Szex lexikon: Ü
Szexuális szolgáltatást felkínálása anyagi haszonszerzés érdekében.
100 éve legális itthon a prostitúció. A prostitúció ősi gyökerei az ókorra nyúlnak vissza, akkoriban a legdivatosabb a szakrális változata, egyes szentélyek papnői (Mezopotámia-Istár, Egyiptom-Hathor) bocsátották áruba testüket, a hívők cserében busás ajándékokat adtak a szerelem istennőjének templomának. Tehát a vallás is szentesítette az ősi iparágat. Érdekes felvágott.
Az ókori Hellász-mellesleg nőgyűlölő, legalábbis nőlebecsülő társadalmában-mindennapos kérdés volt a prostitúció. Az örömlányok 3 alapvető rétege alakult ki: a legolcsóbb prostik, akik a matrózok, katonák, szegények igényeit kielégítették, s szinte vadásztak a kuncsaftokra. Aztán a fuvoláslányok, akik el is szórakoztatták az ügyfeleket a szexen kívül. Végül a hetérák(luxuxsprostik) akiket évekre lehetett partnernek kibérelni, irdatlan áron. A pornoboszkoszok felvásárolták a felesleges lánycsecsemőket, felnevelték őket, prostituálttá váltak, többször eladták őket szűzként, mert értük jelentősebb árat fizettek a kiéhezett férfiak. A görögöknél és rómaiaknál is megvetették a férfiprostikat, a rómaiak saltatrixnak nevezték a kéjfiúkat.
Ugorjunk egy nagyot az időben!
1906-ban hazánkban kétféle kéjnőt különböztettek meg: bordélyosat és bárcával rendelkezőt. Bordélyokba csak 20 éven felüli, egészséges örömlányok kerülhettek, bordélyokat iskolától, templomtól legalább 200 méterre lehetett nyitni. (Sokan egyenest az iskolától, templomból érkeztek ezen erkölcsnemesítő helyekre…) A bárcás örömlányok arcképpel ellátott könyvecskét kaptak, amely személyi adataikat, orvosi vizsgálataik eredményét tartalmazta. Aki bárca nélkül strichelt, szigorú büntetésre számíthatott. Persze hiába a hatóságok szigora, mindenütt titkos kéjnők tüntek fel: kabarékban, mulatókban, színházakban, báltermekben, kávéházakban-pincérlányok, büféskisasszonyok, virágárusnők, masszőzök, manikűröslányok, varrónők, szobalányok, színésznőcskék, cselédlányok űzték az ipart ideiglenesen vagy rendszeresen. Ma is nagy kérdés: legalizálják, vagy minden eszközzel üldözzék a prostitúciót?
Az ókori Hellász-mellesleg nőgyűlölő, legalábbis nőlebecsülő társadalmában-mindennapos kérdés volt a prostitúció. Az örömlányok 3 alapvető rétege alakult ki: a legolcsóbb prostik, akik a matrózok, katonák, szegények igényeit kielégítették, s szinte vadásztak a kuncsaftokra. Aztán a fuvoláslányok, akik el is szórakoztatták az ügyfeleket a szexen kívül. Végül a hetérák(luxuxsprostik) akiket évekre lehetett partnernek kibérelni, irdatlan áron. A pornoboszkoszok felvásárolták a felesleges lánycsecsemőket, felnevelték őket, prostituálttá váltak, többször eladták őket szűzként, mert értük jelentősebb árat fizettek a kiéhezett férfiak. A görögöknél és rómaiaknál is megvetették a férfiprostikat, a rómaiak saltatrixnak nevezték a kéjfiúkat.
Ugorjunk egy nagyot az időben!
1906-ban hazánkban kétféle kéjnőt különböztettek meg: bordélyosat és bárcával rendelkezőt. Bordélyokba csak 20 éven felüli, egészséges örömlányok kerülhettek, bordélyokat iskolától, templomtól legalább 200 méterre lehetett nyitni. (Sokan egyenest az iskolától, templomból érkeztek ezen erkölcsnemesítő helyekre…) A bárcás örömlányok arcképpel ellátott könyvecskét kaptak, amely személyi adataikat, orvosi vizsgálataik eredményét tartalmazta. Aki bárca nélkül strichelt, szigorú büntetésre számíthatott. Persze hiába a hatóságok szigora, mindenütt titkos kéjnők tüntek fel: kabarékban, mulatókban, színházakban, báltermekben, kávéházakban-pincérlányok, büféskisasszonyok, virágárusnők, masszőzök, manikűröslányok, varrónők, szobalányok, színésznőcskék, cselédlányok űzték az ipart ideiglenesen vagy rendszeresen. Ma is nagy kérdés: legalizálják, vagy minden eszközzel üldözzék a prostitúciót?
Az örömlányok weboldalakon is hirdetik magukat: Szex-partner.hu
A legjobb POTENCIANÖVELŐK itt! – A legjobb SZEXSHOP BOLT ÉS WEBÁRUHÁZ itt!