Fáradtan lépett be üres lakásába, és egy kicsit szomorúan gondolt arra, hogy ismét egy magányos este elé néz. Néha elgondolkozott azon, hogy miért nem tud egy igazán komoly kapcsolatot kialakítani, hiszen kritikus szemmel nézve is csinosnak volt mondható. Néhány napja töltötte be a huszonötödik évét, és eddig csak egyetlen komolyabb “udvarlója” volt. A kudarcainak okát mindig azzal magyarázta meg magának, hogy nem elég szép, és még a legtitkosabb gondolataiban is elutasította azt, hogy esetleg nem az alakjával, hanem a viselkedésével volna probléma.
Édesanyja kislánykorában meghalt és a nagyon okos, intelligens leány szinte egyedül maradt. Védekezésül egy vastag falat vont maga köré, és egyre inkább önzőbb, gőgösebb lett. Kiváló eredménnyel végezte el az iskoláit és bár lett volna lehetősége máshol is elhelyezkedni, ahol jóval többet keresett volna, mégis inkább a tanári pályát választotta. Pár éves tanári múlttal a háta mögött sikerrel pályázta meg egy jó hírű lányiskola igazgatói posztját. Kicsit meglepte, mikor értesítették, hogy övé az állás. Most úgy érezte, hogy a neki megfelelő helyre került. Az iskola hagyományosan híres volt a szigorúságáról és keménységéről. Vetkőzni kezdett. Bár tényleg fárasztó nap volt mögötte, de azért a ruháit pedánsan összehajtogatta. Bugyiban és melltartóban ment a fürdőszobába, és fehérneműit egyből a szennyes közzé rakta.
Meztelenül egy pillanatra megállt a tükör előtt. Egy magas, vöröses hajú, mosolytalan fiatal lány nézett vissza rá. Kicsit vékony a teste, állapította meg kritikusan, és a mellei is elég kicsik, de azért a feneke az szép. Félig megfordult a tükör előtt és egyik kezével lágyan végigsimított a feszes gömbölyűségen. Egy kis remegés villant át az ágyékán. Gyorsan megnyitotta a csapot és élvezettel állt be a zuhany alá. A forró víz alatt igyekezett megszabadulni minden gondtól, ami egész nap rászakadt. Bár az igaz, hogy voltak kellemesebb percek is, gondolta magában egy kicsit elmosolyodva. Például amikor ellátta annak a szemtelen Kate Barrow-nak a baját. A gondolat emlékére ismét bizsergést érzett a combjai között. Most már nem bírta tovább és kénytelen volt kezével beletúrni dús bozontjába. Ujjaival egy kicsit széthúzta a szeméremajkait és közben ismét látta maga előtt a kis Kate remegő popsiját.
Az iskolájában engedélyezett volt a testi fenyítés, de igazság szerint elég ritkán került rá sor. Persze az elengedhetetlen volt, hogy időnként ki ne osszanak néhány tenyerest a vonalzóval, de a tanulólányok is tisztában voltak vele, hogy meddig mehetnek el. Pár napja az egyik osztályteremben égve maradt a lámpa az oktatás után, és mikor bement leoltani, egy papírlapot látott meg az egyik padon. Először rögtön a szemetesbe akarta dobni, hiszen első a rend, de hirtelen meglátta a nevét rajta. Két lánynak az óra alatti levelezését tartotta a kezében.
Természetesen a fiúkról volt szó, az egyikük azzal dicsekedett, hogy az egyik srác benyúlt a bugyijába. Ez már magában felbosszantotta, hiszen szerinte a 16 éves lányok még ráérnek ilyen dolgokkal foglalkozni, de a következő sorok alaposan mellbe vágták. Az egyikük azt írta, hogy szerinte Ő még szűz. A válasz ha lehet még sértőbb volt. Még most is tisztán kirajzolódtak a szemei előtt a kislányos, kacskaringó betűk:
“Fogadjunk, hogy Ann Temple egy frigid, száraz kóró!” Pár pillanatig teljesen ledöbbent.
Kiviharzott az osztályból és másnap rögtön nyomozni kezdett. Szerencséje is volt, hiszen az a tanárnő, aki előző nap az utolsó órát tartotta emlékezett rá, ki küldözgetett levelet. Nemsokára az irodájában állt a két bűnös: Kate Barrow és Ellen Darkman. Kate szülei szegények voltak, ellenben Darkmanékkal, akik a város előkelőségeihez tartoztak. A két lány nem tagadta a levelezést, és Ann nagy bosszúságára az írásminta az bizonyította, hogy a “száraz kóró” Ellen műve volt. Tudta, hogy nem büntetheti meg igazán a Darkman lányt, ezért úgy tett, mintha a rá vonatkozó rész volna a kisebb bűn. Igy Ellennel csak a kezeit nyújtatta előre, és nagy műgonddal hármat-hármat vágott mindkét tenyerébe. Ezzel még nem haragította magára a nemes Darkman famíliát, bár annyi elégtételt azért szerzett magának, hogy nem a vastagabb vonalzóval, hanem a nádpálcával mérte ki a büntetést és jóval erősebbeket ütött a szokásosnál. Elégedetten nézte a három-három vörös csíkot és a síró Ellen-re még kirótt egy elég kemény másolási feladatot is. Ezután kiküldte a megbüntetett lányt és minden felgyülemlett haragjával a megszeppent Kate felé fordult. A levélben Kate dicsekedett azzal, hogy egy fiú a bugyijában nyúlkált, így ezt hozta fel indokul, amiért keményen meg fogja büntetni. Az irodájában még ott volt úgynevezett “büntetőpad”, amelyet régebben gyakran használtak. Azt mondta Kate-nek, hogy álljon a pad mellé és a felső testével hasaljon rá. Néhány mozdulattal leszíjazta a meglepett lány kezeit és derekát. Felhajtotta az egyenszoknyáját és meglepődve vette észre, hogy alatta nem a szokásos sötétkék egyenbugyi található, hanem egy finom, csipkés alsónemű. Egy mozdulattal a bokájáig rántotta le a leheletnyi fehérneműt. Bár mérges volt, de azért nem akarta áthágni a szabályokat, amelyek egyszerre csak egy tucat fenekest engedélyeztek, és csak a bugyiba bujtatott popsit lehetett elverni. Ann azzal nyugtatta meg magát, hogy a szabályban a szokásos iskolai alsóneműről van szó, és Kate maga teremtette meg az alkalmat azzal, hogy nem megfelelően öltözködött, és így a pucér seggére kapja büntetést. Felemelte a kezét és a következő pillanatban a nádpálca lecsapott a megfeszült bőrre.
Az első hat ütést még mérgéből adta, szemei előtt nem is a vonagló lánypopót látta, hanem az utálatos sorokat a levélből. A hatodik csapás után hirtelen kitisztult az agya és haragjának nagy része elpárolgott. Most vette csak észre, hogy eddig teljes erejéből csépelte a feszesen feszülő, hófehér feneket. És csak most hallott meg a megkínzott lány jajgatását. Egy pillanatra megállt a büntetésben, és jobban megnézte az előtte fekvő fiatal lányt. Kate amennyire csak a szíjak engedték megpróbált kitérni a következő ütés elöl és feneke érdekes táncot járt, ahogy hol megfeszült, hol egy kicsit jobbra, vagy balra elmozdult. Időnként kivillant puncijának selymes vágata is, és furcsa módon, a tanárnő nagyon érzékinek találta a látványt. Két dolog ragadta meg a figyelmét. Először az, hogy az egyik ütése túlságosan is erősre sikeredett és szinte kicsattant a lány finom bőre. Másodszor pedig… Nos, igen. A kikötözött lány combja között valamilyen folyadék csordogált le. Egyszerűbben mondva, Kate Barrow bepisilt a büntetés alatt. És a mindig magabiztos és megközelíthetetlen igazgatónő hirtelen érzéki nővé alakult át.
Letette a pálcát és egy zsebkendővel lágyan letörölgette a vizelet nyomait a lány combjairól. Keze simogatva becsúszott a combok közé és megtisztította a nedves puncit is. Közben megnyugtatóan beszélt a lekötözött lányhoz, hogy mindezt az ő érdekében csinálja, hiszen Kate még egy tapasztalatlan kislány, akit a fiúk könnyen bajba sodorhatnak és sokkal jobb, most ez a kis fájdalom, mint később egy komolyabb gond. A fájdalom, amely majd jusson mindig eszébe, ha a puncija vágyakozik egy fiúkéz után. Kate lassan megnyugodott és érzéseiben a fájdalmat elnyomta az igazgatónő keze által keletkezett vágy. Kate már azt gondolta, hogy ennyivel megúszta a dolgot, de Ann Temple nem lett volna önmaga, ha most elengedi a bűnöst. Újra felvette a vékony nádpálcát és folytatta a fenyítést. Most viszont már teljesen a büntetésre tudott koncentrálni, és teljesen kontrollálta ütései erejét és irányát. Utólag összehasonlítva Kate bevallotta magának, hogy a második sorozat már feleannyira sem fájt, mint az első, de a padon fekve ez kevés vigaszt nyújtott. Az igazgatónő izgatottan nézte az ütések után megránduló lánysegget, ahogy először Kate önkéntelenül is összeszorította a farpofáit, majd pár másodperc múlva egy kicsit megemelkedve megpróbálta hátra nyomni, és ezáltal a két félgömb eltávolodott egymástól. A tizenkettedik ütés után kiszabadította az elvert seggű lányt és a sarokba térdeltette, ahol még egy óráig gyönyörködött a csíkosra vesszőzött testrészben. Mielőtt végleg elengedte volna a lányt még lediktált egy pár soros idézetet a bibliából, és kiadta, hogy másnapra ötszázszor másolja le.
A zuhany alatt hangos kiáltással élvezett el a komoly igazgatónő az emlékek, és fürge ujjai hatására. Mialatt szárazra dörzsölte magát, arra gondolt, milyen kár, hogy ez nem fordul elő gyakrabban. Tiszta fehérneműt vett és egy márkás szabadidőruhában leült a tévé elé. Alig helyezkedett el, mikor hirtelen megszólalt az ajtócsengő. Egy kicsit meglepte a dolog, hiszen általában nem szokta senki sem meglátogatni, és arra gondolt, biztosan valamilyen ügynök lesz a váratlan betolakodó. Morcos arccal nyitotta ki az ajtót, és hirtelen szemben találta magát a legszebb férfival, akit eddig látott. Bár nem volt ő sem alacsony, de a férfi még egy jó félfejjel magasabb volt. Izmai feszültek a vékony kabátja alatt és Ann rögtön arra gondolt, vajon milyen lehet vele az ágyban.
– Ann Temple? – kérdezte a férfi mély hangon.
– Igen, én vagyok – felelte a nő.
– Kihez van szerencsém? A férfi egyik karjával félretolta a meglepett igazgatónőt és szótlanul besétált mellette a szobába.
A nő hirtelen meg sem tudott szólalni, de lassan visszanyerte jelenlétét és kezdett méregbe gurulni. Mit képzel ez a faragatlan tuskó? Csak így betörtet egy idegen lakásba, és még csak nem is köszön! Becsapta az ajtót és a férfi után ment. Megállt előtte és mutatóujját a látogatójának széles mellkasának szegezte.
– Ki a fene maga? – kérdezte fenyegető hangon.
– Mit képzel, hogy hol van? Nem tanították meg rendesen viselkedni az iskolában?
A férfi arca megrándult, látszott rajta, hogy megpróbál uralkodni magán. Lassú mozdulattal levette a kabátját és az egyik fotelra dobta.
– Peter Barrow a nevem – szólalt meg végül -, és azt hiszem, nekünk van egy kis megbeszélnivalónk, Miss Temple.
Ann majdnem eltátotta a száját újabb meglepetésében. Erre igazán nem számított! Az elnáspángolt Kate papája, személyesen! Most már kezdte érteni, hogy miért olyan mérges a férfi és egy kicsit megkönnyebbült, hogy nem a befolyásos Darkman papa áll most előtte, hiszen akkor nagy bajban lenne. Mr. Barrow nem tud neki ártani, mivel nincs semmi hatalma. Lassan bólintva leült az egyik székre és a férfit is hellyel kínálta.
– Nos, Mr. Barrow – kezdte olyan hangon, mint ha egy diákjához beszélne. Gondolom a lánya büntetése miatt jött hozzám.
– Maga úgy elverte a lányom fenekét, hogy nem tudott az asztalnál ülni. Pedig semmi komoly vétséget nem követett el, szerintem az óra alatti levelezgetés csak egyszerű diákcsíny. Meg tudná ezt nekem magyarázni, Miss Temple? És arra is tudna magyarázatot adni, hogy miért úszta meg a barátnője jóval enyhébben a dolgot? Csak nem azért, mert az ő szülei gazdagok?
A nő kiérezte a fenyegetést a férfi hangjából, de továbbra is teljesen nyugodt maradt.
– Úgy látom a lánya nem mondta el a teljes igazságot önnek, uram! Természetesen nem a levelezés ténye volt az ok, amiért megbüntettem a őket, hanem a levél tartalma. És emiatt kaptak különböző mértékű fenyítést. Ellen Darkman illetlen szavakat használt a levélben, más bűne nem volt. Szerintem elég kemény voltam vele szemben is. A lánya viszont teljesen más eset. Ő azért kapta a vesszőzést, mert paráználkodott!
– Az én lányom! – kiáltott fel férfi. Honnan veszi ezt a baromságot?
– Kate maga írta le a levélben, hogy egy fiú a bugyijában nyúlkált, és simogatta. Gondolom nem kell ennél több bizonyíték!
– Szóval maga irgalmatlanul megvert egy lányt, csak azért mert az hencegett a barátnőjének? – kérdezte a férfi hitetlenkedve.
– Arra nem gondolt, hogy ez csak egy serdülő lány fantáziája?
– És maga miért olyan biztos benne, hogy nem magának hazudott a lánya?
– Teljesen biztos vagyok benne, hogy az igazat mondta – válaszolta halkan a férfi.
– Kate tulajdonképpen nem a lányom, hanem csak örökbe fogadtam. Egy árvaházban nőtt fel, és mikor magamhoz vettem, valamit kikötöttem. Megmondtam neki, hogy ha egyszer is hazudik nekem, akkor rögtön küldöm vissza a lelencbe. Lehet rossz, engedetlen, esetleg megbüntetem, mintha a lányom lenne, de nem hazudhat. Nagyon fél attól, hogy elküldöm és én mondom önnek, Miss Temple, hogy inkább vállalna minden büntetést, csak maradhasson. Most is megmondtam neki, hogy vallja be, ha valóban játszott valamelyik kölyökkel, én még meg is értem a dolgot és egyébként is, már megkapta a büntetést, nem fogom bántani miatta. Azt felelte, hogy csak hencegett, mivel Ellen is azzal büszkélkedett, hogy meztelenül fürdött egy fiúval, aki végigtapogatta az egész testét.
– Sajnálom – szólalt meg Ann mosolyogva.
– Nekem az a dolgom, hogy ügyeljek a rendre az iskolában és vigyázzak a tanulókra. Nincs időm minden ügyet kinyomozni. Egyébként szerintem csak használt a lányának ez a kis lecke.
Folyt. köv.
A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! – A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!