Ahogy a szám, seggem kívánja…

Azért szeretem a Depeche Mode-ot, mert valahogy a testemre hat a zenéjük, a bőröm alá hatol, felizgat és minden zenehallgatás egy szeretkezés/baszás. Ezért szeretem a DM klubokat is, ott ugyanez történik, csak sokkal hangosabb változatban, a Pecsa nagytermében és egy csomó más emberrel együtt. Ezeken a bulikon mindig úgy érzem magam, mintha egy tömegszex-jelenetbe csöppentem volna. Mégsincs már akkora jelentősége. Valószínűleg azért, mert a szexalitásom az utóbbi időben realizálódott és “hússá-vérré” vált.
Eleinte -a szexualitásom kezdetén- a zene nagyon fontos volt. A zenében kerestem, hogy mi az, amire a testem reagál. A zene segítségével akartam kifejezni a szexualitásom és a vágyaim. A Depeche Mode-ra elég korán rátaláltam és nagyon készséges szeretőnek bizonyultak a fiúk. Az első nagy szerelem olyan intenzív volt, hogy az akkori, egyben első, telefonszexpartnerem is teljesen megőrült tőle. Útközben is mindig magammal vittem, ahogy ő is, és ahogy hallgatni kezdte valamelyikünk, rögtön hívta a másikat, mert ez a zene a világ legérzékibb zenéje. Mindig elhatározom, hogy kedveSMnek is megmutatom egyszer, hogy miért van ez. Egy olyan alkalommal talán, amikor a lakk tűsarkú cipőm is kéznél van, hogy pont ott és úgy simulhassak hozzá, ahogy a zene kívánja. Ahogy a nyelvem kívánja. Ahogy a szám kívánja. Ahogy a fenekem kívánja. Ahogy a csípőm kívánja.
Aztán ott van EstiKornél, akivel pár alkalommal találkoztam mindössze. Legutóbb vizet csöpögtetett a melleim közé a buli közepén és a számat simogatta. Közben arról mesélt, hogy megszületett a kislánya. Ő az egyetlen férfi, akivel nem feküdtem le és sajnálom, hogy nem feküdtem le. Az első pillanatban megkívántam, ahogy találkoztunk, beültem az autójába és meghallottam. Azután meg még jobban, hogy elmesélt, hogy álló farokkal hallgatta végig a Kraftverk koncertet, hiszen én is nedves bugyival szoktam végezni a DM-esteket. Dehát, ez már ezer éve történt… Mégis minden alkalommal megmosolygom a feketeaudiját, amikor megyek a kozmetikusomhoz gyantáztatni.
Ezen gondolkoztam hazafelé a vonaton, mert véletlenül megtaláltam a táskámban az mp3 lejátszómat, ami csodák csodájára még működőképes állapotban is volt. És a számok között válogatva megtaláltam azt az egyet, amire a leginkább vágytam. Álmos voltam, mert nem tudtam aludni a vasárnapi ebéd után. Az egész családja sziesztázott, én ott feküdtem a karjaiban, és néztem, ahogy alszik. Türelmesen vártam, hogy teljenek a csöndes percek és felébreszthessem. Sokáig simogattam a hátát, nagyon sokáig és nagyon gyengéden. Ahogy ébredezett, még jobban magához ölelt és rám mosolygott. Egy szót sem szóltunk, csak megcsókolt és hirtelen elöntötte a testem a vágy. De nem a szex iránt, a kielégülés iránt, hanem őiránta. Csodás szex volt, és a végére mindketten csillogó szemekkel nézegettük egymást. És a vonaton ülve, a zenét hallgatva, elfogott a nosztalgia. Nosztalgia egy pillanat iránt, amikor kb fél évvel ezelőtt, egy lent, délen töltött mézeshétvége során a mindig énekelgető kedveSMtől hallottam, hogy a Freelove-ot dúdolja. A dalt, ami a nagyon kedvencem volt mindig is. És Ő dúdolta nekem, aki mindig közönnyel volt a DM iránt, és akitől ez éppen ezért, valahogy a lehető legjobban esett. Mert bármennyire is nem a zene körül forgok, ezt az oldalamat mindig meghatározónak fogom érezni, és hát van-e tökéletesebb pillanat, mint amikor éppen beleszerettél valakibe, és ő a legkedvesebb zenédet dúdolja neked…