Címke archívum: történet - Oldal 8

Boldog karácsonyt 2

Gyengéd simogatásai a háton, előbb könnyű bizsergést okoztak a lányban, aztán éppen ő volt az, aki ezt a könnyű simogató ölelést szoros összetapadásra cserélte. Melleit nekinyomta az izmos férfi mellkasnak, és a közöttük lévő vékony ruha szinte elhanyagolhatóvá lett az erős ölelésben. Ami lényegtelen, azt pedig akár mellőzhetjük is. Ezt tették. Nem türelmetlenül, nem gyorsan, de nagyon határozottan.
Először derékon felül szüntették meg a kontaktust gátló jelenlétet. Egymásról vették le a trikót. Robi izmos teste, amúgy is szétfeszítette a trikót, de Julcsi gömbölyű keble is csaknem ki akarta fúrni a vékony nyári blúzt, amelyben a fiút fogadta. Izgalomban lévő mellbimbói csaknem átbújtak a szöveten. A fiú kedveskedve harapdálta Julcsi melleit, azok pedig feszülve keresték az utat Robi ajkai közé, amikor egy-egy pillanatra eltávolodott tőlük. Végül, mikor újra csókolózni kívánt a lánnyal, kezébe fogta a két keblet, hogy ne maradjanak kényeztetés nélkül. A történet 1. része itt – A 2. rész folytatása itt

Boldog karácsonyt 1

A lány kiengedte a szájából a lüktető hímtagot, nagyokat sóhajtott, aztán kezével a zacskót simogatva, gyötörgetve gyengéden, végigcsókolta a fiú farkát, teljes hosszában alul, ahol a legérzékenyebbek az idegvégződések. Mellei közé szorította a vesszőt, két kezével gyűrögetve körülötte jobb és bal keblét, aztán mikor már nagyon közelinek érezte saját orgazmusát, újra szájába vette, és most már gyors ütemben mozogni kezdett rajta amilyen hosszan csak el tudta nyelni a vastag dorongot. Bár nem jelzésnek szánta, ütemesen felemelkedő popsijának rezgései tudatták Robival, hogy Julika a gyönyör kapujába jutott. A lány szakadozottan, hol mélyeket lélegzett, hol csak felületesen kapkodta a levegőt. Jobbra-balra hengeredett derekával a matracon, hasfala lüktetett, és szinte lökte a fiú ajkai közé a csiklóját.
Robi egyik kezével a lány combjába kapaszkodva, másikkal a punciban serénykedve, ajkait rátapasztotta a szeméremdombra, és nyelvéve ide-oda görgette, forgatta az érzékeny kis peckecskét. Innen már nem volt visszaút. Magukba fogadták a rájuk törő kéjt, gyönyört és az egymásnak adott örömöket. Tovább a teljes történetre

Izgató szextörténetek

szextortenetet_olvas_a_lanyFodrászlány vagyok, szeretem a faszt
Olyan kéjt éreztem, hogy máris a mennyekben éreztem magam. Fürge nyelve szorgalmasan járt nedves puncimban, miközben én frissen nyírt buksiján rövid hajába kapaszkodtam. Hamarosan felsikoltottam: most rajtam a sor. Partneremet szép kényelmesen a kozmetikai asztalra fektettem, és ráültem kemény faszára, amelyet ekkor még eltakart a sok felesleges ruhadarab. Először az inget kezdtem el kigombolni, ahonnan előcsillant a nyaklánc, majd rögtön ezalatt a kemény, peckes férfi mellbimbók, amelyeket elkezdtem alaposan csipkedni. Ádám már ekkor szívesen megkúrt volna, de én még feszítettem a húrt. Nyaldosni kezdtem a barnára sült mellkast, amely már ekkor ott vonaglott a kezeim között. Tovább

Úgy szopott a banketten, mint a kismalac
Helyet cseréltünk, most ő ült le a vécére, lábait megtámasztotta az ajtó és a falak találkozásainál, feltárva előttem a gyönyörű, gondozott, borotvált puncit. Levettem a szoknyáját, majd a felsőjétől is megszabadítottam, s ott “feküdt” előttem álmaim nője egy szál semmiben, beterpesztve, s várva, hogy kinyaljam. Nekem se kellett több. Lábfejénél kezdve csókokkal haladtam a puncija felé, nem sietve el a dolgot. Körülbelül a térde fölött 10-15 centivel járhattam, amikor elkapta a fejem, s a pinájához nyomta. Az összetéveszthetetlen illat még tovább izgatott. Vadul nyalni kezdtem a pináját, a csiklóját szopogattam, közben egyik ujjammal a pinája, másikkal a segge bejáratánál köröztem. Tovább

Testvér szerelem 17 évesen
Fél órán keresztül smaciztunk, egyre vadabbul, ő megfogott és bevitt a nappaliba! Elkezdett simogatni, először a melleimet, azt indult lefele. Hihetetlenül kívántam őt! Aztán már csókolt, számtól, melleimen keresztül egyre lejjebb. Szép lassan megszabadított a bikinimtől. Csak úgy úsztam a nedvemben, ő elkezdett nyalni, nyelvét bedugta a vaginámba, amennyire csak tudta, én hamar elélveztem, egymás után többször is. Megcsókoltam, aztán felizgattam, mire az álló faszához értem levettem róla a boxerét, és elkezdetem szopni, vertem neki, nyaltam, egyre vadabbul, közben én is élveztem párszor, neki sem kellett sok, ezért mindent beleadtam és a számba élvezett!! Én lenyeltem az egészet, majd megint ő jött!! Elkezdett ujjazni közben nyalt, aztán neki is hamar kemény lett, megcsináltuk a 69es pózt, mondtam neki, hogy rakja belém, ő úgy is tett. Tovább

A szüzesség nem baj, de szerencsére elmúlik
Csókok indultak el hasán keresztül ágyéka felé. Ettől azért egy kicsit megrémült. Még így fekve is érezte a lentről áradó punciszagot. Csak nem akarja ott is puszilgatni? De sóvárgó teste nem tűrt ellentmondást, képtelen volt az ellenkezésre. A csókok már szeméremdombjának szőrzetére nyomódtak. A forró lélegzetet ajkain érezte, alteste remegni kezdett. A nyelv összezárt ajkait cirógatta. Rájuk nyomódott és közéjük csúszott. Összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint amikor maga csinálta. Felkiáltott az élvezettől. Minden szégyenérzete elmúlt, ennél tökéletesebb bizonyíték nem kellett arra, hogy úgy akarják, ahogy van. A fiú szemmel látható élvezettel becézte a vérbőségtől vöröslő, lucskos punciját. Azt akarta, hogy sohase érjen véget ez a gyönyörűség. Kedvese az ajkait széthúzva hüvelye bementénél nyalta, majd amennyire lehetet belehatolt. Judit már alig volt tudatánál. A leereszkedő ködön át még megrökönyödve figyelte saját reakcióit. Csípője előre hátra mozgott, a kéjtől nagyokat nyögött, soha se érzett még semmi ehhez foghatót. Tovább

Vágyaimnak behódoltam, szeretkeztem vele

Éreztem ahogyan egyre jobban és jobban dagad fallosza a számban. Mikor már nem bírt magával, szinte letépte rólam aprócska ruhámat, majd az ágyra feküdt, én pedig ráültem ágaskodó farkára. Lassan csúsztam belé. Minden pillanatát ki akartam élvezni annak, ahogyan betölti kemény szerszáma, nedvemtől forróan izzó barlangomat. Miközben én egyre gyorsabban mozogtam rajta, megragadta a csípőmet és fékezésre késztetett. Lassítottam az iramon. Testünk szinte teljesen összeforrt és csak nagyon piciket mozdultam, ami még tökéletesebbé és élvezetesebbé varázsolta a pillanatot. Tovább a teljes történetre

Marcus: Anita tanulságos elbeszélése

Forró nyári délután volt, kettő óra körül lehetett az idő. Valahol a vakáció
közepe felé járhattam és rettenetesen unatkoztam. Egész tanévben erre a
felhőtlen pihenésre vártam, most meg amikor elérkezett nem tudom élvezni.
Barátnőim az ország különböző pontjain nyaraltak, vagy dolgoztak. Én meg itthon
főttem a saját levemben, 17 évesen, kalandokra kiéhezve. Az ablakhoz léptem,
ahogyan a filmeken láttam. A főhős ilyenkor szokott valamit kitalálni. Valami
olyat amivel egyedi lesz, amivel felhívja magára a figyelmet. Azonban akárhogyan
bámultam kifelé nem jutott semmi az eszembe. Be kellett látnom, hogy nem vagyok
Cindy Crawford. Nem beszélek nyelveket, nincsenek millióim, és ami a
legszörnyűbb, még befolyásos barátok sem vesznek körül. Apám is meghalt jó tíz
évvel ezelőtt. Csak magam vagyok és anyám, akire hol számíthatok, hol nem.
A következő másodpercben azonban átvillant valami az agyamon. Az előszobai egész
alakos tükörhöz siettem és méregetni kezdtem magam. Szexis topot és shortot
viseltem. Combjaim, fenekem, melleim és azok végén az egy-egy borsószemre
emlékeztető bimbóim csak úgy feszültek a ruhák alatt. Barna “sörényem” egyenesen
vágott alkatomhoz. Olvastam valahol, hogy a nagy sztárok sok esetben a testükkel
hívják fel magukra a figyelmet.
- Miért ne használhatnám ki ezen lehetőséget, ha már másom nincs? – gondoltam
magamban.
Laza mozdulattal megszabadultam a nadrágomtól, mely az előszoba túlsó sarkában
landolt. Nyáron soha nem viseltem bugyit. Mondjuk melltartót sem, sőt ezekben a
forró hetekben meztelenül aludtam. Szerencsére anyám nem tudott az egészről
semmit, mert biztosan irtózatos haragra gerjedt volna. Igaz a menstruáció alatt
egy kicsit vissza kellet fognom magam, de azt a havi pár napot ki lehetett
bírni. Szóval ott álltam egy szál felsőben a tükör előtt. Dús, barna szőrzetem,
kemény fenekem valósággal kínálta magát. Végigfutott a hideg a hátamon ha arra
gondoltam, hogy ezt valaha egy erős férfikéz fogja cirógatni. Szűz voltam még.
Ugyanannyira vágyódtam a dologra, mint amennyire irtóztam tőle. Egy darabig
nézegettem magam, majd bementem a nappaliba és elnyúltam az egyik fotelban. Jól
esett meztelenkedni a nagy melegben.
Alig telt bele öt perc felálltam, és ismét az ablakhoz léptem. Valami furcsa
belső hang vezérelt bennem egy őrült gondolatot: menjek ki az erkélyre.
Szégyenlős voltam és már attól elpirultam ha belegondoltam abba, hogy mi van
akkor ha valaki meglát. Ennek ellenére mégis engedtem a csábításnak. Elhúztam a
függönyt, kinyitottam az erkélyajtót, behunytam a szemem, vettem egy nagy
levegőt, nyeltem egyet és kiléptem a “semmibe”. Úgy éreztem magam mint az a
színésznő aki most lép fel életében először, aki most találja magát szemtől
szembe a közönséggel, és aki saját magán kívül senkire sem támaszkodhat. Rajta
áll vagy bukik, hogy a fellépése sikeres lesz-e vagy sem. Ki sem mertem nyitni a
szemem. Szívem a torkomban dobogott, arcom lángolt. Jó ha öt másodpercet voltam
kint, máris rohantam be mint akire gépfegyverrel lőnek. Meg sem álltam a fotelig.
Mikor lerogytam, még mindig remegtem, ám ez amolyan kellemes remegés volt.
Szégyelltem magam, ugyanakkor büszke is voltam “hőstettemre”. Életemben most
fajtalankodtam először. Eddig anyámon és a nőgyógyászomon kívül senki előtt nem
vetkőztem le ennyire. Még a strandon is külön kabint béreltem, csakhogy ne
kelljen igénybe vennem a közös női öltözőket.
- Megláttak? Nem láttak? – fontolgattam magamban.
Mire ezeket végiggondoltam ismét megnyugodtam és elhatároztam, hogy még egyszer
“fellépek”. Így is tettem. Kevésbé idegesen, de már nyitott szemmel álldogáltam
odakint amikor az utca végén feltűnt három huligán. Cigaretta lógott a
szájukban, zsebre dugott kézzel, hangosan vitatkoztak valamiről.
- Itt az idő! – gondoltam.
Tudtam lenne még lehetőségem bemenni, de mintha csak a földbe gyökerezett volna
a lábam. Álltam deréktól lefelé meztelenül, szőrzetemen, combomon és fenekemen
éreztem a lágy nyári szellő simogatását. A huligánok hamar az erkély alá értek,
és ösztönszerűen az egyik felpillantott, majd oldalba bökte a barátját és
hangosan elrikkantotta magát:
- Odanézz! Az erkélyen a kis kurva!
Mindhárman megálltak, majd füttykoncert következett.
- Mennyi a tarfia kislány? – próbálta a másik túlszárnyalni a társát.
Úgy tettem mintha észre sem vettem volna őket. Behunytam a szemem, sértődötten
félrerántottam a fejem, sarkon fordultam és fenekem riszálásával bementem.
Hallottam a hátam mögött gúnyos nevetésüket és a gusztustalan beszólásukat.
- Gratulálok! – dicsértem meg magam immáron törzshelyemen, a fotelban.
Első komoly bemutatkozásom ezzel sikert aratott. Mérlegeltem magamban, hogy
mennyi előnye volt, de végül is abban állapodtam meg magammal, hogy az érzés
kellemes. Végre észrevettek.
Aznap még kétszer vagy háromszor eljátszottam ezt, bár a hatás nem volt ennyire
jó. Egyszer egy idősebb bácsi nézett meg, aztán egy siető üzletember. Akár
éjszakáig is elálldogáltam volna az erkélyen amikor éreztem, hogy valaki figyel.
Méghozzá nem az utcáról hanem hátulról szegeződik rám egy szúrós szempár. Sőt
nem is egy, hanem kettő. Megfordultam és azt hittem elájulok: anyám állt
mögöttem, kezében a shortommal. Mellette a szomszédasszony feszengett. Úgy
látszik kellemetlenül érezte magát. Hát még én: azt hittem azonnal megnyílik
alattam a föld és meghalok a szégyentől.
- Te meg mit keresel csupaszon az erkélyen? – vont kérdőre, miközben nadrágom
undorodva eldobta.
- Én, én… – dadogtam, miközben kezeim automatikusan magam elé tettem.
- Fajtalankodtál! Nyilvánosan mutogattad magad mint egy kurva! – dörgött anyám
hangja – Különben meg engedd le magad mellé a kezeid, ne most szégyenkezz!
Tetted volna akkor amikor kint ácsorogtál.
- Vajon honnan tudhatta meg? – gondoltam magamban, bár a nadrág az előszobában
önmagáért beszélt.
A szomszédasszonyra pillantottam aki elnyúlt arccal csóválta a fejét a
megrökönyödéstől és csak halkan ennyit mondott:
- Ciki.
Elpirultam.
- Na gyere csak ide – szólt anyám, miközben leült a kanapéra.
Három-négy évvel ezelőtt még kiadósan elfenekeltek ha rossz fát tettem a tűzre.
Akkoriban ekképpen “édesgetett” magához. Azóta egyszer sem emeltek rám kezet,
tehát reménykedtem benne, hogy koromra való tekintettel megúszom, továbbá abban
is, hogy csak nem fognak egy idegen előtt megverni. Így hát engedelmeskedtem.
Kár volt, ugyanis nem az történt amire számítottam. Anyám megragadta a karom, az
ölébe fektetett, és szabadon levő kezem a hátamhoz szorította. Kiszolgáltatottan
és megszégyenítve éreztem magam.
- Ne! – nyüszítettem, reménykedvén, hogy ez csak figyelmeztetés.
De anyámat ez nem hatotta meg, akárcsak akkor sem amikor gyerekként könyörögtem
egykoron. Tenyerét megfeszítette és hatalmasat csapott hátsóm jobb féltekére.
Csak úgy csattant a csípős ütés. Fájdalmasan felnyögtem. A kéz megint zúgott és
következett a bal féltek. Egykoron passzióból számoltam, hogy mennyit kapok.
Általában harminc volt a maximum. Most is így tettem. Jobb féltek, bal féltek,
eképpen záporoztak rám az ütések. Már azzal sem törődtem, hogy egy idegen előtt
zajlik az egész esemény. A fájdalomra koncentráltam ami egyre jobban emelkedett
bennem. Nem bírtam ki sírás nélkül. Pedig összeszorítottam a fogam és a szemem
is lehunytam. Amikor injekciót kaptam abba a féltekbe ami most csak úgy
csattogott, mindig így vészeltem át a fájdalmakat. Az orvos tanácsolta és
bevált. Tudtam ha kiabálok, azzal csak feleslegesen pazarlom az energiámat.
Amikor a kilencvenedik ütés is elcsattant felállhattam. Illetve csak
megpróbáltam, ugyanis alig tudtam felegyenesedni mivel anyám kegyetlenül
triplázott. Kezeimmel ösztönösen ülepemet tapogattam. Forró volt. Nagyon forró.
Kissé a vitrin felé fordultam, és a tükrében láttam, hogy olyan vörös mint a
paprika. Anyám is felállt. Nem mertem a szemébe nézni, a szomszédasszonyéba meg
pláne. Arcon nedves volt az izgalom kiváltotta izzadságtól és könnytől.
- Nézz rám! – kiáltotta el magát.
Felemeltem a tekintetem. Alig láttam a könnyektől. Desszertként két akkora
pofont kaptam, hogy majd ki esett a fogam.
- Remélem ebből tanultál – oktatott – Most pedig takarodj a szobádba! Reggelig
látni sem akarlak.
Nadrágom felvettem a földről és szipogva mentem át a szobámba, miközben a hátam
mögött hallottam amint anyám mindenféle rongy nőnek elhord a szomszédasszony
előtt. Nem értettem mi lelte, soha nem kaptam ki ennyire, még gyerekként sem.
Rossz volt belegondolni abba, hogy ezentúl ilyen lesz a neveltetésem. Magamra
csuktam az ajtót és megpróbáltam felöltözni. Nehezen ment, ugyanis amikor a
short anyaga érzékenyem popómhoz ért, felszisszentem. Ülni abszolút nem tudtam
csak hasra feküdni. Gondolataim filmszerűen peregtek. Még egyszer átéltem
magamban, hogy mi történt és még jobban restelltem magam. A tükörbe sem mertem
volna nézni.
- Úgy kell neked Anita! Mint egy kurva: fajtalankodtál. Egy idegen előtt
büntettek és ki tudja hányan hallották még ezt – szidtam magam, és bizony még
kilencven ütést megérdemeltem volna, bár ez a helyzeten már nem változtatott.
Fél órán belül elnyomott a fáradság. Reggelig fel sem keltem.
Másnap tíz óra körül ébredtem. A fürdőszobába mentem, ahol gátlásaimat legyőzvén
belenéztem a tükörbe. Ocsmány látvány voltam. Megmosakodtam, megfésülködtem és
ráültem a WC-re, hogy pisiljek egyet. Fenekem most is sajgott. Dolgom végeztével
kitöröltem puncimat egy kis papírral, felálltam, felhúztam a nadrágot majd
leengedtem a WC-t. Elhatároztam, hogy iszom egy kávét. A konyhába érve anyámat
láttam. Meg is lepődtem egy pillanatra, de aztán rájöttem, hogy szombat van. Ma
nem dolgozik. Szótlan volt és elém tett egy adag feketét. Tudta, hogy reggel
mindig ide vezet az első utam. Miközben kortyolgattam a koffein tartalmú italt,
megszólalt:
- Tudod miért kaptál ki tegnap annyira?
- Nem – válaszoltam magam elé nézve, és valóban kíváncsi voltam.
Anyám hátat fordított nekem, felhajtotta a szoknyáját, combtőig letolta a
bugyiját és előrehajolt.
- Látod? – kérdezte.
Közelebb hajoltam és a jobb félteken felfedeztem két, pár napos tűszúrásnyomot
egymás mellett.
- Injekció?
- Az – válaszolta egyhangúan – méghozzá az egyik legfájdalmasabb: kalciumos,
szuszpenziós. Ráadásul egyszerre kettő is külön tűvel és fecskendővel.
- Csíp, éget és feszít – fejeztem ki együttérzésem, mivel én is kaptam egy
jópárszor ilyet méghozzá ugyanezen részre. Úgy látszik háziorvosunk igencsak
szigorú ezen a téren.
- Ja – bólogatott anyám – nem elég, hogy az egész fenekem ki volt, még az utánam
következő beteg – egy idegen férfi – is végignézte.
Nagyot sóhajtottam és vele éreztem, bár magamban ekképp vélekedtem:
- Megérdemelted. Most legalább tudod milyen érzés megszégyenítve lenni.
- De nem ezért mutogatom magam – csattant fel anyám – miközben ugyanúgy
világított a pucér feneke. Nézz meg jobban!
Még közelebb hajoltam. Halvány csíkok “díszítették” a bőrét.
- A csíkok? – kérdeztem.
- Azok – válaszolta anyám, miközben felállt, bugyiját felhúzta és szoknyáját
visszahajtotta, majd felém fordult – Tudod kislányom amikor ilyen idős lehettem
mint te egyszer fogadásból nem vettem alsóneműt a szoknyám alá. Amint a falu
főutcáján sétáltam a szél felfújta és ráadásul arra jött pár legény is.
Gondolhatod, az egész falu rajtam nevetett, engem gúnyolt. Amikor apám megtudta
a katonai nadrágszíjával keményen “megsimogatott”, majd kitagadott mint világ
kurváját. Ha nincs a néhai apád most nem is tudom mi lenne velem. Ezért kaptál
ki, hogy eszedbe ne jusson még egyszer ilyet tenni. Nem kívántam mutogatni
magam, gondoltam a tett erősebb a szónál. Világos? – zárta szavait egy pattogós
kérdéssel.
- Világos – csókoltam homlokon amit szerintem a mai napig nem érdemelt meg, majd
kikullogtam a konyhából.
Amint a szobámba értem megcsörrent a telefon. Az egyik legjobb barátnőm hívott
és közölte, hogy pár napra hazajött. Hétfőn utazik is tovább. Randevút
beszéltünk meg délutánra, mondván rengeteg mondanivalója van. Dőlt is belőle a
szó. Sorolta a kalandokat, a flörtöket, én meg nyeltem a könnyeimet. Irigyeltem
és nem értettem, hogy nekem miért nem jár egy falat a nagybetűs életből. Mikor
végre volt annyi lelki erőm, hogy megszólaljak, elmeséltem neki a történteket.
- Ezért? – nevetett fel, hogy csak úgy remegett a melle – Akkor gyere, mutatok
valamit.
Azzal egy park felé indultunk ahol leültünk az egyik padra.
- Látod ott szemben azt a nagy erkélyt? – kérdezte.
- Látom hát – feleltem.
- Akkor figyelj! – azzal elhallgatott és az órájára pillantott.
Három perc várakozás után egy szép testű, napbarnított, meztelen fiatalember
lépett ki az erkélyre. Leterített egy pokrócot a földre és lefeküdt rá. Nagyon
felizgultam, és szóhoz sem tudtam jutni. Hangosan felnevettem, miközben bimbóim
megkeményedtek. Tudtam nem lett volna szabad, de az ösztönök erősebbek voltak az
érzelmeimnél. Soha életemben nem láttam “élőben” meztelen férfit, kivéve a
filmeket és újságokat.
- Bárcsak összehozna vele a sors! – estem az álmodozás csapdájába.
- Tetszik mi? – kérdezte a barátnőm, miközben végigmérte a pólómat – Látásból
ismerem a fiút. Mindig pontosan délután három órakor jön ki napozni. Ha tehetem
meglesem. Látod más is exhibicionista. Nem csak te.
- Ex… mi? – kérdeztem vissza bambán.
- Exhibicinista. Magamutogató. Ez nem szégyen. Van akinek az a “hobbija”, hogy
nyilvánosan mutogatja magát. Az élet egyik színfoltja.
- Nem csukhatnak be érte? – kérdeztem ismét.
- Ugyan miért? Az erkély a lakásod tartozéka. Azt csinálsz rajta amit akarsz.
Nagyon büszke voltam, hogy ilyen okos barátnőm van. Annak viszont örültem, hogy
mégiscsak jutott egy csipet a korábban áhított nagybetűs életből. Magamban el is
átkoztam anyámat a tegnapi verésért. Határoztam: vérbeli exhibicionistává
fejlődök.
Egy év elteltével, immáron 18 évesen, érettségivel a kezemben tudatosan vártam a
nyarat. Egész évben szoláriumba jártam és szőrzetem igyekeztem finoman
borotválni, vigyázva, hogy a szabályos háromszög ne veszítsen ékességéből. Nem
érdekelt már a nyaralás, a barátnők. Egy dolog lebegett előttem: mutogatni
magam. A bejárati ajtót gondosan bezártam és a kulcsot is benne hagytam, hogy
anyám soha többet ne lephessen meg hátulról. Évakosztümben mutogattam magam, és
odafigyeltem, hogy kinek. Csak ismeretlennek és csak férfinak. A korhatár 14 és
40 év között mozgott. Pontosan nem tudom, hogy hányan vettek észre, de sokan.
Boldog voltam, hogy ilyen forgalmas helyre nyílik az erkélyünk.
Az egyik alkalommal rendkívüli esemény történt: egy szakállas férfi szemtelen
módon elkezdett fényképezni.
- A rendőrség! – villant át az agyamon, miközben őrült tempóban száguldottam a
szobába.
Rettenetesen féltem, hogy megtudja anyám, engem meg lecsuknak hiszen már
nagykorú vagyok. Ezenkívül barátnőmet is a pokolba kívántam. Három napig ki sem
mertem mozdulni otthonról, de még az ablakhoz sem mentem. A negyediken azonban
postám érkezett. Mohón téptem fel a feladó nélküli borítékot, hiszen eddig soha
nem írt nekem senki.
- Vajon ki lehetett? Egy titkos rajongó? Netán egy újság? – elmosolyodtam ha
arra gondoltam, hogy felfedeztek.
Csodák-csodája így is történt. A rólam készült fotók voltak benne. Gyorstüzelő
fényképezőgéppel készülhettek, mert attól a perctől amikor észrevettem a
fényképészt, addig a percig amíg be nem mentem, vaskos képsorozat készült. Az
összes testrészem szerepelt rajta. Egy telefonszámos levél is volt mellékelve:
- Remélem nem ijesztettelek meg. Egy fotóművész szól hozzád aki szeretne rólad
műtermi képeket csinálni.
Kicsit furcsának tartottam a rövid, ám tömör levelet és úgy éreztem magam mint
egy call-girl. Furdalt a kíváncsiság, hogy ki lehet ez, és honnan tudta meg a
nevem illetve a címem. Sokáig vajúdtam, féltem nem-e egy csapda. Végül is mivel
tavaly óta erre vártam, belementem.
A telefonhívást találkozó, majd próbasorozatok követték. Azóta öt év telt el.
Most 23 éves vagyok, és első osztályú fotómodell. Anyám csak annyit tud, hogy
divatfotókat csinálok külföldre. A külföld stimmel, csak nem divat-, hanem
aktképeket. Gyakran vállalok fenekeléses és exhibicionista felvételeket is.
Valahogy ez előbbiek nem olyan fájdalmasak mint amilyen 17 éves koromban volt.
Továbbra is anyámmal élek, továbbra is mutogatom magam az erkélyen. Különálló
bankszámlát vezetek melyre tiszteletdíjamat kapom. Erről rajtam kívül senki nem
tud, hiszen valamiből fedezni kell az igényeimet. Ami pedig haladás: még mindig
szűz vagyok és keresem az igazit. Hátha a napozós fiúval összejövök.

Minden nő kurva

„Minden nő kurva” – hallani olykor. Tegnap elgondolkodtam ezen. Természetesen nem azon, hogy a nők mind kurvák lennének. Vagy ribancok. Szajhák. Lotyók. Repedtsarkúak. Faszszopók. Könnyűvérűek… érdekes mennyi szavuk van az ilyesmire a férfiaknak, ugye? De nem, ez badarság. Nyilván nem minden nő ilyen. De talán, igen, talán én az vagyok. Úgy értem, illik rám e zavaros kifejezések valamelyike. Nem tudom. Döntsétek el ti. Tovább a teljes bejegyzésre

Úrnőm tiszteletére 3.

domina_megalazFeküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, az Úrnő átlépett rajtam.

Egyik lábával szorosan a jobb-, másik lábával pedig mellkasom bal oldala mellé állt, majd térdét behajlítva lassan ereszkedett lefelé. Gyönyörű látvány és csodálatos érzés volt, ahogy a hőn tisztelt kéjbarlang egyre jobban közelített felém.
- Megszagolhatod a pinámat! – mondta az Úrnő! Élvezheted finom illatát. De figyelmeztetlek, csak azt engedélyeztem, hoigy megszagold és a nyamvadt farkadat tartsd kontroll alatt, ha jót akarsz! – fejezte be mondandóját, aztán leguggolt és a pináját közvetlenül az orromhoz nyomta.
Örjítően finom és nőies illat volt! Szinte kábítószerként hatott rám a csábító puncii illlat, s bár én nem érzékeltem, de Úrnőm reakciója azonnal rádöbbentett, hogy a varázslatos pina szépségét és finom illatát már jobban élvezem a megengedettnél. A készenlétbe helyezett pálca ismét lesújtott farkamra…
- Csak hogy semmiképpen se jusson eszedbe semmi butaság! Jobb megelőzni a bajt – mondta az Úrnő mosolyogva, miköz testem a falloszomra mért újabb ütéstől nagyot rándult.
De az Úrnő nem fosztott meg a további gyönyörűségtől. Hagyta, hogy tovább élvezzem puncija finom illatát. Nagyokat szívtam magamba a varázslatos illatból, s próbáltam teljesen kiélvezni a illatának minden zamatát. Azután az Úrnő váratlanul felállt.
- Na jól van, azért ennyi elég lesz neked egyenlőre! – mondta, majd pálcájával megpiszkálva a farkamat, megvizsgálta állapotát. Valószínűleg a pálcázás és a csipeszek okozta fájdalom miatt, de teljesen lekonyult állapotban voltam.
- Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem engedted szabadjára ezt a csökevényt! – piszkálta meg lenézően ismét a farkam az Úrnő, majd folytatta: -ágaskodnia nem szabad! Kivéve, ha…. – hagyta félben a mondatot és nézett rám kérdően az Úrnő, mintegy felkínálva, hogy befejezzem a csonka gondolatot.
-…Ha Úrnőm úgy parancsolja! – válaszoltam habozás nélkül.
- Így van! – vágta rá az Úrnő. Most pedig azt parancsolom, hogy állítsd fel a faszod! – mondta felemelt hangon! Engedélyezem, hogy feltérdelj, s adok két percet, hogy farkad úgy álljon, mint a cövek! Gyerünk, hadd lássam, milyen ez a korcs, mikor meg akarsz baszni valakit!
A parancs meglepett, de szó nélkül követtem. Térdre emelkedtem, s elkezdtem simogatni a farkam. A súlyok túl erősen húzták, szinte semmit nem éreztem rajta, teljesen érzéketlen volt. Simogattam, de úgy éreztem, hogy nem fog felállni. A másodpercek gyorsan teltek, az Úrnő oda sem nézett rám.
- Már eltelt több, mint egy perced! – mondta szemrehányóan. Lassan szeretnék valami életet látni abban a csúfságban!
Éreztem, hogy nem fog sikerülni, simogattam, simogattam, de teljesen érzéketlennek tünt, az idő pedig vészesen szaladt. Kétségbe esésemben felhagytam a simogatással és erőteljesen verni kezdtem, remélve, hogy attól talán feláll, szinte mániákusan rángattam, mintha az életem múlt volna rajta! S szerencsém volt: kicsit keményedni kezdtem…
- Lejárt az időd, mutasd, mit produkáltál! – mondta az Úrnő és lenézően megpiszkálta a farkam pálcájával.
Ez utóbbi is jót tett neki: felállt. Nem volt teljesen kemény, de azért volt benne valami élet, állt.
-Nem valami szép látvány! – fitymálta le meredező férfiasságom az Úrnő. Szánalmas látni, ahogy térdelsz itt ezzel a meredező pöccsel. Undorító, fúj! – kiáltott fel és elfordította a fejét!
Majd egy pillanatra ismét felém fordult és undortól eltorzult arccal fejezte ki nem tetszését.
- Nem akarom látni, ez undorító, verd ki! – adta parancsba.
Verni kezdtem a farkam. Húzogattam oda-vissza, néha lassabban, néha gyorsabban, miközben az Úrnő vonzó testét néztem. Már éreztem, hogy közeledik a vég, mikor az Úrnő hirtelen rám parancsolt:
- Állj! – kiáltotta. Undorító és szánalmas vagy! Nem akarom látni, ahogy kivered – mondta hangjában egy nagy adag megvetéssel és undorral. Vedd le róla a csipeszeket! – folytatta számomra váratlanul, majd döbbent arcomat látva a fejével bólintott, hogy a parancs végrehajthatóságát nyugtázza.

Kezemmel a farkamhoz nyúltam és elsőként leakasztottam a két súlyt a csipeszről, majd utána leszedtem magát a csipeszt. Előbb az egyiket, aztán szép lassan a másikat. Orülten fájt! Eltorzult az arcom a fájdalomtól, amit az Úrnő szemmel láthatóan örömmel nyugtázott.
- Tedd le a csipeszeket a földre és mindkettőt csókold meg hálából a szenvedésért, amit okoztak a farkadnak! – mondta határozottan.
Természetesen egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy parancsait ne kövessem. Megcsókoltam mindkét csipeszt.
-Jól van! – folytatta az Úrnő. Most pedig menj ki a fürdőbe és verd ki ott a faszod! Nem akarom látni és hallani, ahogy csinálod! De maximum három perced van rá, hogy az ondóddal a tenyeredben térden állva jelentsd nekem itt a szobában, hogy maradéktalanul teljesítetted a parancsot. Megértetted? – kérdezte az Úrnő.
-Megértettem Úrnőm! – válaszoltam, s négykézláb kimentem a fürdőbe, s első dolgom volt, hogy megnéztem a farkam.
A pálcával rámért ütések nyomai még most is vastag hurkákban jelezték az Úrnő szigorúságát, a csipeszek fogai pedig mély, lila foltokat hagytak a zacskómon. Egy kicsit megmasszíroztam az elcsépelt hímtagot, ami nagyon jól esett, de aztán eszembe jutott, hogy mindössze három percet kaptam az Úrnőtől…
Verni kezdtem a farkam, de nem igazán élveztem. A fájdalom, a csipeszek helye okozta bizsergés még túl erős volt ahhoz, hogy igazán kellemes legyen a maszturbálás. Okulva az Úrnő színe előtt tapasztaltakból, kicsit fokoztam a tempót, s őrült gyorsasággal kezdtem verni a farkam. Bejött! Egyre keményebb lettem, érezhetően egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még egyet-kettőt rántottam a fitymán, aztán teljesen mélyről jövő, hatalmas robbanásban törtem ki. A gecim szinte lávaként lött ki és folyt szét a kezemen. Gondosan ügyeltem rá, hogy minden egyes csepp ondót a tenyerembe fogjak fel, ahogy az Úrnő parancsolta, mert tudtam, hogy egy esetleges hiba számomra nagyon sokba kerülne. Lehúztam a falloszomra ragadt ondót, hogy minden a tenyerembe kerüljön és nem tudván, hogy időben hogy állok, elindultam vissza az Úrnő színe elé.
- Nos? Máris kész? Nagyszerű, még lett volna bő fél perced! – mondta az Úrnő, miközben elég lenézően tekintett rám. Na hadd nézzem, mutasd a gecidet, hadd lássam mit vertél ki? – jött az újabb parancs.
A kezemet magasra tartva nyújtottam az Úrnő felé, majd szétnyitottam a tenyeremet, ujjaim össze voltak ragadva a még nyúlós állapotú ondótol, a tenyeremben pedig nagy tócsában állt a sűrű, fehér nedv.
- Fúj, Úristen, de undorító! – kiáltott fel az Úrnő! Nem bírom látni ezt, ettől hánynom kell! -kiáltotta.
Elszégyeltem magam spermám miatt. Az Úrnő arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a ondóm látványa taszítja, de aztán parancsával minden kétséget kizáróan is elárulta ellenszenvét.
- Azonnal takarítsd el a szemetedet! De gyorsan, még mielőtt összebüdösíti az egész szobát! Undorodom, még a szagától is. Tüntesd el! – kiáltotta az Úrnő!
Kicsit tanácstalanul térdeltem előtte, s a geci már kezdett lefojni a kezemről. Tanácstalanságomat az Úrnő is észre vette, s önmagát nem megtagadva, immár egyértelműbben és nyomatékosabban ismételte meg parancsát.
- Nyald le a kezedről a gecit! Ha idepiszkítottál, takarítsd is el – kiáltotta, majd hogy súlyt adjon a felszólításnak, a hátamra húzott egyet a nádpálcával.
A felszólítás ezen módja már hatásos volt, s bár soha nem ettem előtte spermát, most mégis mohón nyalni kezdtem a saját ondómat. Azt nem mondom, hogy finom volt és élveztem, de lenyaltam. Néhány csepp a kezemröl közben a földre cseppent, de az Úrno figyelmét az sem kerülte el.
- Nyald fel azt is, ami a földre csöppent! – kiáltott rám. Nem tűröm, hogy egy hitvány kutya összegecizze a lakásom!
Félve az újabb veréstől, mohón és észvesztve nyaltam a szőnyegre került apró cseppeket, ügyelve arra, hogy alaposságommal az Úrnő elégedettségét is kivívjam. Miközben nyaltam a szőnyeget, váratlanul a csengő hangja törte meg a csendet…
Nyalod tovább! – parancsolt rám az Úrnő. Mire visszajövök, ragyogjon a szőnyeg, spermád nyomát nem akarom látni! – mondta, majd elindult az ajtó felé.
Engedelmeskedve a parancsnak, tisztára nyaltam a szőnyeget, még a legapróbb geci foltot is igyekeztem alaposan felnyalni, hogy az Úrnő elégedett legyen velem. Közben kintről úgy hallottam, mintha jött volna valaki, de egyáltalán nem voltam biztos benne, csak furcsa neszeket véltem hallani. Az Úrnő számomra hosszúnak tűnő percekig nem jött vissza a szobába, s ez a bizonytalanság kicsit zavart, mert nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán nyílt az ajtó, s az Úrnő belépett. Még hallottam, ahogy az ajtóból visszaszól:
- ha készen vagy, Úrnődnél jelentkezel szolgálatra!
Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ezek szerint mégis jött valaki? Az Úrnő felém fordult.
- Rendesen felnyaltad a piszkodat? – kérdezte.
- Igen, Úrnőm! – válaszoltam kötelesség tudóan.
- Mégis geciszagot érzek! – mondta ingerülten. Majd tekintetével a farkamra mutatott.
- Azt a korcsot is letisztítottad? – kérdezte határozott hangon.

Úrnőm tiszteletére 2.

mistressAz Úrnő közel hajolt hozzám és fájdalomtól eltozult arcomat látva elégedetten folytatta: ha megérted, az jó! Akkor biztos azt is belátod, hogy fontos megkövetelnem a fegyelmet, – ugye? – Igen Úrnőm! – válaszoltam elcsukló hangon, mert a farkam még mindig sajgott a fájdalomtól. Úgy éreztem, mintha már nem is lenne, mintha az Úrnő egyetlen ütéssel leszakította volna. -Nagyszerű! – nyugtázta az Úrnő, – akkor jó, ha megjegyzed, hogy a farkad csak abban az esetben állhat fel, ha kifejezetten azt parancsolom! Érthető, te féreg?

Ha nem, akkor a nádpálcámmal majd én gondoskodom róla, hogy ez a szánalmasan nyamvadt farok olyan állapotba kerüljön, hogy ne legyen kedve ágaskodni! Megértetted?
- Igen, Úrnőm! – válaszoltam, de szinte még nem is feleltem, az Úrnő máris folytatta:
- Ha így viselekedsz, hamar elintézem neked, hogy még a hugyozás is akkora fájdalmat okozzon, hogy rettegj tőle és ne merj egész nap inni! Ha folyton mereven himbálod nekem itt ezt a vackot, én esküszöm, hogy olyan dagadtra és véresre verem ezt az nyomorék ondótartályt itt a lábad között, hogy hetekig gondolni sem mersz majd nőre, mert már az is fájni fog! Megértetted?
- Igen, megértettem Úrnőm! – válaszoltam kicsit remegő hangon, mert valóban úgy éreztem, hogy ez itt már korántsem játék. Őszinte alázatomat valószínűleg az Úrnő is észre vette, mert nyugodt hangon folytatta:
- Megértem én, ha tele van a zacskód és ez nyomaszt.. Megértem, hiszen csak egy szánalmas férfi vagy, s mint ilyen, a faszodban hordod az eszed! De tudod, azzal együtt, hogy megértem, abszolút nem érdekel! Szolga vagy, tehát szolgálj! Ha pedig ki akarod verni azt a rút dögöt ott a lábad között, dolgozz meg érte, érdemeld ki! – mondta mosolyogva, majd a farkamra mutatva folytatta:
- nézd csak meg, a pálca máris segített neki, hogy megtanulja a rendet! – mondta az Úrnő szinte kacagva, majd a néhány lépésnyire lévő ajtóhoz ment és átlépett a másik szobába.
Odaátról némi zaj szűrődött át, mintha az Úrnő telefonált volna, de ebben nem voltam biztos. Közben, amennyire a nyakamon lévő szoros kötés engedte, lehajtottam a fejem, s megnéztem még mindig izzóan sajgó farkam. A látvány őszintén megrémített, hiszen a péniszemen egy dagadt, szinte bíborvörös csík futott végig, amely egy világosab árnyalatban folytatódott a combomon is. Bár az ütés óta talán már percek is elteltek, ágyékomon az égető fájdalom cseppet sem csitult, s a férfiasságom helyét betöltő kínzó fájdalom immár vizuálisan is sokkoló volt számomra. Tudatom legmélyén mindig erre vágytam, de ahogy most megláttam a lábam között, tényleg erőtlenül lógó, vérvörös farkam, őszintén megijedtem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok ura férfiasságomnak, s bár próbáltam rákoncentrálni, a tüzes fájdalmon kívül semmit nem éreztem ott, ahol máskor lüktető érzések kerítettek hatalmukba. Sok morfondírozásra azonban nem volt időm, mert nyílott az ajtó, s az Úrnő belépett a szobába. Nem hittem a szememnek! Mindössze egy szűk, rövid bőr felsőrész volt rajta, amely szorosan ölelte körül telt kebleit, kidomborítva ezzel is sugárzóan csábító nőiességét.
- Gondolom, most már bírsz a pöcsöddel, – mondta vigyorogva – de ha mégsem, arra az esetre itt a pálcám! Erre mindig számíthatsz, bármikor kisegít! – mutatta a jobb kezében lévő nádpálcát, amely fenyegetően meredezett rám, de engem ezúttal lefoglalt a szemem által közvetített meseszép látvány, s igazi ámultba estem, hiszen az Úrnő szinte teljesen meztelenül állt előttem!
Egészen bele feledkeztem az előttem varázslatosan ringó női test csodálatába, de az Úrnő szavai megtörték szinte önkívületi állapotomat.
- Most pedig lépjünk tovább! – mondta. Eloldozlak, s bár nem szokásom figyelmeztetni a nehéz felfogású szolgákat a szabályokra, azért veled most kegyes leszek és kivételt teszek: ne feledd, hogy négykézláb a helyed és továbbra sem akarom a farkadat keményedni látni, kivéve, ha azt parancsolom! – mondta, miközben tekintetével a kezében lévő pálcára mutatott.
A pár perccel ezelőtti lecke elég tanulságos volt, úgyhogy értettem a célzást… Az Úrnő közel lépett hozzám, majd leoldozta a fali rögzítést, aztán a deszkától is eloldozott. Én parancsait és a szabályokat követve négykézlábra emelkedve vártam utasításait.
- Azt hiszem ideje, hogy köszönetet mondj Úrnődnek az eddigi leckékért! – mondta, majd jobb lábát felém nyújtotta.
Én azonnal tudtam, mi a dolgom, s kecses lábat alázattal csókolgatni kezdtem.
- Egészen jól haladsz, te kis féreg! – mondta az Úrnő láthatóan elégedetten. Ha így folytatod, talán egyszer még használni is tudlak valamire! Persze addig még sok munkám lesz veled, meg azzal a hitvány farkaddal is, de talán nem hiába… – morfondírozott magában. Azt azért ne hidd, hogy a honolului strandon sütteted a hasad, – emelte fel kicsit hangját, mintegy visszazökkenve a velem folytatott párbeszéd korábbi stílusához – minden engedelmességedért és tiszteletlenségedért a falloszod fizet! S ha esetleg kárt kell tennem benne, ne hidd, hogy sírni fogok a sajnálattól! – fejezte be mondandóját, immár a reá nagyon is jellemző határozottsággal. Aztán odament az egyik polchoz, s néhány olyan dolgot vett le róla, amelyről nem láttam pontosan, hogy mire való, de sokáig nem voltak kétségeim.
- Tedd szét a lábad, hímringyó! – kiáltott rám, majd a lábam közé nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha beleharapott volna a herezacskómba.
Ahogy négykézláb térdeltem a földön, a fejemet lehajtva odapillantottam, de csak óvatosan, mert nem tudtam, vajon szabad-e ilyet tennem? A kiváncsiság és furcsa fájdalom azonban erősebb volt a kétségnél. Egy fémcsipeszt láttam a zacskómon, s éreztem, amint fogai mélyen bele vájnak a zacskó érzékeny bőrébe. Feljajdulni nem mertem, de sok időm sem volt rá, mert mire felismertem, hogy mi történik velem, az Úrnő máris tett egy újabb csipeszt a zacskómra, ezúttal a másik felére. Ismét megpróbáltam lopva odapillantani, de ezúttal már az Úrnő is észre vette, hogy miben mesterkedem.
- Fáj? – kérdezte cinikus mosollyal a szája szegletében.
- Igen Úrnőm! – feleltem, goindosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat, de válaszom az Úrnőt ennek ellenére sem tette elégedetté.
- Ez még nem fájdalom, amit érzel, te tetű! – mondta, majd a polcról leemelt két nem tudom mekkora súlyt és azt durván a herezacskóm bőrébe fémfogaival egyre mélyebben belevájódó csipeszekre akasztotta minden óvatosságot nélkülözve. A két súly szinte megtépte a zacskómat, úgy éreztem, mintha valaki teljes súlyával ráfüggeszkedett volna, férfiúi büszkeségem egy darabjára. Iszonyatos feszítést éreztem!
- Na, ez már egy kicsit fájhat, de még ez sem komoly! A többi fájdalmat viszont már te okozod magadnak! – kacagott fel az Úrnő, s szinte nem is fogtam fel szavainak értelmét, mikor szétterpesztett lábaim között nagyot csattant a nádpálca!

Az ütés nyomán ösztönösen megrándult testem és hatalmasat ugrottam, de ekkor a heréimre rögzített nehéz súlyok rángatni, szinte tépni kezdték a zacskómat. Őrületesen fájt. Minden egyes mozdulatnál úgy éreztem, mintha éppen leszakadna a zacskóm, a nehéz súlyok mozgása pedig lassan csillapodott. Fájdalomtól eltorult arccal próbáltam tűrni a fájdalmat, de hirtelem újabb nagyon hangos csattanást hallottam. A hangot előbb észleltem, mint a néhány tizedmásodpercnyi késéssel jelentkező fájdalmat, de az ütés kínjait szinte már elnyomta az a heréim körül mindent elborító, izzó, égető érzés, amely szinte már perzselte a bőröm. Úgy éreztem, mintha valaki tűzzel égetné heréimet, miközben folyamatosan rángatva le akarná tépni.
Elmondhatatlanul fájdalmas volt. A férfiasságom körüli égető fájdalom egy fajta önkívületi állapotba sodort, nem tudtam már figyelni a külvilágra, megszüntek számomra a zajok, megszüntek a fények, megszűnt minden, ami körül vett, számomra már csak a heréim léteztek, bár igazán azokat sem éreztem már. Az Úrnő pedig nem kegyelmezett, lesújtott ismét és ismét és ismét…
Nem tudom, hány pálcaütést kaptam a farkamra, de azt tudom, hogy sokat. Az ütések egy idő után már nem okozotak újabb kínt, csak a már meglévő fájdalom érzést stabilizálták. A lassan múló kínt egy-egy újabb ütés ismét felerősítette. Én szinte önkívületi állapotban rángatóztam, vonaglottam, ösztönösen próbáltam kitérni, miközben már nem is igazán voltam tudatában annak, hogy mi történik velem? Egyszerűen, csak azt éreztem, szinte lángol a lábam köze. A heréim körüli égető, tépő fájdalom szinte kiszakított a világból, nem voltam már tudatában annak, hogy az Úrnő a farkamat veri-e? Szinte már a fájdalmat is máshogy éreztem, megszüntem ebben a világban létezni… Ekkor hirtelen sokkoló érzést rántott vissza a valós világ színpadára. Az Úrnő egy vödör jegesvizet öntött a fájdalomtól lángoló heréimre. Leírhatatlan érzés volt, a farkamat már szinte nem is éreztem, olyan volt, mintha amputálták volna, a fájdalomtól forró volt és mégis jéghideg.
Nem tudom, mennyi ideig pálcázta az Úrnő a heréimet, mert közben elveszítettem az időérzékemet, de az időnek már nem is volt jelentősége, mert most már valóban én is úgy éreztem, hogy az Úrnő a rabszolgájává, a tulajdonává tett… Megtörésemet és őszinte alázatomat az Úrnő is örömmel konstatálta:
-köszönd meg Úrnődnek a leckét! – mondta elégedett mosollyal, látva a fájdalomtól és önkívületi állapottól még mindig eltorzult, szenvedő arcom, miközben lábát felém nyújtotta. Nagy alázattal kezdtem csókolgatni a kecses lábfejet, s csókjaim mögött már magam is éreztem egyfajta őszinteséget, éreztem azt a vágyat, amely miatt tulajdonképpen örömet okozott számomra, hogy csókolgathattam Úrnőm lábát.
- Mintha mutatnál némi előrehaladást! – nyugtázta őszinte lábimádó csókjaimat az Úrnő. Mit gondolsz, talán már némi jutalmat is megérdemelsz? – kérdezte felém fordulva.
- Ahogy Úrnőm jónak látja! – feleltem, s éreztem, hogy ez volt az első olyan válaszom, amely az Úrnő tetszését is maximálisan elnyerte.
-Úgy van! – válaszolta az Úrnő elégedetten!
Megmarkolta a hajam és fejemet közel húzva magához, nagyon halkan azt mondta:
-tudom, hogy mi kell neked… Aztán elengedte a fejemet, hátra lépett a nádpálcájáért, s folytatta:
-ezt azért magamnál tartom, de remélem, tudsz már viselkedni annyira, te patkány, hogy nem lesz rá szükségem! Úgye?
-Igen, Úrnőm, tudok! – válaszoltam kötelesség tudóan négykézláb, hűséges kutyaként térdelve a padlón az Úrnőm lábai előtt, s még mindig bizsergő heréimre gondolva valóban úgy éreztem, hogy az Úrnő minden parancsának eleget kell tennem. A még mindig rajta függő csipeszek és azokon lógó nehéz súlyok okozta fájdalmat, szinte már nem is éreztem. A zacskómon folyamatosan jelen lévő fájdalom érzés férfiasságom részévé vált, megtanultam együtt élni vele.

Page 8 of 15« First...678910...Last »