hacsak nem kényszeritel rá. Te elverted a lányom popsiját, én elverem a tiedet. Részemről az ügy be van fejezve. De a papír nélkül nem engedhetlek el. Én akár több száz ütést is a dagadt valagadra verek minden megerőltetés nélkül, de nem hiszem, hogy te is ilyen könnyen viselnéd el a dolgot.
Ezzel felvette a nádpálcát és a lány háta mögé állt. Az egyik kezével lenyomta a nő felsőtestét az asztallapra. Ann érezte, ahogy teljesen megfeszül a bőr a fenekén, melle az asztal lapjához simul. Furcsán kavarogtak az érzések a testében. Az agya rettegve várta a fájdalmat, ugyanakkor kéjes hullámok siklottak át a lába között. Felszínre tört a sokáig elnyomott másik énje, akit a gőgös Ann eddig háttérbe szorított. Csak azt kapod, amit megérdemelsz, jelentette ki az új lelkiismerete.
– Auuuu! – kiáltott fel Ann, mikor a pálca lecsapott meztelen testére, izzó fájdalmat okozva. A lány minden vágya arra irányult, hogy valahogyan megvédje a kiszolgáltatott testrészét a további fájdalomtól, de kezei használhatatlanok voltak. Megpróbált felegyenesedni, de a férfi keze keményen tartotta és csak annyit sikerült elérnie, hogy a fenekét egy kicsit hátrább és feljebb púposította. Ebben a pillanatban csapott le ismét a nádpálca. A kiáltás most Ann torkában ragadt és ernyedten hanyatlott vissza az asztalra, miközben az első könnycsepp kicsordult a szeméből. A férfi izgatottan nézte az előtte fekvő nőt. A nadrágja szinte fájdalmasan megfeszült, ahogy elnézte feszes popsit és a bolyhos puncit. Szakszerű pontossággal kimért hat ütést a nő fenekére, fentről indulva lefelé. Nem volt könnyű dolga, hiszen a lány kétségbeesetten próbált kitérni az ütések elöl, és minden újabb csapás előtt pontosan kellett céloznia. A hatodik ütés után Ann zokogva kiáltott fel, hogy megírja a papírt, csak hagyja abba a fenyítést. A férfi letette a pálcát. Kezével végigsimított a nő fenekét, érintve mind a hat vörös csíkot. Ann teste mind a hatszor megrándult, és továbbra is az asztal lapján hasalt, bár már a férfi keze nem szorított le. Nő majdnem felsikoltott tehetetlenségében, hogy nem tudja a kezeit használni. Furcsa módon már nem a fenekét szerette volna megvédeni az újabb fájdalomtól, hanem minden porcikájával arra vágyott, hogy ujjaival nedves punciját megdolgozhassa. Egy kicsit szégyenkezve, de megkönnyebbülve vette észre, hogy a férfi keze becsúszik combjai közé.
– Kérem! – nyögött fel elgyötört hangon.
– Mit kérsz, kicsi lány? – kérdezte a férfi lágyan.
– Hagyjam abba az ujjaim játékát?
– Ne! Ne! – kiáltott fel Ann. – Csak azt ne!
– Hát akkor? Meséld el neki, mit szeretnél, nógatta a friss énje Ann-t. Ha szépen megkéred, biztosan hajlandó az ujjai helyett a farkát is használni, hiszen pontosan erre vágysz, igaz? De ez olyan megalázó, vívódott gondolataival a lány. A férfi keze eltávolodott a testétől és Ann nem bírta tovább.
– Azt szeretném, ha megdugna – szólalt meg halkan.
Maga sem hitte volna, hogy kimondta ezeket a szavakat. Azt hitte, hogy a férfi kineveti, de egy pillanatig semmi válasz nem érkezett. Furcsa motoszkálás hallatszott, majd egy vastag, kemény dolog nyomódott a hátsó feléhez.
– Először írd meg azt a papírt – szólalt meg a férfi. Ann nem tudott most másra gondolni, mint a fenekének nyomódó keménységre. Lassan bólintott.
– Rendben. A férfi előrehajolt, a szerszáma a nő combjai közé siklott, de csak kívülről érintette az éhes ajkakat. Kioldotta a nő kezeit megbénító szíjat, majd egy gyors mozdulattal levette a nő pulóverét. Ann összerándult, amikor meztelen mellei az asztal lapjához simultak. A férfi egy papírt és egy tollat tett a nő elé úgy, hogy közben nem mozdult meg, végig közvetlenül Ann háta mögött állt, farkával a combja között.
– Mit írjak? – kérdezte a legyőzött igazgatónő.
– Csak az igazat. Szerepeljen benne a brutális verés és az, hogy a lányom punciját simogatta. És írd szépen alá. Ann először tiltakozni akart, hogy ő nem azért érintette meg Kate lába közét, amire a férfi gondol, de azután szó nélkül írni kezdett. A férfi előrehajolva nézte és mikor a nő befejezte és aláírta, gyorsan a zsebébe süllyesztette az irományt. A kezeivel megmarkolta Ann melleit és egy hirtelen mozdulattal a lány nedves résébe fúrta magát. Néhány gyors mozdulat elég volt arra, hogy a lány elélvezzen. Felsikoltott, sokkal hangosabban, mint amikor a pálca lecsapott. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy sikerült még egyszer a csúcsra jutnia, amíg a férfi elélvezett.
– Azt hiszem, mindkettőnknek szüksége van egy kis tisztálkodásra – jelentette ki a férfi és eloldozta Ann lábait. Hosszú idő után a lány ismét teljesen szabad lett, de már nem vágyott arra, hogy elmeneküljön. A férfi ráparancsolt, hogy mosdassa meg és Ann boldogan engedelmeskedett. A fürdő után meztelenül tértek vissza a nappaliba. A férfi a sarokba térdepeltette az igazgatónőt, és mig lassan felöltözött, gyönyörködve nézte. Ann a falat bámulta és közben hitetlenkedve gondolta végig az este történteket. Már természetesnek érezte, hogy a sarokban kell térdelnie, mint egy kislánynak és az egész dolgot másképpen látta. A legfontosabb az volt, hogy végre egy férfi igazi élvezetet okozott neki, és az, hogy elfeneklelte, már nem is tünt olyan nagy szégyennek.
– Gyere ide, Ann! – szólalt meg a férfi. A meztelen lány két lépesre állt meg a közben teljesen felöltözött férfitól. A tekintete a férfi arcáról a kezére siklott, amelyben ismét ott volt a nádpálca.
– Úgy emlékszem, még nem fejeztük be a dolgot – mondta a férfi és Ann úgy érezte, hogy hirtelen megfagy körülötte a levegő.
– Nem tudom, mire gondol – jelentette ki a nő, pedig nagyon is jól tudta.
– Nem hiszem, hogy ilyen rossz lenne a memóriád – rázta meg a fejét a férfi.
– Még csak a felét kaptad meg a beigért tucat vesszőcsapásnak. Nem gondolod, hogy ezt pótolni kellene? A lány némán bólintott. Peter a pálcával a dolgozószoba irányába mutatott és Ann lehajtott fejjel megindult előtte. Furcsa módon elismerte magában, hogy a férfinak igaza van, bár már így is eléggé fájt a feneke. Hátra sem pillantva ment az iróasztalig. Azt hitte, hogy a férfi ismét megkötözi, de az csak a meztelen felsőtestét nyomta le lágyan az asztalra. A nő kezeit előrenyújtva megragadta az asztal másik végét és remegve várta az izzó fájdalmat.
– Holnap reggel bocsánatot kérsz a lányomtól – kezdte a férfi és egyidejüleg keményen végigvágott az igazgatónő seggén.
– Auuu! Igen, uram! – válaszolta Ann felkiáltva.
– Azután behivatod azt a Darkman lányt és a Kate előtt megvesszőzöd – folytatta a férfi újabb csapás kiséretében. A nő most nem igazán tudott a testében szétáramló fájdalomra figyelni, annyira megrémitette az, amit a férfi kért.
– Azt nem tehetem! – kiáltott fel kétségbeesetten.
– Minden ok nélkül nem verhetem meg az egyik diákomat! Ráadásul az egyik legbefolyásosabb család lányát? Azonnal az utcára kerülök, ha nem a börtönbe!
– Ha a tornaóra után bemész a zuhanyzóba, rögtön lesz okod, hogy a pálcádat használd – mondta a férfi.
– Egy kis testmozgás után a kis Ellen nagyon szeret magával játszadozni.
– Rendben van – egyezett bele a nő, miközben arra gondolt, hogy honnan tudhat ilyeneket a férfi. Úgy látszik, hogy a lánya tényleg mindent elmond neki, ami az iskolában történik.
– Azt a másolási feladatot, amit a lányomnak adtál, te csinálod meg holnapra – csapott le ismét a pálca keményen.
– Igen, uram! – nyögte Ann, miközben görcsös ujjakkal szorította az asztal szélét. Vajon mit fog még kitalálni a férfi, töprengett. Már így is kemény éjszakája lesz, a reggeli dolgokról nem is beszélve. Az utolsó három ütést már nem kisérte a férfi parancsa, így a nőnek nem kellett koncentrálnia, nyugodtan sikolthatott fel minden egyes ütésnél. A hatodik csapás után kimerülten és megkönnyebbülve pihent meg az asztalon. A férfi felállította és lecsókolta a könnyeit az arcáról.
– A seggedet kend be testápolóval, az segít egy kicsit – szólalt meg Peter.
– És ne feled, hogy miben állapodtunk meg. Holnap este ismét eljövök. Ha rendesen viselkedtél, akkor talán megesik a szivem az éhes cicuskádon. De ha valamit nem jól csinálsz, akkor ismét megtáncoltatom a seggedet! Értetted?

– Igen – felelte boldogan Ann. Végre egy férfi, aki nem hagyja magára az első találkozásuk után. Egy férfi, aki sok élvezetet nyújtott neki ma is, és holnapra is ezt igéri. Igaz, hogy sok fájdalmat is okozott, de azt tulajdonképpen megérdemelte és csak rajta múlik, hogyan viselkedik. Az ajtóban a férfi még egyszer megcsókolta a nőt, majd egy csattanósat sózott a fenekére és elment. Ann egy pillanatig elábrándozott a másnapi találkozásukon, de azután sietve felkapott egy köntöst és munkához látott, hiszen sok tennivalója volt, ha meg akarta kimélni elvert fenekét az újabb tortúrától.