A szexualitás és teremtés – A szaporodás és az időfizika kapcsolata

 1. BEVEZETÉS
Minden ember életében a legfontosabb dolgok egyike a szexualitás. Két nemű testekben élünk és az új testek létrehozásához párosodnunk kell, fajtánk fennmaradása érdekében. Ilyennek teremtettek minket az istenek, és hogy egészen biztosan ne haljanak ki a teremtményeik, gondoskodtak róla, hogy vonzó, izgalmas és főként kellemes legyen számunkra a szexuális együttlét. Ezen körülmények együttesen gondoskodnak róla, hogy minden egészséges ember szexelni akarjon élete egy jelentős részében az élvezet és az utódnemzés érdekében.
A szaporodás teremtési aktus, tehát asszociatív megközelítéssel vizsgálva tükröznie kell a világegyetem teremtésének folyamatát. Az emberi szexualitás pontos leképzését adja kicsiben annak, amit a két Teremtő, a Nagy Atya és a Nagy Anya művel egymással akkor, amikor létrehozzák a Fiút, közismertebb nevén a Mindenható Istent, az elsőrangú térszeránt.
Az emberiség évezredek óta hiába töri magát azon, hogy megértse az univerzum működésének alapjait. Főként azért, mert még mindig nem fogta fel, hogy amilyen lent, olyan fent és ahogy kicsiben, úgy nagyban. Égre-földre keressük a rejtély megfejtését, pedig csak önismerettel kellene rendelkeznünk. A teremtés legnagyobb titkai a lehető legbiztosabb helyre lettek elrejtve a természetben – közvetlenül az orrunk elé.
A szex mindenkit érdekel, mindenki csinálni akarja. Mindenki gondolkodik rajta, vágyik rá és képes jelentős energiákat mozgósítani a megvalósítása érdekében. Talán épp ezért nem vette még észre senki, hogy a teremtés kulcsai milyen feltűnően vannak leképezve, modellezve a szexualitásunkban. A vallások a teremtést szent, míg a szexet profán dolognak tartják. Úgy beszélnek róluk, mintha két nagyon távoli és egymással semmiféle kapcsolatban nem lévő dologról volna szó. Pedig épp ellenkezőleg. Akkor is, ha a papok és tudósok gutaütést kapnak tőle, bizony eljött az ideje rehabilitálni mind a két témát. Amit az emberi tudatlanság szétválasztott, azt megértéssel kell újra egyesíteni a tisztán látás érdekében.
Ebben az írásunkban most lerántjuk a leplet mindazokról az intim titkokról, amikkel sokat foglalkozunk, de semmit nem értünk belőlük. Az összefüggések átlátásához ajánlott némi időfizikai és teremtésfilozófiai előismeretekkel rendelkeznie az Olvasónak, amiről bőven találhat anyagokat az Eseményhorizonton.

2. A FÉRFI NEMISZERVEK
Az emberi test formailag analóg a Teremtő tachion kúpos szerkezetével. Ennek csúcsa, jelenpontja a fejtető fölött van, a csak szenteknél látható glória középpontjában. Mivel a tachion növekedése, hullámterének kiáradása innen indul, célszerű az egyes eseményhorizont rétegeket a jelentől, mint nulla ponttól kezdve megszámozni. Az emberi testen ez megfelel az egyes csakrák pozíciójának.

A csakrákat a szakirodalomban ugyan fordítva számozzák, mert lentről fölfelé emelkedik a rezgésszámuk, de ez csak nézőpont kérdése. A lényeg, hogy a jelentől kiindulva a férfi és női nemiszervek egyaránt a 7. és 8. csakra területére esnek. Ennek megfelelően a Teremtő tachion forrásának a 7. és 8. múltszférájába kell visszakanyarodnia ahhoz, hogy önfenntartó időhurkot, térszeránt alkothasson. Az emberi test ugyan nem annyira hajlékony, hogy a gerincünk így meg tudjon görbülni, de a legnagyobb előre vagy hátrahajlásunk szöge (tornászoknál) nagyjából eléri a kúp alkotójának felszínét. Azt a pontot, ahol a Teremtő előtt felvillan a saját múltbeli képe.
A férfitest genitáliái kicsiben szintén a Teremtő geometriáját utánozzák. A pénisz rúd alakú, a vége lekerekített, akárcsak a tachion fejbuborékja. A szexuális aktushoz ugyanúgy meg kell merevednie, azaz el kell érnie a megfelelő méretet, ahogy a Teremtő relatív sebességének is egy konkrét tartományon belül kell lennie az időhurok létrehozásához. Az a tény, hogy a pénisz merevedése helyzetváltozással is jár, vagyis a hossztengelye közel merőleges lesz a testére, azt jelzi, hogy a Teremtő tachionnak oldalirányban kell behatolnia a másik időrendszerbe (és a sajátjába is) az aktushoz.
A húgycsőnyílás a makk végén van és előre mutat, tengelyirányba. Ez a kiáradási pont, ahonnan az életerő és az örökítőanyag VÍZ típusú folyadéka kilép, ahogyan a TŰZ típusú tachion belseje is lényegében VÍZ-ből, vízszerű időközegből van. Ráadásul a húgyvezeték a péniszben egy olyan csavarodott falú (huzagolt) cső, ami a folyadékot spirális mozgásra kényszeríti. Ezzel stabilizálja a sugár áramlását, ami azt jelzi, hogy a vízszerű közeg belső szerkezete csavarodott tulajdonságú (tengelyirányban).
A heregolyók a herezacskóban páros szervként a pénisz tövében találhatók. Ezek a “tojások” a világtojás szimbólumai, ami a Teremtő tachion csúcsa mögött (a kúpon belül) lóg, mintegy felfüggesztve a rugalmas időszálaira. A herék védett tartományban helyezkednek el a két comb (bal és jobb) között, amik két oldalról közrefogják, ahogy a két Teremtő is a Mindenhatót. A herezacskó formailag a mandorlára, a teremtési tartományra hasonlít, amin belül a gömbszerű herék a téridő buborékoknak (spirálgömböknek) felelnek meg. Ebben keletkeznek és halmozódnak a spermiumok, vagyis a térben született terek (fénykvantumok). A spermiumok azok a teremtmények (fénymagok), amikből később új teremtések lehetősége fakad a megtermékenyítés (magzás, nemzés) folyamata során. A heréket megtöltő folyadék a téridő VÍZ típusú szerkezetére utal.
A here egyrészt azért páros szerv, mert a világtojásból is kétféle van: tér és antitér. Másrészt amikor az emberi fajt (külföldön szinzunak hívják) tervezték, még diász szerkezetű volt az univerzumunk (két térhatosból álló). Az emberi test így meglehetősen régi konstrukciónak számít a rendszerben, és nem tartozik már a legkorszerűbb biológiai testek közé, amikbe a lelkek beköltözhetnek.
A spermiumok termelése 11-14 éves korban kezdődik a pubertással, és ha a férfi egészséges marad, élete végéig megőrizheti a szexuális potenciáját, erejét. Ahogyan az Atya tachion is képes sokáig megőrizni a sebességét és ettől függő kúpos geometriáját (csúcsának hegyességét, merevségét). Az öregséggel mégis fellép némi lassulás, csökkenni kezd a férfiak libidója. Az időfizikában ez az a jelenség, amikor az Atya kijut az összes vizekből. Az őskáosz peremére érve a taszítási vektorok eredője miatt kényszerűen limitálódik a sebessége. Nincs már több hullámfront előtte, ami gyorsíthatná. Még megőrizni sem képes a sebességét, mert a tolóerők eredőinek lassú változása csökkenti azt, lassan de biztosan. Az emanációs vagy annál kisebb (tardion) sebességet azonban csak a végtelenben érheti el, tehát sosem.
Az Atya ebben a pozíciójában már alkalmatlan a további teremtésre, mert nincs más létező, amivel kölcsönhatásba léphetne. Az ókori teremtés mítoszokban ez a fajta impotencia, terméketlenség többnyire kasztrálás formájában jelenik meg, amit az egyik leszármazottja (gyermeke) okoz. Uranoszt (az ég istenét) Kronosz (az idő istene) csonkította meg, száműzve őt a világ végére.

3. A NŐI NEMISZERVEK
A női test a Nagy Anya VÍZ típusú hullámterét mintázza. Ezért puha, befogadó, tele gömbölyű formákkal, míg a férfitest kemény, kiálló, szögletes és hegyes (csepp alakú) nemiszervében és egészében egyaránt. A vulva mandorla alakú, amin belül a hüvelynyílás egy kerek lyuk, körülötte a szintén kagylót formázó húsos szeméremajkakkal. A kis és nagy szeméremajkak utalnak rá, hogy a teremtési tartománynak belső szerkezete van az időbeli felfúvódás, tágulás miatt.
A csikló, ami a pénisz női megfelelője anatómiailag, egy kis méretű, azaz lassú tachionra utal, jelezve, hogy a Teremtő Anya eredetileg nem tardion sebességű időforrás volt. Fiatal korában, a Mindenható születésekor még az Anya is gyors tachionként mozgott az őskáoszban és csak később lassult le a megváltozott hullámtérben emanációs sebesség alá. Ennek nagy jelentősége van az időhurok keltése szempontjából, mert a két rendszernek eltérő a belső időszerkezete, ami kölcsönhatás (ütköztetés) esetén más eredményre vezet (lásd a következő fejezetben).
A belső női nemiszervek védett helyen bújnak meg az alhasban. A méhbe vezető egyetlen út így a test mélyébe vezet, rejtett helyre. Az a tény, hogy a petesejtek (női típusú időforrások) nem a méhben tárolódnak és fejlődnek, hanem attól messzebb, két oldalt a petefészkekben, arra utal, hogy az Anyából is kétféle lehet: balos és jobbos. De egyszerre (egy havi ciklusban) mindig csak az egyikből kel útra egy petesejt, hogy a petevezeték “időszálán” a méhbe vándorolva lehetővé tegye a megtermékenyülést. Az Atya is csak az egyik vagy másik Anyával léphet kapcsolatba, nem kettővel egyszerre.
A petesejtek termelése 11-14 éves korban kezdődik a pubertással, és 50-60 éves korig tart a klimax bekövetkezéséig. A férfiakkal ellentétben tehát a nők termékenysége egy meghatározott időbeli tartományra korlátozódik, amin belül ráadásul az első harmad a legkedvezőbb a szaporodásra. Ez analóg azzal, hogy az Anya tachion sebessége csak bizonyos korlátok között alkalmas a teremtésre. Ha túlságosan lelassul vagy túl régi múltszférájába lép be az Atya forrása, a női hullámtér már nem alkalmas rá, hogy visszafordulásra kényszerítse azt.
A párzószervekből (kölcsönhatási útvonalakból, időszálakból) tehát csupán egy van: egy pénisz és egy hüvely, míg az ivarszervekből (időforrásokból, Bindukból) kettő: két here és két petefészek.

4. AZ AKTUS
A közösülés megvalósítása különféle előjátékokat követel az emberektől. Meg kell ismerkedni a másikkal, vonzónak és alkalmasnak kell találni a párosodásra. Intim viszonyba kell kerülni vele, amihez bizalom, megértés és különféle érzések, vágyak szükségesek. Ezeket a hormonok mellett a társadalmi játékszabályok is befolyásolják, azon dolgozva, hogy a helyes és kívánatos irányba terelődjenek a folyamatok. Mindezek együttesen épp oly kaotikusak tudnak lenni, mint az őskáosz forrásai által keltett hullámterek, amik taszigálják, sodorják a két Teremtő forrást a találkozás felé. Ha végül sikerül bejutni egymás intim zónájába, a különféle védőpajzsok (szokások és ruhák) alá, akkor kezdődhet a lényeg, amely végén – némi szerencsével – létrejöhet az utód.
Fizikai szempontból a különféle szexuális pózok szépen modellezik a különféle teremtési kölcsönhatásokat, ahogyan két tachion találkozhat egymással az őskáoszban. A szemből történő közösülés alapvetően csak az emberre jellemző (ritka kivételektől eltekintve az állatvilágban). A nemiszervek iránya azonban ilyenkor is ugyanolyan: a pénisz merőleges a férfi testére, a hüvely közel párhuzamos a női test tengelyével.
Az állatvilágban népszerű és általánosan elterjedt módszer a nőstények hátulról való meghágása. A nők is szeretik ezt, meg a férfiak is, mert kényelmes és élvezetes. Ilyenkor az Anya tachion ívelő pályán halad, azaz elkanyarodik az Atya tachiontól, ami oldalról és hátulról hatol belé. A kölcsönhatásról a sumer nyelvben külön ékírásjelek emlékeznek meg. Az egyik a “más” nevű, ami két egymásnak keresztbe tett ékjelből áll, a másik a “kúr”, ahol balról és fentről keresztezi az egyik a másikat.

A kúr-ás folyamata során jön létre a más-olat. Az Anya hullámterének taszítási vektorai igen erőteljesen kényszerítik visszakanyarodásra az Atya forrását. A behatolásnak ez a fajtája csak egyféle téridőhurok keletkezését teszi lehetővé, tehát nem jöhet létre az antipárja mellette. Ilyenkor az Atya csinálja meg a gyereket az Anyában. A nyelvünkben a “keresztbe tenni” kifejezés rokonértelmű a “kibaszik vele” kifejezéssel, ahol a baszni szó (tibetiül bjasz) azt jelenti: csinálni. Mert a gyereket csinálni szoktuk, nem gyártani, alkotni vagy készíteni. A csinálni viszont a folyamat forgására utal: a csi a forgó téridő hullámterének sodró erejét (az energiát) jelenti a kínai nyelvben.
A behatolás előre-hátra mozgást jelent, ami az előre haladás analógiája. A mozgás ismétlődő, ahogy a múltjába lépő jelenforrás is újra és újra meglátja önmagát a korábbi állapotában az időhurokban. A behatolás szó belépést jelent, bejutást egy (másik) helyre, aminek következménye a hat-olás, a Minden-hat-ó csinálása. A szextett (hatos olaszul) pedig a szex csinálása. Több nyelvben a szex és six szavak hasonlósága a hat forráshelyes Mindenható csinálásának időbeli folyamatára utal.
Az időfizikai modelljeink között volt olyan, ahol a két Teremtőt szemből ütköztettük a számítógépben. Elvileg így két időhuroknak kellett volna létrejönnie egyszerre, egymás mellett. Az Atya az Anyában keltett volna egy Fiút (téridőt), míg az Anya az Atyában keltett volna egy Lányt (antitéridőt). A gyakorlatban azonban ez nem működik a tachionok taszítási vektorai miatt, amik kifelé mutatnak, de nem eléggé kifelé a sikeres visszakanyarodáshoz. A szemből való találkozás, akárcsak a franciázásnak nevezett póz tehát lehet izgalmas és élvezetes, de ezen a módon nem lehet gyereket csinálni.
A külső nemiszervek mindkét nemnél idegvégződésekkel bőven ellátott, érzékeny területek. A tervezőjük ezen a módon kívánta biztosítani, hogy egyrészt odafigyeljünk rájuk szex közben, másrészt élvezni tudjuk az aktust úgy, ahogy az Isten számára is öröm forrása a teremtés. Tehát bárki bármit mondjon, az igazság az, hogy a szex nem bűnös és profán dolog, hanem a legszentebb aktus, amire csak (két) ember képes. Enélkül nem is létezhetne a fajunk, míg a vallási dogmák és tiltások nélkül egész jól megvoltunk a kitalálásuk előtti évezredekben.
A női nemiszerv (hüvely) fizikailag nem előre néz (a gerincre merőlegesen), hanem inkább lefelé, és teljesen a combok között, azok védelmében található. A medencecsontok amik közrefogják, gyakorlatilag limitálják az átmérőjét, tehát egy szűk és nem tetszőlegesen nyújtható tartományról van szó, amit pontosan kell eltalálnia a behatolónak. A hüvely alapvetően a női test tengelye mentén haladva érhető el (a lábak között), tehát nem lehet oldalról beléhatolni. A behatolás irányszöge így szintén korlátozott.
A hüvely befelé vezeti a péniszt, egy rejtett és védett helyre, ami kívülről nem látható. Ezért hívjuk belső megtermékenyítésnek a folyamatot, mert a lényeg (teremtés) az időrendszerek mélyén zajlik, nem a felszínen. A hüvelyváladék mint síkosító, nedves, vizes közeg a mozgást könnyíti és egyben véd a kórokozóktól. Ha a pénisz már behatolt ide, akkor könnyű dolga van, mert a közeg megkönnyíti számára a mozgást. Az a tény, hogy a nőket meg lehet erőszakolni, egyértelműen jelzi, hogy a tachion típusú időrendszerekbe kívülről szinte akadály nélkül behatolhat egy másik időforrás, ha kellően határozott (elegendő a mozgási sebessége). Nem kell hozzá az Anya forrás engedélyét kérnie, sőt annak még tudnia sem kell feltétlenül arról, mire használják a testét (hullámterét). Egy eszméletlen nő is meghágható, míg a férfinak nagyon is észnél kell lennie az aktushoz.
A méhszáj izomzata ugyanakkor gyakorlatilag útját állja a pénisznek és a fertőzéseknek, vagyis nem engedi teljesen a jelenpont közelébe az Atyát (az Anya méhbe). A méh kifejezésünk analóg a mély-lyel, mivel az Atya nem juthat el az Anya időrendszerének mélyére. A két Teremtő ezért egymástól el van szigetelve. Soha nem érintkeznek közvetlenül, csak nagyon közel kerülnek egymáshoz a teremtési aktus szerencsés pillanata során.
A méhbe, illetve a petevezetékbe csak a spermiumok juthatnak be, a jelenpont másolatai, múltbeli képei. Az Atya dolga mindössze annyi, hogy a nemzés helyére vigye őket, ahol növekedésnek indulhat az új élet, a teremtés. A spermiumoknak út közben komoly akadályokat kell leküzdeniük, mert a hüvelyváladék savas, a méhszáj pedig csak akkor van nyitva, ha éppen termékeny a nő, és kellően felizgult, illetve ellazult, befogadó állapotban van.
Spermiumból mindig nagyságrendekkel több van, mint petesejtből. Mert sok lehetőség van elvileg az új életre, de ebből csak nagyon kevés teljesül be igazán és hoz gyümölcsöt. A megtermékenyítés pillanatában az első, legerősebb és leggyorsabb spermium győz, a többi hoppon marad és elpusztul. Vagyis a rendszer túl van biztosítva, hogy a gátló tényezők ellenére mégis jó eséllyel indulhasson az élet az Anya ölén. Az öl szavunk másik jelentése: ölni, pusztítani, mivel ahol élet születik, ott halandóság, halál is születik. A Teremtők nem élnek, csak léteznek, időtlenül. A teremtmények élnek, a fenntartó időszálaik is él-ek (szálak), a létezésük ezért időben és térben korlátozott. Nekik tehát az öl ad életet és ez is fogja megölni őket (az univerzumokat) a későbbiekben, ha megöregedtek.
A szexuális tevékenység, azaz a külső nemiszervek ingerlése egyenes (lineáris) és körkörös (ciklikus) mozgatással történik, amik a két legalapvetőbb elmozdulási forma a teremtésben. Kézzel húzogatjuk a bőrt a péniszen előre-hátra, ahogy az időszálon is mozognak a forráspontok (végigfut a moduláció a szálon). Közösüléskor szintén lineáris a mozgás: ki-be, váltakozó ritmusban az ejakuláció: kilövellés érdekében. A körkörös, forgó mozgáskomponens csak az élvezetet szolgálja. A makkon vagy a csiklón körben végzett ingerlés ujjheggyel vagy nyelvvel a jelenpont forgását imitálja. Élvezet nélkül nincs izgalom, izgalom nélkül nincs orgazmus és megtermékenyítés. A forgás tehát kulcsfontosságú eleme a teremtésnek. Mindez ráadásul ösztönös folyamat, amit értelemmel csak befolyásolni lehet, teljesen uralni nem (vagy legalábbis nagyon nehéz egy határon túl). A férfinak tehát nem értelemmel (gondolkodva) kell meghágnia a nőt, hanem érzelemmel (érezve) és izgulva (vággyal).
Az orgazmus olyan túlfeszültség a testben, ami a túlingerlés következtében egy növekvő, gerjedő folyamat csúcsaként jelentkezik. Ekkor kirobban a visszafolytott energia a nemiszervből, lökésszerűen, több hullámban. A herékből kilövell a sperma (időforrások) egy hosszú útvonalon, hogy szálirányban elhagyja a rendszert. A kilövellés száliránya mindig egyféle, tehát nincs kétfarkú férfi, aki egyszerre két lyukba lenne képes behatolni.
Az egyes mitológiákban található kétágú pénisz egyértelműen az időhurok elágazási rendszerének szimbóluma: a kettős felhasadás modellezése. A férfiaknak azért van mégis csak egy pénisze, mert a teremtés (ejakuláció) csak az egyik irányban történik. Ez a jelenpont felé mutató ág, míg a múlt irányába vezető a semmibe vész (nem alkalmas térszerán keltésére).
Az orgazmust ugyanakkor nehéz elérni puszta mechanikus ingerléssel, mozgatással, ha nincs mellette jelen a megfelelő pszichikai állapot. A tudati izgalom, amivel a hormonháztartás befolyásolható. A férfiaknál sokat számít az érzések mellett a látvány, vizuális inger is, mivel a közösüléskor elsősorban nekik kell látniuk, mit csinálnak. Ugyanígy az Atya tachion előbb látja meg az Anya tachiont, mint az őt.
Az erekció folyamata analógiát mutat az enegiakvantum átmérőjének növekedésével is, amikor az időhurok a behúzási tartományának felső határához közelít. Nagyobb köríven fordulnak meg a tachionok, mígnem valamelyik kiszalad a rendszerből (ejakuláció) és megszűnik vagy önállósul, új időhurkot generálva (megtermékenyítés). Az orgazmus után a nemiszerv elernyed, ahogy az időrendszer gerjesztettsége is lecseng és visszaáll a középértékre. Az ingerelhetetlenségi szakasz addig tart a férfinál, míg újra fel nem töltődik, tehát egy teljes ciklusidő kell a spermiumok legyártásához (a források újra felvillanásához).
A férfiak önkielégítése az a folyamat, amikor az időhurok rendszer önmagát másolja. Újabb energiakvantumok keletkeznek, amiket kibocsát a térbe, de nem lesz belőlük nagy, hosszú életű rendszer (gyerek). Ellenben ha a férfi a női testbe élvez bele a megfelelő helyen (lyukba, tartományba), akkor van lehetőség más dolgok keltésére (lélek részecske, anyagi részecske).
A női orgazmus sokban különbözik a férfiakétól. A nők lassabban izgulnak fel és lassabban csillapulnak le. Ez analóg azzal, hogy az anyagi részecskék a tömegtehetetlenségük (lustaságuk) miatt lassabban (gátlásosabban) reagálnak a változásokra. Több időhurok kavarog bennük, vagyis komplexebb a belső felépítésük (lelki világuk). A nők simán képesek egymás után több orgazmusra, ami a részecskék esetében a gerjesztett állapotnak felel meg. Ezt a fénykvantumok behatolása vagy külső ingerlése, dörzsölése idézi elő. Tehát egy részecske úgy is felgerjeszthető, ha megtömjük fénnyel, meg úgy is, ha megfelelő hullámtérrel kívülről rezonanciába hozzuk (megbombázzuk fotinókkal). A neutron bomlása protonra és elektronra ennek megfelelően analóg lesz a gyermek születésével.

5. A GYERMEK
A megtermékenyített petesejtet zigótának hívjuk, ami az osztódása során szedercsírává lesz a formai hasonlóság miatt. Ez a szeder a cselekedet gyümölcse, következménye. Maga a méh körte alakú, akár a nő dereka, míg a keblei érett barackok. Így a nő a gyümölcs érlelését testesíti meg több szinten is. A gyümölcs a táplálék, ami eteti az élőlényeket és ezzel élteti őket. Ennek megfelelően a teremtmények az Anya hullámterének tápláló hatásától függenek, a szülői közegtől.
A szedercsírát alkotó őssejtek differenciálódásával veszi kezdetét a magzati test kialakítása. A teremtmény (térszerán) ennek megfelelően különböző másolatokat szül magából, sokféle időrendszert keltve a működése során, ahogy létrehozza az univerzumot. Másolati szerinókat, fotinókat, később pedig leleonokat, barionokat generál, amik a világának testét fogják alkotni. A test növekedése hosszú és bonyolult folyamat, de nem tart a végtelenségig. A fák sem nőnek az égig, ahogy az emberi test is kifejlődve 150-250 centiméter közti magasságot ér el normálisan. Ugyanígy a világtojásnak is van egy optimális átmérője, ahol az anyag megszűnése miatt leáll a tágulási folyamat és csupán a hullámtere terjed tovább a káoszba.
A magzatkezdemény vagy beágyazódik a méhbe (megtapadva ott) vagy nem megfelelő a közeg és akkor óhatatlanul elpusztul, kilökődik. Ennek megfelelően az őskáoszban is lehetnek olyan veszélyek, amik nem tesznek jót a növekvő univerzumnak, amely egy köldökzsinóron, egy dimenziós időszálon keresztül kapcsolódik az Anya és Atya rendszerére. Ezen veszélyekről sajnos még semmit sem tudunk. A gyermek a szülő testéből táplálkozik, miközben növekszik a magzatburokban (téridő) és egész teste a magzatvízben (a téridő vizében) úszik. A magzatvíz nem anyavíz, bár az anya véréből, testéből van, mivel másmilyen összetételű (szerkezetű).
A születés folyamatát úgy hívjuk, hogy elevenszülés. Az eleven szó jelentése angolul 11, mert a 10 okforrás után a 11. pont a térszerán lesz a létezésben. A teremtmény idővel akkorára nől, hogy már csak az Anya külső zónájában fér el a továbbiakban, a testen (belső zónán) kívül. De továbbra is gondoskodásra, táplálásra, védelemre és nevelésre szorul. Az anya teste az Anya tachion toronyzónájának elejét jelenti, amely alkotóképes, tehát a forrástól számított 7. – 8. eseményhorizontig tart.
Átlagosan minden 80. alkalom ikerszülés az embernél, ami lehet egypetéjű (két időhurok vagy univerzum egyszerre jön a világra) vagy kétpetéjű (ekkor mindig fiú és lány az eredmény, tehát téri és antitéri időhurkok vagy univerzumok egyaránt születnek). A méhen kívüli terhesség, vetélés, abortusz, koraszülés, halvaszületés, genetikai rendellenességek és a császármetszés mind a teremtési paraméterek elégtelenségének, hibás beállításának következményei. Az, hogy az Anya számára nehéz és fájdalmas a kihordás, nyilvánvalóan mutatja a rendszerben lévő aszimmetriát. A két szülő nem egyformán éli, tapasztalja meg ugyanazon esemény látszatát, amikor az esemény időhullámai elérik őket vagy az időszálakon át eljut hozzájuk az élmény.
Az újszülött csecsemő első dolga felsírni, s nem csupán a levegővétel miatt, hanem mert a szülőcsatornán való keresztülnyomakodás sokszor igen kellemetlen, fájdalmas élmény. Aki szül, az szűk lyukon erőlteti át a gyermekét. Ezután normális esetben (nem kórházban) az újszülöttet nyomban az anyja mellére fektetik, hogy megismerkedjenek egymással. Ilyenkor a gyerek ösztönösen a csecsbimbóra tapad, hogy tejet (vizes jellegű tápláló folyadék) szopjon.
A születés, majd a felnövekedés és végsősoron az egész élet a gyermek számára sok veszéllyel és fájdalommal jár, mert a külvilág folyamatosan háborgatja az információs rendszerét. Folyamatosan alkalmazkodnia és tanulnia kell, eligazodni egy ellentmondásokkal teli világban, ahol alapvetően csak magára számíthat. A szülei segítsége fokozatosan csökken ahogy telik az idő, mert egyre messzebbre kerülnek egymástól. A térszerán is elsodródik a végtelenbe a Teremtőktől, ahogy a férfi és nő is hajlamos rá, hogy a házasság (nász) után eltávolodjon, elváljon egymástól.

6. A CSALÁD
A teremtményről elsősorban az Anyának kell gondoskodnia. A gyerek az ő szoknyája (kúpos hullámtere) mögé bújik félelmében a külvilág (ismeretlen) elől. Az érzéseink is inkább az anyánkhoz kötnek minket, főleg mivel az apa általában távol van az otthontól. Az ott-hon a hon (élettér, haza) helye. Az apa a külvilágban dolgozik, s csak a munkájával (mögöttes hullámterével) biztosítja a család megélhetését. Elsősorban a gyerek érdekében, mert a nő meglenne önállóan is, mint szuverén létező (egy normális, egyenjogú társadalomban). Ezen nőies kötődés analógiájaként van a jobbos csavarodású téridő univerzumunkban a szív, az érzések központja, az éltető keringés közepe a test bal (női) oldalán. Az anyagból álló test részecskéi mellesleg szintén balra forognak.
A klasszikus jog szerint a gyerek anyjának kiléte mindig biztos. Az apa lehet bizonytalan, mert nem állapítható meg alaposabb, aprólékos vizsgálatok nélkül (DNS szál, azaz származási időszál vizsgálat), hogy ki volt az. Főként tehát az Anyai időtérnek kell megtartania a gyermeki rendszert a puszta létében. Ha az apa elhagyja a családot, azt a gyermekek könnyebben kibírják, mintha az anya távozna el. Ha az Anya hullámtere nem megfelelő, akkor a gyermek meghal, megnyomorodik, sérül, függetlenül attól, hogy az Atya hullámtere milyen lett, hogy változott a teremtés után. Az apánál viszont csak a nemzés előtti egészség számít, hogy a megtermékenyítés előtt és közben jók legyenek a spermiumjai.
Azon kultúrákban, ahol az ősök tudták a teremtés titkait (pl. hun, magyar), az emberek neve a vezetésnévvel kezdődik, mert a vezetéknév a családnév, a családfa jelölője. A név a lokális rendszer (teremtmény) egyedi azonosítója, ami alapján megkülönböztethető az összes többi dologtól. A teremtésben ez az aszimmetrikus információ tartalom, ami egyedivé teszi a lényeket. A családfa ennek megfelelően azonos az Életfával, amire mindenki fel van fűzve időszálasan. A vezeték az időszál, ami összeköt az ősökkel, a más időkben létező elődökkel, illetve az utódokkal, és a leszármazás folytonosságát jelzi. Azt, hogy ki kinek a fia, teremtménye.
A keresztnevet a születése után kapja az ember, amikor megkeresztelik, hogy önálló életet kezdhessen. A keresztség az emberi közösségbe való felvétel, a befogadás szimbóluma. Mivel az egyenesen (szál) egy pontot úgy határozunk meg, jelölünk ki, hogy keresztben húzunk rá egy kis vonalat. Ráteszünk egy keresztet. Ez jelöli a jelenpont helyét, a családfa időszálán azt a pontot, amit az adott személy épp elfoglal és ahonnan az ő élete kezdődik a teljes életfolyamaton belül.
A halála után az embert törlik az élők sorából, nyilvántartásából, csak az emléke marad meg a környezetében egy véges ideig, majd az is elfelejtődik rövidebb-hosszabb idő múlva. A reinkarnáció során, amikor egy új helyre és új időbe csatlakozik be az illető, hogy folytassa az életfolyamatát, új nevet kap. Tehát nem a régit folytatja, ahogyan az emlékei is törlődnek és információsan új életet kezd.
Ha egy szülőnek több gyereke lesz, többfelé ágazik az időszála, s csak a vezetéknév köti össze a gyerekeket. Azért viseljük helyesen csak az apa vezetéknevét, mert az Atya az, aki gyereket csinál a nőnek. A teremtésnek tehát Ő az oka, Ő felel érte (a keletkezéséért). Ha aztán ez a teremtés nem tetszik nekünk, akkor Ő az, akit szidni szoktunk miatta, mint felmenőnket. A káromkodásainkon ez pontosan látszik, az Isten nemiszervének emlegetésekor. Ellenben ha olyan dologgal találkozunk, aminek a létét, fennmaradását rossznak találjuk (pl. egy másik embert), akkor nem az apját szidjuk, hanem az anyját, mert az tartja meg létében. Elküldeni valakit az anyjába azt is jelenti, hogy menjen el az eseménytérből, ahol zavaró hatást fejt ki. Hagyja el a téridőt és ugorjon ki a nemtér-nemidőbe (az Anyába). A káromkodásaink időfizikai, ezoterikus jelentésével egy külön írásunkban később még részletesen foglalkozunk.

7. TOVÁBBI HASONLATOK
A következő analógiákban a nő képviseli az anyagi részecskét, tágabb értelemben a barionokat (a neutron sorozatot) és a leleonokat (a lélek sorozatot). Az Anya a balos csavarodása okán lesz az anyag keltője. Ő egyben a tardion szimbóluma is (VÍZ, gömb alak). Az anyag passzívan állja az energia (fény) rohamát, ostromát (a hódítást). A részecskének lyukak vannak a felszínén (a taszítási határzónában), alakja gömbölyű, kerekded. Puha, azaz rugalmas a teste, ami egy befogadó tartály a fény számára.
A nő a szexuális izgalom, ingerlés hatására kipirul (fölmelegszik), emelkedik a gerjesztettségi szintje. Megduzzadnak a nemiszervei (szeméremtest és a mellek), de a méretnövekedés parányi, nem igazán látványos dolog. A lábainak szétvetése a férfi befogadásához a részecske felszínjelenségét okozó határzóna réseinek nyitódásával analóg. Ez oda-vissza működik, mert nem csak a behatoláshoz kell a terpesz, hanem az ürítéshez is (gyerekszülés, salakanyagok).
Egy nőnek két módon lehet gyereke, ahogy egy részecske is két módon bontható el.
1. Ha felcsinálja egy férfi, sok spermát (fényt) bocsátva bele, amivel felgerjeszti a testét (neutront). Ez történhet mesterséges megtermékenyítéssel is, ami lényegében ugyanaz, csak több résztvevő jelenlétét igényli a két főszereplő mellett, továbbá nem olyan élvezetes.
2. Ha szűznemzéssel a szentlélek (szentszellet, azaz világéter, végsősoron az Isten) valahogy rezonanciába hozza és “kirázza” belőle a gyereket. Ez a gyerek nem apától való, tehát tiszta (fénytelen) lesz. Alapvetően másféle, mint a többi (hagyományos szexuális úton fogant) gyerek. A szűznemzéssel született gyermek “fénytelensége” nem azt jelzi, hogy sötét, hanem hogy ő nem fény, hanem hullám-tér által csinált létező. Ahogy az isteni nagylélekben sem fotinó van, hanem szerinó. Ezt a témát még feltétlenül kutatnunk kell, mert itt van elrejtve a teremtőgép működésének alapelve.
Egy speciális térrezgéssel lehet a nőt szűzen, bármiféle férfi spermájának behelyezése nélkül terhessé tenni. A terhesség szó nem csak arra utal, hogy a női test növekvő terhet kénytelen cipelni, hanem arra is, hogy a részecske tömegjelensége és forrásainak száma megszaporodik a gerjesztés hatására. Ettől az átmérője is megnő egy kicsit, de nem jelentősen (csak “pocakos” lesz). Ezen analógia szerint a Megváltó (Istenfiú) nem közönséges részecske lesz, hanem jóval nagyobb: leleon. Talán ezért keletkeznek a gyorsítókban mezonok, óriás részecskék, amik gyanúsan nagy tömegűek, de általában nem stabilak, mert a fizikusok még nem értenek hozzá, hogyan kell stabilizálni az önkeltési rendszerüket. Lelket szülni egyelőre csak az Isten képes.
A nők többszörös orgazmusa és a több gyermek szülésére való képessége azt jelzi, hogy ciklikusan ismételt gerjesztéssel az anyag szaporítható, sokszorozható. Az iker terhesség ebben az értelemben a vegyértékelektron jelenségre ad egy érdekes megoldást, amikor egy neutronból egyszerre két helyre látszódik kiugrani az elektronja.
Ha a nő lányt szül, abból később szintén nő lesz. Így lehetséges, hogy a neutron osztódásához elég a belőle kiszakadó elektront valahogy arra késztetni, hogy maga köré lássa a protonját. Akkor két neutron (pontosabban két hidrogén atom) lesz az eredmény. Vagy esetleg kétpont oszcillációval kell szétrázni a neutront? Ezt egyelőre nem tudjuk.
A férfiak magányos lények, szeretnek kóborolni, sok nőt meghágni az életútjukon. A nők ellenben fészekrakók, akik családot, otthont, biztonságot keresnek, amihez férfira van szükség, hogy védje és segítse őket. Ennek megfelelően az anyag akkor tud atomokká, kristályrácsokká, molekulákká összeállni, ha megfelelő a hullámtere, ami a hőmérséklettől függ (a benne lévő fénytől). Ha beleesik a nőbe a férfi (a fotinó belép a neutronba), akkor benne van (a házasság csapdájában), többé-kevésbé tartósan az anyagba zárva.
Egy férfi egyszerre csak egy nőben lehet benne fizikailag, de egy nőbe több férfi is belehatolhat egyszerre a sok lyukán keresztül vagy egymás után a változatosság kedvéért. Ha egy férfi több nőt megdug, akkor tudja, hogy ha valamelyiknek gyereke lesz, az valószínűleg tőle van, amennyiben mással nem voltak a nők. Ha egy nő több férfival hál egy cikluson belül, és teherbe esik, sosem tudhatja igazából (genetikai vizsgálat nélkül), hogy kitől lett a gyerek. Mindezek alapján furcsa, de érthető, hogy az emberi társadalomban nem a többférjűség terjedt el, mint praktikus családforma, hanem a monogámia, illetve a többnejűség. Mindezt csak egy dolog indokolja: a leszármazási vonal egyértelmű meghatározhatósága. Mert ennek alapján lehet dönteni az örökségről és a hatalomról, társadalmi rangsorról.
Az időfizikai modellek alapján ugyanakkor egyértelműen jobbnak látszik a sok férjűség a sok nejűségnél. Jobbak az esélyei az utódoknak, ha sok apa vigyáz rájuk és az anyára. Egy férfi számára nagy anyagi megterhelést jelent több nőről és gyermekeikről gondoskodni, ezért ez a módszer a mai napig a gazdagok kiváltsága maradt. Ellenben ha több férfi gondoskodik egy nőről, aki a gyermekeik anyja, akkor a család lényegesen jobb körülmények között élhet, és a nő lehet főállású anya. Nem kell dolgoznia, foglalkozhat az otthoni teendőkkel.
Ha tehát az anyagi (anyai) világban a matriarchátus a kifizetődőbb, sikeresebb, akkor érthető, miért olyan rossz és szenvedéssel teli a mi patriarchális társadalmunk. A földi mennyországból ezért lett pokol évezredekkel ezelőtt. A férfiuralom a fény eluralkodását jelenti az anyagon, ami pusztítólag hat a világra. Mivel mindig több a férfi, mint a nő (adott időszakon belül több születik egy populációban), ráadásul több lány hal meg a rossz életkörülmények miatt (főleg a fejlődő országokban), a társadalomban megnő a lokális fénysűrűség. Az agresszív férfiak által gyakorolt nyomás, ami általános erőszakhoz vezet. A nőkkel szembeni erőszak, valamint a rendszeres háborúzás az “elszabadult” férfiak miatt van, akik szexuálisan többnyire kielégületlenek.
Egy nő sokkal nagyobb szexuális teljesítményre képes, mint egy férfi, ezért is lenne célszerű bevezetni a többférjűséget, hogy kiegyenlítődjenek a különbségek. Mert a férfiak mindig akarják a szexet, a nők viszont mindig tudják csinálni. Csak férfihiány esetén szabadna megengedni az egyférjűséget vagy a többnejűséget, hogy a populáció minél hamarább pótolhassa az elveszített emberanyagot. Talán azért olyan izgató és népszerű, titokban vágyott dolog a gruppenszex (1 nő 2 férfi, 2 nő 1 férfi és egyéb variációk), mert rámutat a célszerű lehetőségekre. A párosodási szokásainkat sajnos társadalmi szinten nem az aktuális szükségleteinkhez igazítjuk, hanem különféle törvényekhez, vallási előírásokhoz. Ez tipikus példája annak, hogy az ember csak a környezetét (növényeket, állatokat) tudja jól szabályozni, saját magát nem.
A természet ezért a hímjeink túlszaporodását nem csak az agresszión keresztül igyekszik lekorlátozni, amihez a háborúk ideális eszközt jelentenek, hanem úgy is, hogy a férfiak korábban halnak meg. Kevésbé bírják a szenvedést, fizikai fájdalmat, mint a nők és főként ők az elhanyagoltak, lepusztultak a megfelelő (női) gondoskodás hiányában. A férfiak közt több a beteg, a hajléktalan, a bűnöző, az öngyilkos, a szellemi fogyatékos (de a zseni is), a génhibával született, s mindez a nem egyforma nemi kromoszómákra (XY) vezethető vissza.
A férfiak hajlamosak csoportba, hadseregbe, bandába tömörülni, amelyek a belső fegyelem, kikényszerített rend miatt ütőképesek és veszélyesek. Ez megfelel a lézersugárnak (koherens fotinóáram). Több férfi könnyebben hajlik a másokkal szembeni erőszakra, mint egy. A magányos fotinók szintén veszélytelenek az anyagi részecskékre, ellenben a lézersugár roncsolja az anyagot a koncentrált becsapódások lökései miatt. A háború és a kollektív erőszak tönkreteszi a családokat. A túl sok fény ugyanígy túlgerjeszti az anyagokat. Először a molekulákat és atomrácsokat szakítja szét, majd az atomok ionizálása és szétbomlasztása után megsemmisíti a részecskéket is. A háborúval együttjáró nélkülözéseket a hátországban inkább a férfiak élik túl, míg a nők és gyerekek gyorsabban elhullanak. Az anyag annihilálódása után a belezárt fotinók megmaradnak és szabadon szétrohannak a környezetbe.
A matriarchális társadalmak ezen modell szerint stabilak és változatlanok, az életet védők, amik lassan változnak és nyugodtabb életet kínálnak az egyedeknek. Míg a patriarchális társadalom változékony, folyton fejlődő, háborúzó, veszélyes, halálos, aktivitástól túlfűtött jellegű, ami a nőkre és gyerekekre jelent főként veszélyt, nem csupán a férfiakra.
Jelenleg a Földön mindössze egyetlen kis népcsoport van Tibetben, a kínai határnál, akiknél fennmaradt a matriarchális berendezkedés. Ők a moszók, akik az Istennőt tisztelik és dacolnak a helyi kormányzat patriarchális elnyomásával. Miután az egyneműek házasságát, a mesterséges megtermékenyítést és a klónozást a társadalom kezdi megtűrni (ha nem is elfogadni), a következő lépés a matriarchátusból fakadó együttélési formák törvényi engedélyezése (legalizálása) lesz.

8. A KLIMAX

Az ember testi életében az öregedés kezdete egy klimaxnak nevezett tünetegyüttessel jár együtt. Ez mindkét nemnél föllép, de a nőknél erőteljesebb, mivel megszűnik a termékenységre, gyermekvállalásra való képességük, míg a férfiaknál a nemzőképtelenség fokozatosan alakul ki. Ez fizikailag és lelkileg is megváltoztatja az embert és hatásában hasonló viharokat okozhat, mint a pubertás.
A folyamat hasonló az okforrások teremtésre való alkalmasságának megszűnéséhez, amit a hullámterük megváltozása eredményez. A Nagy Anya hullámtere a forrástól távolodva alkalmatlanná válik arra, hogy a belerohanó tachionok forrásrendszereket szüljenek benne. A Nagy Atya tachionkúpja az őskáoszból való kifelé rohanás során fokozatosan laposodik el, ahogy csökken a sebessége. Sosem lassul tardion sebességre, tehát jellegében mindörökre “férfi” tulajdonságú marad, csak már “nem áll olyan keményen az időkígyó farka”, hogy újabb másolatot generálhasson.
Az életben a gyerekek felnövekedésével és kiteljesedésével együtt a szülők megöregszenek, s átadják helyüket (és szerepüket) az utódaiknak. Ugyanígy a lelkeknek is van egy öregedési folyamata, mert sok ezer testetöltés után telítődik a tárolórendszerük információkkal. A rengeteg felhalmozott tapasztalat teszi öreggé a leleont, nem a fizikai elhasználódás. Az öreg lelkeket már nem vonzza, nem izgatja annyira a testi lét, hogy vágyjanak rá. Csökken az aktivitásuk, miközben a bölcsességük nő, s a megvilágosodás elérése után végül leáll a lelki fejlődésük a megvalósítható legjobb állapotban. Ekkor vagy visszaolvadnak a teremtőjükbe, és befejezik az önálló életüket vagy információs visszafiatalítást végeznek rajtuk a fenntartók, az emlékeik részleges törlésével. Ezekről a háttérben futó karbantartási folyamatokról azonban egyelőre nem sokat tudunk.

A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! - A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!