Barbi úrnőt szolgálni

A megbeszélt napon a megbeszélt időben ott álltam a fővárosi századeleji bérház bejáratánál.Telefonos bejelenkezésem után már nyílt is ki az elktromos ajtózár,így közelebb juthattam vágyimhoz.Stílszerűen szolgánli a régen valószínűleg cselédlakásként szolgáló lakásba mentem.barbi úrnő ajtót nyitott és bevezetett a szentéjébe.A nagy franciaágyon,iróasztalon,ruhásszekrényen kívül csak egy szék és egy nagy fekete fekvő láda volt a szoba […]

A cikk folyatatása itt: Barbi úrnőt szolgálni © 2013 Szexplaza.com.

A domina megaláz, megver és megdugja a feneked

domina_megveri_a_terdelo_ferfitA domina megaláz és  megver.  A szado-mazo szex iránt érdeklődők, önmagukat szolgaként felajánló férfiak regisztrációs adatlapja javarészt átlagos, csak kevés bemutatkozó szöveg utal a szexuális orientációra. Többségükben diplomás, vezető beosztású emberek, akik komoly kapcsolatra nem feltétlenül keresnek domináns partnert, de amint feltűnik a színen egy “mistress”, egyből lecsapnak rá. Vannak viszont olyanok, akik nem kertelnek, és egyből közlik a szándékaikat. Mert a felesleges körök lefutása nélkül időt spórolnak. Közönség előtt, akár férfival is elbánnak.
– Tulajdonképpen már az oviban is arról ábrándoztam, hogy elrabol az óvónéni, megkötözve tart, és jól megkínoz  – mesélt a kezdetekről egy szolga, aki már az első levelében sem titkolta, mit is szeretne valójában: – Úrnőt keresek nem alkalmi kapcsolatra. Szeretnék találni valakit, aki a saját kedvére használna. Nálam a szolgaság nem arról szól, szólna, hogy kapok pár pofont, és csak utána elégítenek ki. Én úgy gondolom, hogy mindig, minden az úrnőről kell szóljon. Ha úgy tartja kedve, akkor használjon szexszolgának, ha úgy, akkor háztartásiként, ha úgy, akkor vegyen semmibe. Az lenne fontos számomra, hogy örömet okozhassak azzal, hogy szolgálok…. A teljes Dominák rabszolgái többnyire diplomások cikket itt olvashatod el.
További domina cikkek – Budapesti szadisza domina Lady Jenny – Bondage kikötözlek és megalázlak – Férfi nemiszerv és fityma kínzás – Szex, pornó és forradalom– Wass Albert kard és kasza fenekelés – Boszorkánypöröly cikk – Extém szex képek videók – BDSM Dominák megalázzák szolgáikat– Extreme BDSM torture szadó mazó szex – Men in Pain amikor a férfit erőszakolják meg – Egy rabszolga betörése – Lucrezia domina úrnő halálos tortúrája – BDSM pornó Budapest utcáin – A férfi kiszolgáltatva, femdom domina játékok.

A cikk folyatatása itt: A domina megaláz, megver és megdugja a feneked © 2013 Szexplaza.com.

Egy rabszolga betörése

Átlagos megismerkedés volt a miénk. Minden úgy indult, ahogy az lenni szokott. Órákig hancúroztunk az ágyban, a legkülönbözőbb pozitúrákban. Aztán azzal az ötlettel jöttem elő, hogy játsszunk szerepjátékot. Egyszer azt mondtam, legyünk rabszolga és császárnő. Minden szerep közül ez volt számomra legbizsergetőbb. Örömet okozott. Jó érzés volt megélni, hogy ő kiszolgáltatott, én pedig azt teszem, amit csak kigondolok.. Mindkettőnknek tetszett. Újabb és újabb ötletekkel rukkoltunk elő. Egy napon arra döbbentem rá, ez már több, mint egyszerű szerep. Az úrnője voltam, azt tettem velem, amit csak akartam. Habozás nélkül engedelmeskedett. Korábban sosem tapasztalt érzés lett rajtam úrrá. Élvezetet jelentett, szenvedélyemmé vált. Boldog voltam, és szenvedése örömet jelentett nekem. Néha üvöltött a szenvedéstől. Sokszor hittem, nem bírja tovább, mégsem mondta ki a szót, amiben megállapodtunk, ha abba szeretné hagyni. Egy speciális eljegyzés is volt közöttünk. Egyik alkalommal (minden kikötözés nélkül) kilyukasztottam a bal oldali mellbimbóját… A teljes történet itt olvasható.

A cikk folyatatása itt: Egy rabszolga betörése © 2012 Szexplaza.hu.

Úrnőm tiszteletére 3

Feküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Természetesen azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, […]

A cikk folyatatása itt: Úrnőm tiszteletére 3 © 2012 Szexplaza.hu.

Lady Jenny magyar domina

A kíntól oldódik a mindennapos stressz: Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja […]

A cikk folyatatása itt: Lady Jenny magyar domina © 2012 Szexplaza.hu.

Nő uralom a munkahelyen és a munkahelyi szexben

A sorozat mostani része a: Nő uralom a munkahelyen és a munkahelyi szexben, címmel olvasható. A munkahelyi Hölgy-szex mint a Dolgozó Nő joga: A modern Dolgozó-Nőknek természetesen joguk van a szexre a munkahelyen is, hiszen a Nőknek – mint a társadalom élete szempontjából alapvetően fontos Felsőbbrendű Lényeknek – az egészségére és a közérzetére: így testi jólétére és lelki jóérzetére is különös gondot kell fordítani. Ezért a munkahelyeken – igen helyesen – törvény tiltja, hogy a férfiak zaklassák a Nőket, akiknek viszont „mindent szabad”: a férfi „zaklatása” vagyis egyszerűen szexuális alávetése a Nő által ugyanis teljesen természetes jellegű, aminek a férfi önként és boldogan átengedi magát. Amellett a munkahelyi szexuális Nő-uralom mindenütt és mindig jó munkahelyi légkört is teremt, hasznosan fokozva ezzel a munkateljesítményeket… További témák: A Nők munkahelyi szex lehetőségei, és „Working” és „Pink Panther” lányok és asszonyok. A teljes cikkhez kattints ide

Cikkek a témában: A Nő uralom kibontakozása a Szépasszony szexben – Női dominancia a nőuralom szextörténeti alapjai – A nőuralom szexuálpszichológiai alapjai sorozat – Nőuralom, female domination

Nő uralom – Vágyak kibontakozása a Szépasszony szexben

A Nő szexepilje – A női „szexepil” (sex-appeal) az a szex-felhívás, amivel a Nő „felhívja” a férfit, hogy legyen szexelésének „szex-tárgya” (sex-object). A Nő általában persze csak hagyja, hogy a férfi vadul törje magát utána és „udvaroljon” neki; alapfokozatban így a női szexepil bár tudatos, de nem aktív: a Női Bájak megmutogatása úgy mozgatja meg a férfi hímtagját, mint a növényeket a Nap sugarai. A szexepil második fokozatában a Nő már aktívan kezdeményez: kacéran kikezd a férfival, aki ettől eszét vesztve erotizálódik, s a Nő könnyű szex-prédája lesz. A szexepil harmadik fokozatában lesz azután a Nő igazán aktív: keményen megragadja és kézbeveszi a „dolgot” – bár az igazán jólnevelt és udvarias férfinak már attól erekciója lesz, ha Úrnője ezt megparancsolja neki, főleg ha a parancsát nyomatékosítja néhány hatalmas pofonnal, illetve további irgalmatlan verések vagy éppen a könyörtelen kiherélés beígérésével… Témák a cikksorozat ezen bejegyzésében:

A férfi megülései – Az ősi matriarchális és a modern szexuálfeminista viszonyok között is az a természetes, hogy a szexet a férfit leigázó és birtokbavevő Nő irányítja. Még az átkos patriarchális korszakban is a nagy Uralkodónő kurvák, Erzsébet Királynő, Katalin Cárnő stb. megengedték maguknak a Nőhöz méltó aktívitást, éppígy a híres Kurtizán hölgyek: Marquise de Pompadour, Gräfin von Wartenberg stb…
Erotikus Hölgy és Domina játékok – Az erotikus Hölgy/Domina-játékoknak minden változatukban két játékszabályuk van: a Nő azt csinál a férfival, amit csak akar; a férfi mindent megcsinál, amit csak a Nő parancsol. Ezekhez a Hölgy-játékokhoz a Nő rendszerint „Hölgy-játszóruhát” vesz fel (ez egyébként megegyezik az olyan női munkák során viselt „Hölgy-munkaruhával”, mint a szokásos hétvégi férj-verések, a férfiak erotikus nevelése és péniszük edzése, a „bika-tej” rendszeres lefejése stb.), és lehet melltartó-bugyi vagy body, esetleg kétrészes vagy egyrészes fürdőruha, néha pedig az e célra gyártott elegáns bőr-ruházat. Persze a Nő a társaséletben játszhat a férfiakkal akár kiskosztümben, miniruhában vagy kombinéban, otthon meg szexi ingecskében, az ún. hölgy otthonkában is… A teljes sorozat itt, a cikk folytatása a Tagi oldalon itt

Úrnőm tiszteletére 3.

domina_megalazFeküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, az Úrnő átlépett rajtam.

Egyik lábával szorosan a jobb-, másik lábával pedig mellkasom bal oldala mellé állt, majd térdét behajlítva lassan ereszkedett lefelé. Gyönyörű látvány és csodálatos érzés volt, ahogy a hőn tisztelt kéjbarlang egyre jobban közelített felém.
– Megszagolhatod a pinámat! – mondta az Úrnő! Élvezheted finom illatát. De figyelmeztetlek, csak azt engedélyeztem, hoigy megszagold és a nyamvadt farkadat tartsd kontroll alatt, ha jót akarsz! – fejezte be mondandóját, aztán leguggolt és a pináját közvetlenül az orromhoz nyomta.
Örjítően finom és nőies illat volt! Szinte kábítószerként hatott rám a csábító puncii illlat, s bár én nem érzékeltem, de Úrnőm reakciója azonnal rádöbbentett, hogy a varázslatos pina szépségét és finom illatát már jobban élvezem a megengedettnél. A készenlétbe helyezett pálca ismét lesújtott farkamra…
– Csak hogy semmiképpen se jusson eszedbe semmi butaság! Jobb megelőzni a bajt – mondta az Úrnő mosolyogva, miköz testem a falloszomra mért újabb ütéstől nagyot rándult.
De az Úrnő nem fosztott meg a további gyönyörűségtől. Hagyta, hogy tovább élvezzem puncija finom illatát. Nagyokat szívtam magamba a varázslatos illatból, s próbáltam teljesen kiélvezni a illatának minden zamatát. Azután az Úrnő váratlanul felállt.
– Na jól van, azért ennyi elég lesz neked egyenlőre! – mondta, majd pálcájával megpiszkálva a farkamat, megvizsgálta állapotát. Valószínűleg a pálcázás és a csipeszek okozta fájdalom miatt, de teljesen lekonyult állapotban voltam.
– Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem engedted szabadjára ezt a csökevényt! – piszkálta meg lenézően ismét a farkam az Úrnő, majd folytatta: -ágaskodnia nem szabad! Kivéve, ha…. – hagyta félben a mondatot és nézett rám kérdően az Úrnő, mintegy felkínálva, hogy befejezzem a csonka gondolatot.
-…Ha Úrnőm úgy parancsolja! – válaszoltam habozás nélkül.
– Így van! – vágta rá az Úrnő. Most pedig azt parancsolom, hogy állítsd fel a faszod! – mondta felemelt hangon! Engedélyezem, hogy feltérdelj, s adok két percet, hogy farkad úgy álljon, mint a cövek! Gyerünk, hadd lássam, milyen ez a korcs, mikor meg akarsz baszni valakit!
A parancs meglepett, de szó nélkül követtem. Térdre emelkedtem, s elkezdtem simogatni a farkam. A súlyok túl erősen húzták, szinte semmit nem éreztem rajta, teljesen érzéketlen volt. Simogattam, de úgy éreztem, hogy nem fog felállni. A másodpercek gyorsan teltek, az Úrnő oda sem nézett rám.
– Már eltelt több, mint egy perced! – mondta szemrehányóan. Lassan szeretnék valami életet látni abban a csúfságban!
Éreztem, hogy nem fog sikerülni, simogattam, simogattam, de teljesen érzéketlennek tünt, az idő pedig vészesen szaladt. Kétségbe esésemben felhagytam a simogatással és erőteljesen verni kezdtem, remélve, hogy attól talán feláll, szinte mániákusan rángattam, mintha az életem múlt volna rajta! S szerencsém volt: kicsit keményedni kezdtem…
– Lejárt az időd, mutasd, mit produkáltál! – mondta az Úrnő és lenézően megpiszkálta a farkam pálcájával.
Ez utóbbi is jót tett neki: felállt. Nem volt teljesen kemény, de azért volt benne valami élet, állt.
-Nem valami szép látvány! – fitymálta le meredező férfiasságom az Úrnő. Szánalmas látni, ahogy térdelsz itt ezzel a meredező pöccsel. Undorító, fúj! – kiáltott fel és elfordította a fejét!
Majd egy pillanatra ismét felém fordult és undortól eltorzult arccal fejezte ki nem tetszését.
– Nem akarom látni, ez undorító, verd ki! – adta parancsba.
Verni kezdtem a farkam. Húzogattam oda-vissza, néha lassabban, néha gyorsabban, miközben az Úrnő vonzó testét néztem. Már éreztem, hogy közeledik a vég, mikor az Úrnő hirtelen rám parancsolt:
– Állj! – kiáltotta. Undorító és szánalmas vagy! Nem akarom látni, ahogy kivered – mondta hangjában egy nagy adag megvetéssel és undorral. Vedd le róla a csipeszeket! – folytatta számomra váratlanul, majd döbbent arcomat látva a fejével bólintott, hogy a parancs végrehajthatóságát nyugtázza.

Kezemmel a farkamhoz nyúltam és elsőként leakasztottam a két súlyt a csipeszről, majd utána leszedtem magát a csipeszt. Előbb az egyiket, aztán szép lassan a másikat. Orülten fájt! Eltorzult az arcom a fájdalomtól, amit az Úrnő szemmel láthatóan örömmel nyugtázott.
– Tedd le a csipeszeket a földre és mindkettőt csókold meg hálából a szenvedésért, amit okoztak a farkadnak! – mondta határozottan.
Természetesen egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy parancsait ne kövessem. Megcsókoltam mindkét csipeszt.
-Jól van! – folytatta az Úrnő. Most pedig menj ki a fürdőbe és verd ki ott a faszod! Nem akarom látni és hallani, ahogy csinálod! De maximum három perced van rá, hogy az ondóddal a tenyeredben térden állva jelentsd nekem itt a szobában, hogy maradéktalanul teljesítetted a parancsot. Megértetted? – kérdezte az Úrnő.
-Megértettem Úrnőm! – válaszoltam, s négykézláb kimentem a fürdőbe, s első dolgom volt, hogy megnéztem a farkam.
A pálcával rámért ütések nyomai még most is vastag hurkákban jelezték az Úrnő szigorúságát, a csipeszek fogai pedig mély, lila foltokat hagytak a zacskómon. Egy kicsit megmasszíroztam az elcsépelt hímtagot, ami nagyon jól esett, de aztán eszembe jutott, hogy mindössze három percet kaptam az Úrnőtől…
Verni kezdtem a farkam, de nem igazán élveztem. A fájdalom, a csipeszek helye okozta bizsergés még túl erős volt ahhoz, hogy igazán kellemes legyen a maszturbálás. Okulva az Úrnő színe előtt tapasztaltakból, kicsit fokoztam a tempót, s őrült gyorsasággal kezdtem verni a farkam. Bejött! Egyre keményebb lettem, érezhetően egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még egyet-kettőt rántottam a fitymán, aztán teljesen mélyről jövő, hatalmas robbanásban törtem ki. A gecim szinte lávaként lött ki és folyt szét a kezemen. Gondosan ügyeltem rá, hogy minden egyes csepp ondót a tenyerembe fogjak fel, ahogy az Úrnő parancsolta, mert tudtam, hogy egy esetleges hiba számomra nagyon sokba kerülne. Lehúztam a falloszomra ragadt ondót, hogy minden a tenyerembe kerüljön és nem tudván, hogy időben hogy állok, elindultam vissza az Úrnő színe elé.
– Nos? Máris kész? Nagyszerű, még lett volna bő fél perced! – mondta az Úrnő, miközben elég lenézően tekintett rám. Na hadd nézzem, mutasd a gecidet, hadd lássam mit vertél ki? – jött az újabb parancs.
A kezemet magasra tartva nyújtottam az Úrnő felé, majd szétnyitottam a tenyeremet, ujjaim össze voltak ragadva a még nyúlós állapotú ondótol, a tenyeremben pedig nagy tócsában állt a sűrű, fehér nedv.
– Fúj, Úristen, de undorító! – kiáltott fel az Úrnő! Nem bírom látni ezt, ettől hánynom kell! -kiáltotta.
Elszégyeltem magam spermám miatt. Az Úrnő arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a ondóm látványa taszítja, de aztán parancsával minden kétséget kizáróan is elárulta ellenszenvét.
– Azonnal takarítsd el a szemetedet! De gyorsan, még mielőtt összebüdösíti az egész szobát! Undorodom, még a szagától is. Tüntesd el! – kiáltotta az Úrnő!
Kicsit tanácstalanul térdeltem előtte, s a geci már kezdett lefojni a kezemről. Tanácstalanságomat az Úrnő is észre vette, s önmagát nem megtagadva, immár egyértelműbben és nyomatékosabban ismételte meg parancsát.
– Nyald le a kezedről a gecit! Ha idepiszkítottál, takarítsd is el – kiáltotta, majd hogy súlyt adjon a felszólításnak, a hátamra húzott egyet a nádpálcával.
A felszólítás ezen módja már hatásos volt, s bár soha nem ettem előtte spermát, most mégis mohón nyalni kezdtem a saját ondómat. Azt nem mondom, hogy finom volt és élveztem, de lenyaltam. Néhány csepp a kezemröl közben a földre cseppent, de az Úrno figyelmét az sem kerülte el.
– Nyald fel azt is, ami a földre csöppent! – kiáltott rám. Nem tűröm, hogy egy hitvány kutya összegecizze a lakásom!
Félve az újabb veréstől, mohón és észvesztve nyaltam a szőnyegre került apró cseppeket, ügyelve arra, hogy alaposságommal az Úrnő elégedettségét is kivívjam. Miközben nyaltam a szőnyeget, váratlanul a csengő hangja törte meg a csendet…
Nyalod tovább! – parancsolt rám az Úrnő. Mire visszajövök, ragyogjon a szőnyeg, spermád nyomát nem akarom látni! – mondta, majd elindult az ajtó felé.
Engedelmeskedve a parancsnak, tisztára nyaltam a szőnyeget, még a legapróbb geci foltot is igyekeztem alaposan felnyalni, hogy az Úrnő elégedett legyen velem. Közben kintről úgy hallottam, mintha jött volna valaki, de egyáltalán nem voltam biztos benne, csak furcsa neszeket véltem hallani. Az Úrnő számomra hosszúnak tűnő percekig nem jött vissza a szobába, s ez a bizonytalanság kicsit zavart, mert nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán nyílt az ajtó, s az Úrnő belépett. Még hallottam, ahogy az ajtóból visszaszól:
– ha készen vagy, Úrnődnél jelentkezel szolgálatra!
Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ezek szerint mégis jött valaki? Az Úrnő felém fordult.
– Rendesen felnyaltad a piszkodat? – kérdezte.
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam kötelesség tudóan.
– Mégis geciszagot érzek! – mondta ingerülten. Majd tekintetével a farkamra mutatott.
– Azt a korcsot is letisztítottad? – kérdezte határozott hangon.

Úrnőm tiszteletére 2.

mistressAz Úrnő közel hajolt hozzám és fájdalomtól eltozult arcomat látva elégedetten folytatta: ha megérted, az jó! Akkor biztos azt is belátod, hogy fontos megkövetelnem a fegyelmet, – ugye? – Igen Úrnőm! – válaszoltam elcsukló hangon, mert a farkam még mindig sajgott a fájdalomtól. Úgy éreztem, mintha már nem is lenne, mintha az Úrnő egyetlen ütéssel leszakította volna. -Nagyszerű! – nyugtázta az Úrnő, – akkor jó, ha megjegyzed, hogy a farkad csak abban az esetben állhat fel, ha kifejezetten azt parancsolom! Érthető, te féreg?

Ha nem, akkor a nádpálcámmal majd én gondoskodom róla, hogy ez a szánalmasan nyamvadt farok olyan állapotba kerüljön, hogy ne legyen kedve ágaskodni! Megértetted?
– Igen, Úrnőm! – válaszoltam, de szinte még nem is feleltem, az Úrnő máris folytatta:
– Ha így viselekedsz, hamar elintézem neked, hogy még a hugyozás is akkora fájdalmat okozzon, hogy rettegj tőle és ne merj egész nap inni! Ha folyton mereven himbálod nekem itt ezt a vackot, én esküszöm, hogy olyan dagadtra és véresre verem ezt az nyomorék ondótartályt itt a lábad között, hogy hetekig gondolni sem mersz majd nőre, mert már az is fájni fog! Megértetted?
– Igen, megértettem Úrnőm! – válaszoltam kicsit remegő hangon, mert valóban úgy éreztem, hogy ez itt már korántsem játék. Őszinte alázatomat valószínűleg az Úrnő is észre vette, mert nyugodt hangon folytatta:
– Megértem én, ha tele van a zacskód és ez nyomaszt.. Megértem, hiszen csak egy szánalmas férfi vagy, s mint ilyen, a faszodban hordod az eszed! De tudod, azzal együtt, hogy megértem, abszolút nem érdekel! Szolga vagy, tehát szolgálj! Ha pedig ki akarod verni azt a rút dögöt ott a lábad között, dolgozz meg érte, érdemeld ki! – mondta mosolyogva, majd a farkamra mutatva folytatta:
– nézd csak meg, a pálca máris segített neki, hogy megtanulja a rendet! – mondta az Úrnő szinte kacagva, majd a néhány lépésnyire lévő ajtóhoz ment és átlépett a másik szobába.
Odaátról némi zaj szűrődött át, mintha az Úrnő telefonált volna, de ebben nem voltam biztos. Közben, amennyire a nyakamon lévő szoros kötés engedte, lehajtottam a fejem, s megnéztem még mindig izzóan sajgó farkam. A látvány őszintén megrémített, hiszen a péniszemen egy dagadt, szinte bíborvörös csík futott végig, amely egy világosab árnyalatban folytatódott a combomon is. Bár az ütés óta talán már percek is elteltek, ágyékomon az égető fájdalom cseppet sem csitult, s a férfiasságom helyét betöltő kínzó fájdalom immár vizuálisan is sokkoló volt számomra. Tudatom legmélyén mindig erre vágytam, de ahogy most megláttam a lábam között, tényleg erőtlenül lógó, vérvörös farkam, őszintén megijedtem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok ura férfiasságomnak, s bár próbáltam rákoncentrálni, a tüzes fájdalmon kívül semmit nem éreztem ott, ahol máskor lüktető érzések kerítettek hatalmukba. Sok morfondírozásra azonban nem volt időm, mert nyílott az ajtó, s az Úrnő belépett a szobába. Nem hittem a szememnek! Mindössze egy szűk, rövid bőr felsőrész volt rajta, amely szorosan ölelte körül telt kebleit, kidomborítva ezzel is sugárzóan csábító nőiességét.
– Gondolom, most már bírsz a pöcsöddel, – mondta vigyorogva – de ha mégsem, arra az esetre itt a pálcám! Erre mindig számíthatsz, bármikor kisegít! – mutatta a jobb kezében lévő nádpálcát, amely fenyegetően meredezett rám, de engem ezúttal lefoglalt a szemem által közvetített meseszép látvány, s igazi ámultba estem, hiszen az Úrnő szinte teljesen meztelenül állt előttem!
Egészen bele feledkeztem az előttem varázslatosan ringó női test csodálatába, de az Úrnő szavai megtörték szinte önkívületi állapotomat.
– Most pedig lépjünk tovább! – mondta. Eloldozlak, s bár nem szokásom figyelmeztetni a nehéz felfogású szolgákat a szabályokra, azért veled most kegyes leszek és kivételt teszek: ne feledd, hogy négykézláb a helyed és továbbra sem akarom a farkadat keményedni látni, kivéve, ha azt parancsolom! – mondta, miközben tekintetével a kezében lévő pálcára mutatott.
A pár perccel ezelőtti lecke elég tanulságos volt, úgyhogy értettem a célzást… Az Úrnő közel lépett hozzám, majd leoldozta a fali rögzítést, aztán a deszkától is eloldozott. Én parancsait és a szabályokat követve négykézlábra emelkedve vártam utasításait.
– Azt hiszem ideje, hogy köszönetet mondj Úrnődnek az eddigi leckékért! – mondta, majd jobb lábát felém nyújtotta.
Én azonnal tudtam, mi a dolgom, s kecses lábat alázattal csókolgatni kezdtem.
– Egészen jól haladsz, te kis féreg! – mondta az Úrnő láthatóan elégedetten. Ha így folytatod, talán egyszer még használni is tudlak valamire! Persze addig még sok munkám lesz veled, meg azzal a hitvány farkaddal is, de talán nem hiába… – morfondírozott magában. Azt azért ne hidd, hogy a honolului strandon sütteted a hasad, – emelte fel kicsit hangját, mintegy visszazökkenve a velem folytatott párbeszéd korábbi stílusához – minden engedelmességedért és tiszteletlenségedért a falloszod fizet! S ha esetleg kárt kell tennem benne, ne hidd, hogy sírni fogok a sajnálattól! – fejezte be mondandóját, immár a reá nagyon is jellemző határozottsággal. Aztán odament az egyik polchoz, s néhány olyan dolgot vett le róla, amelyről nem láttam pontosan, hogy mire való, de sokáig nem voltak kétségeim.
– Tedd szét a lábad, hímringyó! – kiáltott rám, majd a lábam közé nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha beleharapott volna a herezacskómba.
Ahogy négykézláb térdeltem a földön, a fejemet lehajtva odapillantottam, de csak óvatosan, mert nem tudtam, vajon szabad-e ilyet tennem? A kiváncsiság és furcsa fájdalom azonban erősebb volt a kétségnél. Egy fémcsipeszt láttam a zacskómon, s éreztem, amint fogai mélyen bele vájnak a zacskó érzékeny bőrébe. Feljajdulni nem mertem, de sok időm sem volt rá, mert mire felismertem, hogy mi történik velem, az Úrnő máris tett egy újabb csipeszt a zacskómra, ezúttal a másik felére. Ismét megpróbáltam lopva odapillantani, de ezúttal már az Úrnő is észre vette, hogy miben mesterkedem.
– Fáj? – kérdezte cinikus mosollyal a szája szegletében.
– Igen Úrnőm! – feleltem, goindosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat, de válaszom az Úrnőt ennek ellenére sem tette elégedetté.
– Ez még nem fájdalom, amit érzel, te tetű! – mondta, majd a polcról leemelt két nem tudom mekkora súlyt és azt durván a herezacskóm bőrébe fémfogaival egyre mélyebben belevájódó csipeszekre akasztotta minden óvatosságot nélkülözve. A két súly szinte megtépte a zacskómat, úgy éreztem, mintha valaki teljes súlyával ráfüggeszkedett volna, férfiúi büszkeségem egy darabjára. Iszonyatos feszítést éreztem!
– Na, ez már egy kicsit fájhat, de még ez sem komoly! A többi fájdalmat viszont már te okozod magadnak! – kacagott fel az Úrnő, s szinte nem is fogtam fel szavainak értelmét, mikor szétterpesztett lábaim között nagyot csattant a nádpálca!

Az ütés nyomán ösztönösen megrándult testem és hatalmasat ugrottam, de ekkor a heréimre rögzített nehéz súlyok rángatni, szinte tépni kezdték a zacskómat. Őrületesen fájt. Minden egyes mozdulatnál úgy éreztem, mintha éppen leszakadna a zacskóm, a nehéz súlyok mozgása pedig lassan csillapodott. Fájdalomtól eltorult arccal próbáltam tűrni a fájdalmat, de hirtelem újabb nagyon hangos csattanást hallottam. A hangot előbb észleltem, mint a néhány tizedmásodpercnyi késéssel jelentkező fájdalmat, de az ütés kínjait szinte már elnyomta az a heréim körül mindent elborító, izzó, égető érzés, amely szinte már perzselte a bőröm. Úgy éreztem, mintha valaki tűzzel égetné heréimet, miközben folyamatosan rángatva le akarná tépni.
Elmondhatatlanul fájdalmas volt. A férfiasságom körüli égető fájdalom egy fajta önkívületi állapotba sodort, nem tudtam már figyelni a külvilágra, megszüntek számomra a zajok, megszüntek a fények, megszűnt minden, ami körül vett, számomra már csak a heréim léteztek, bár igazán azokat sem éreztem már. Az Úrnő pedig nem kegyelmezett, lesújtott ismét és ismét és ismét…
Nem tudom, hány pálcaütést kaptam a farkamra, de azt tudom, hogy sokat. Az ütések egy idő után már nem okozotak újabb kínt, csak a már meglévő fájdalom érzést stabilizálták. A lassan múló kínt egy-egy újabb ütés ismét felerősítette. Én szinte önkívületi állapotban rángatóztam, vonaglottam, ösztönösen próbáltam kitérni, miközben már nem is igazán voltam tudatában annak, hogy mi történik velem? Egyszerűen, csak azt éreztem, szinte lángol a lábam köze. A heréim körüli égető, tépő fájdalom szinte kiszakított a világból, nem voltam már tudatában annak, hogy az Úrnő a farkamat veri-e? Szinte már a fájdalmat is máshogy éreztem, megszüntem ebben a világban létezni… Ekkor hirtelen sokkoló érzést rántott vissza a valós világ színpadára. Az Úrnő egy vödör jegesvizet öntött a fájdalomtól lángoló heréimre. Leírhatatlan érzés volt, a farkamat már szinte nem is éreztem, olyan volt, mintha amputálták volna, a fájdalomtól forró volt és mégis jéghideg.
Nem tudom, mennyi ideig pálcázta az Úrnő a heréimet, mert közben elveszítettem az időérzékemet, de az időnek már nem is volt jelentősége, mert most már valóban én is úgy éreztem, hogy az Úrnő a rabszolgájává, a tulajdonává tett… Megtörésemet és őszinte alázatomat az Úrnő is örömmel konstatálta:
-köszönd meg Úrnődnek a leckét! – mondta elégedett mosollyal, látva a fájdalomtól és önkívületi állapottól még mindig eltorzult, szenvedő arcom, miközben lábát felém nyújtotta. Nagy alázattal kezdtem csókolgatni a kecses lábfejet, s csókjaim mögött már magam is éreztem egyfajta őszinteséget, éreztem azt a vágyat, amely miatt tulajdonképpen örömet okozott számomra, hogy csókolgathattam Úrnőm lábát.
– Mintha mutatnál némi előrehaladást! – nyugtázta őszinte lábimádó csókjaimat az Úrnő. Mit gondolsz, talán már némi jutalmat is megérdemelsz? – kérdezte felém fordulva.
– Ahogy Úrnőm jónak látja! – feleltem, s éreztem, hogy ez volt az első olyan válaszom, amely az Úrnő tetszését is maximálisan elnyerte.
-Úgy van! – válaszolta az Úrnő elégedetten!
Megmarkolta a hajam és fejemet közel húzva magához, nagyon halkan azt mondta:
-tudom, hogy mi kell neked… Aztán elengedte a fejemet, hátra lépett a nádpálcájáért, s folytatta:
-ezt azért magamnál tartom, de remélem, tudsz már viselkedni annyira, te patkány, hogy nem lesz rá szükségem! Úgye?
-Igen, Úrnőm, tudok! – válaszoltam kötelesség tudóan négykézláb, hűséges kutyaként térdelve a padlón az Úrnőm lábai előtt, s még mindig bizsergő heréimre gondolva valóban úgy éreztem, hogy az Úrnő minden parancsának eleget kell tennem. A még mindig rajta függő csipeszek és azokon lógó nehéz súlyok okozta fájdalmat, szinte már nem is éreztem. A zacskómon folyamatosan jelen lévő fájdalom érzés férfiasságom részévé vált, megtanultam együtt élni vele.

Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz

Kovács István, Kovi sminkese volt, mostanra profi dominaként űzi a szado munkát Lady Jenny, akihez nem csak férfiak, de nők és párok is járnak. Néhány feleség egyenesen kéri, hogy kínozza a férjét. Az asszony szerint a testi-lelki kínzás levezeti a hétköznapi feszültségeket, oldódik a mindennapos stressz. Szexre viszont nincs lehetőség. Tizenkilenc éves korában kezdett domináskodni, egy véletlen helyzet ismertette meg a szado-mazoval Lady Jennyt. Akkoriban sminkesként dolgozott egy jól ismert magyar pornócégnél, Kovács Kovi István kezei alatt. Több filmforgatáson is jelen volt, akaratlanul is látta, miről szól ez a számára akkor még furcsa stílus.

A szado-mazo nemcsak a kínról szól
“A dominastúdióban az előkészületek közben tetszett, hogy a férfi szolgák úrnőnek szólítják a dominát, hogy remegve várják, mikor néz rájuk, szól hozzájuk, érinti meg őket álmaik úrnője” – mesélte a Velvetnek Lady Jenny. “Eleinte mókásnak tartottam azt a mérhetetlen rajongást, megalázkodást, amivel a szolgák a hölgyekhez viszonyultak. Aztán egy forgatási napon az egyik komorna lebetegedett, a forgatókönyvben benne volt egy szerep, amire nem volt modell. A producer megkérdezte, nincs-e kedvem elvállalni ezt a jelenetet. Kicsit meglepett. Lady Jenny a legjobb nevű magyar domina mellé került néhány forgatáson, aki elmondása szerint türelemmel tanította, praktikákat mutatott neki a szünetekben, néhányszor pedig a forgatási napokon kívül is. “Egyre jobban megtetszett ez az élet, ez a furcsa, bizarr légkör. Tudom sokan értetlenül állnak a szado-mazóhoz, azt hiszik, ez csak a kínról szól, mások szexet álmodnak bele. Valóban, van alapja mindkét meglátásnak. De igazából ez csak két véglet, a szado-mazo ennél lényegesen többről szól” – magyarázta, és hozzátette, a témáról órákig is lehetne beszélni, és egyszer, ha sok ideje lesz, könyvet ír erről.

Nők, házaspárok is járnak a dominához
“Dominához főleg férfiak járnak” – folytatta. “Természetesen időnként előfordul egyedülálló hölgy, ritkán házaspár is. Nehéz behatárolni, milyen társadalmi réteget érdekel ez a fajta játék. Néhány éve még elmondhattam volna, hogy főleg értelmiségi, jó anyagi körülmények között élő, 40-50 év közötti korosztály az, akit érdekel a szado-mazo, mostanában viszont egyre több a fiatal, 19-25 éves érdeklődő, szolgálni, vagy szenvedni vágyó férfi. A szolgáim között megtalálható a taxis, az ügyvéd, sebészprofesszor, egyetemi tanár, rendőr, bankár, bróker, üzletember, politikus. Sokuk rendszeres, visszajáró szolgám. Egyre többen érkeznek külföldről, sok osztrák, német, jelentkezik szolgálatra. Néhányan messzebbről is, például Svédország, Izrael, Spanyolország, Kanada, hogy néhányat említsek.
Családi állapotukról, munkájukról, életükről viszont ritkán érdeklődik a domina. “Van, aki magától mesél, van, akit akaratlanul felismerek, közéleti szereplései miatt. Természetesen, hozzájuk sem rohanok oda, hogy: Helló! Láttalak a délelőtti parlamenti közvetítésben! Szerintem mindketten tudomásul vesszük, hogy ez egy diszkrét kapcsolat. Nem tartozik másra, ami kettőnk között zajlik.”

A kíntól oldódik a mindennapos stressz
Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.”
Az asszony minden szolgáján más és más praktikát alkalmaz kellő hatékonysággal, ezért meglehetősen nehéznek találta kérdésünket, hogy ezek közül mi a kedvence: “Nekem az érdekem, hogy a subom ragaszkodjon hozzám, imádjon, élvezze a szeánszot, tudja, hogy bennem megbízhat. Ezt a kötődést elérni, ez az, amit igazán kedvelek. De, hogy írjak konkrét dolgot is, a fenekelés – spanking, amit igazán kedvelek. Szeretek ütni pálcával, korbáccsal, vagy paskolóval. Kedvelem a cipő és lábimádatot, a taposást. Szerepjátékok közül a tanárnő-diák, a póni és kutyatréning, amit talán kicsit jobban szeretek a többi szerepjátéktól.”

Nincs 8 napon túl gyógyuló sérülés
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben itt nem enyhe fájdalomról van szó, és a kezdő jelentkezők többségének fogalma sincs, mire vállalkozott, Lady Jenny elmondása szerint arra még nem volt példa, hogy feljelentették volna testi sértés miatt. Mivel közös megállapodás szerint játszanak: a domina nem okoz 8 napon túl gyógyuló sérülést, és általában van egy menekülőszó. “Ez főleg olyan szolgáknál szükséges, akik nincsenek még tisztában önmagukkal, akik nem sűrűn voltak még nálam – így én sem biztos, hogy megérzem, hol a határ. A menekülőszó kimondásakor azonnal megállunk, a kötelékeit eloldozom. Kap pár perc pihenőt, eközben megbeszéljük mi volt az, ami miatt ki kellett mondania a menekülőszót, és van-e kedve tovább folytatni? Minden szeánsznak azonnal vége van, ha a menekülőszó háromszor kerül kimondásra. Ha a szolga rosszul lesz, orvosi segítségre van szüksége. Ilyenre nálam még nem volt példa, de számolni kell vele.”
Hétköznapi életben az Úrnő egész normális életet él, saját cége van, a dominaság csak egy játék. Szerep, amibe beleéli magát: élvezi, ahogy imádják és félnek tőle, olyan környezetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém.
Soha nem fogalmazódott meg így bennem, hogy most én domina leszek, és ezt meg akarom tanulni” – folytatta Lady Jenny korábban megkezdett [1] beszámolóját és kiderült, hogy szolgáltatása nem a munkája. “Nem ebből élek, van normális polgári foglalkozásom is. Igaz, meglehetősen sok időmet a BDSM teszi ki, filmforgatások, szolgák. Szerencsére saját cégem van, így az időmet magam osztom be. Érnek támadások, legtöbbjük olyan emberektől érkezik, akiknek igazából semmi köze ehhez az életformához, az ég egy adta világon semmit sem tudnak róla, rólam. Esetleg megnéztek egy SM filmet, és ebből vonnak le egyoldalú következtetést.” A domina elmondása szerint nem is szokott foglalkozni ezekkel a támadásokkal, nincs ideje és energiája mindenkinek elmondani, mi is az a szado-mazo, mit miért tesz. “Őket általában meghagyom a saját hitükben. Konstatálom, hogy megint én vagyok a perverz, mert ilyen filmben szerepelek, ő pedig a normális, mert ő csak megvette, letöltötte, megnézte – esetleg onanizált rá párszor.”

Ez csak egy szerep
Nekünk viszont mesélt, így megtudtuk, hogy a domina feladata meglehetősen összetett dolog. A praktikákat például nem elég névről ismerni, tudni kell őket biztonsággal alkalmazni. “Felelősséggel tartozunk a szolgánk életéért, egészségéért, lelkiállapotáért. Egy rosszul sikerült szeánsszal lelkileg–pszichikailag is megtörhetünk embereket.
Nekem talán szerencsém volt a filmezéssel, sok, a témában tapasztalt emberrel találkoztam, láttam őket dolgozni, segítettek, ha valamit nem tudtam, rosszul csináltam. Rengeteg filmet megnéztem, itt megint csak azt tudom mondani, hogy szerencsére ismerem a filmgyártás menetét, így filmnézéskor tudom, mikor áll meg a kamera, miért mutat mást, mikor álltak meg a szereplők pihenni, mit rontott el a domina-, esetleg a sub a jelenetben” – magyarázta Lady Jenny, aki a saját filmjeit is vissza szokta nézni – főleg vágáskor, így látja azt, hogy máskor mit kell másként csinálnia.
Szerintem ez a tanulás – de ez nem tudatos dolog, mert érdekel, mert élvezem, így gyakorlatilag észrevétlenül ragadnak meg bennem az információk. Ezen túl fontosnak tartom, hogy a domina pontosan tudja, mikor kezdődik és ér véget a szerepe.” De ez mégiscsak egy szerep – tette hozzá, hiszen nem mindig játszható, élhető, alkalmazható. “Van család, barátok, ismerősök, akik nem igénylik a dominanciát feltétlenül. Néha tudni kell megállni, életszerűen, emberien viselkedni. Még a szolgáinkkal is. Nagyon ritkán van az, hogy csak munkaként tekintek egy-egy forgatásra, vagy szolgára.”

Élvezi, ha imádják, félnek tőle
Lady Jenny az esetek többségében teljesen beleéli magát a szerepébe, nem kifejezetten a kínzás okoz örömet neki, hiszen van olyan szeánsza, ahol csak lelki megalázás szerepel. “Az egész helyzetet élvezem, a kommunikációt egy másik emberrel, olyan környezetben, olyan helyzetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém. Élvezem a másik ember reakcióit, élvezem azt, hogy imádnak, félnek tőlem, ha látom, hogy teljesen átadja magát nekem. Valójában azt tehetek, amit csak akarok. Ehhez nagyon nagyfokú bizalom szükséges a másik fél részéről. Ezt a bizalmat kivívni, ez, ami igazán élvezetes számomra. “
Munkája során már több esetben is előfordult, hogy a szolgának jelentkező személy megfutamodott. A domina pont ezért nem is szívesen fogad teljesen kezdő, önmagával és a vágyaival tisztában nem lévő szolgát. “Sokan megnéznek néhány fotót, filmet. Izgalmasnak találják a helyzetet. Aztán a kötél szorít, a tűszúrás fáj, a viasz éget, és a pálca! Az nagyon fáj!” – számolt be a kínosabb szituációkról.

Ha idegesítik, dűhítik, nem kínoz
“Egyébként minden szeánsz más és más, nincs előre megírt forgatókönyv – ezt még a filmeknél sem kedvelem. Természetesen vannak mozzanatok, ami szerint felkészülök egy szeánszra.” Új szolga esetén például mindig kér egy bemutatkozó emailt, vagy telefonon tesz fel kérdéseket. Mi a szolga elképzelése, vágyai, miről álmodik, milyen tapasztalattal rendelkezik. “Ez nem azt jelenti, hogy a szolga fogja a saját elképzelése szerint alakítani a szeánszot. Pusztán nekem ad támpontokat. Milyen ruhát vegyek fel, milyen cipőt, csizmát. Milyen eszközöket készítsek elő. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy nem szimpatikus a hozzáállása, nem tetszik a stílusa, egyszerűen megkérem, keressen más dominát. Nem vagyok hajlandó olyan embert fogadni, akivel nincs meg az összhang, aki idegesít vagy dühít.”
Fontosnak érzi többek között, hogy a szolgával legalább néhány percig kötetlenül elbeszélgethessen, mielőtt elkezdődik a szeánsz. Megisznak egy kávét, vagy üdítőt. “A beszélgetés végén elmondom a szabályokat, a menekülőszót, ha ez szükséges. A viselkedésére vonatkozó feltételeimet. A szerepjáték során használandó megszólításomat, stb. Ezután elküldöm tisztálkodni, hiszen senki sem szívesen ér hozzá egy izzadt, rossz szagú emberhez. Még akkor sem, ha közöttünk szó sincs semmilyen szexuális kapcsolatról.
Amint a szolga belép a stúdióba – már egy másik világban van – itt már a szerepjátékunk szerint játszunk.”(Velvet)

Úrnőm tiszteletére 1.

domina_usbEzt a történetet Úrnőm engedélyével az Ő tiszteletére teszem közzé: A Szolga. Kopogok az ajtón. Semmi válasz. Kicsit elbizonytalanodva kopogok ismét. Néhány másodperc után egy nőies, de határozott hangot hallottam.
– Ki az?
– Tamás vagyok! – válaszoltam.
– Miféle Tamás? – nyitotta ki Alexa Úrnő az ajtót. Egy kifejezetten szexis papucs, miniszoknya és egy blúz volt rajta, s bár ez utóbbi nem volt átlászó, gyönyörű domborulatai csábítóan meredtek rám a blúz alól is.

Végigmért… – nálam nincs semmiféle Tamás! Amíg nem érdemled ki, hogy megtiszteljelek egy névvel, addig nálam csak szolga a neved! Nem érdekel, hogy amúgy ki vagy, mi vagy és hogy hívnak, nálam csak egy férfi vagy és mint ilyen, természet szerűleg nem lehetsz más, mint szolga! Világosan beszéltem?
– Igen, persze! – válaszoltam, miközben az Úrnő nagyobbra nyitotta előttem az ajtót, hogy beléphessek.
– Úgy látom, nem vagy tisztában azzal, hogy miképpen illendő viselkedni egy Úrnő színe előtt… – mondta kissé lenézően, egyre inkább szigorú hanggal. Ezek szerint nem jártál még dominánál? Mondtam neked már a telefonban is, hogy kezdőkkel nem foglalkozom!
Kissé kérdően néztem az Úrnőre, majd határozottságát látva, elbizonytalandtva válaszoltam:
– Jártam már több Úrnőnél is…
– Akkor mi van, mire vársz? – rivalt rám Alexa Úrnő, szinte már dühösen. Beléptél a birodalmamba, nem? Itt akkor emelkedhetsz két lábra, ha azt külön engedélyezem neked! Amúgy a küszöbömön túl négykézláb a helyed! Kérvényt nyújtsak be?
Bevallom, meglepett az Úrnő határozottsága, mert eddigi dominás élményeim alapján arra számítottam, hogy előszőr egy üdítő kíséretében átbeszéljük, hogy mit is szeretnék, azután kezdődik a játék. Alexa Úrnőnél szemmel láthatóan szó sem volt erről! Zavaromat az Úrnő is észre vette, de tétovázásom csak tovább dühítette.
-Földre már, te féreg! – kiáltott rám.
A hangjában meghúzódó határozottság olyan erőteljes volt, egyszerűen nem hagyott számomra döntési lehetoséget, térdre ereszkedtem.
-Nem azt mondtam, hogy térdre, hanem azt, hogy négykézlábra, te tetű! – kiabált ismét rám.
Szavainak súlyából éreztem, hogy zavaros viselkedésem egyre inkább kihozza sodrából, s arra gondoltam, talán nem is kellett volna ide jönnöm… Ahogy a földre ereszkedtem, az Úrnő lába pont az arcom elé került. Térdeltem négykézláb, néztem az Úrnő lábát, de mivel hosszú másodpercekig nem történt semmi, felnéztem, hogy próbáljam kipuhatolni, mit vár tőlem. Az Úrnő tekintete azonban nem árult el semmit.
– Ki mondta, hogy felnézhetsz? – kiáltott rám ellenben kérdőn.
Miután utasításainak engedelmeskedve zavartan ismét a föld felé fordítottam tekintetem, halk, kimért hangon folytatta:
– Általában türelmes és megbocsátó vagyok a szolgákkal szemben, de úgy látszik, te ma mindenképpen ki akarsz hozni a sodromból! – mondta az Úrnő, majd az utolsó mondatot szinte már be sem fejezve, néhány lépésnyire eltávolodott tőlem. Te tudod…. Én megadtam neked a lehetőséget, de beszélhetek másként is! – mondta olyan nyugodt, kimért és idegeket borzoló hangon, hogy szavai szinte jégcsapként futottak végig a hátamon. Majd ugyanezen a hangon folytatta:
– Hát jó…akkor kezdjük a legelején! Azt már elmagyaráztam neked, hogy a neved nálam csakis szolga lehet. Elmondtam azt is, hogy ha átléped a küszöböm, a padlón a helyed! Azt tudod-e, hogy miért vagy itt?
– Hogy szolgáljalak téged! – válaszoltam habozás nélkül, de abban a pillanatban az Úrnő nádpálcájával egy hatalmasat ütött a hátamra!
– Nem tűröm, hogy egy ilyen féreg, mint te, önmagával azonos értékűnek nézzen és tegezzen! – kiabálta most már tényleg dühösen, majd a hajamba markolva felemelte a fejem és az arcomhoz egészen közel hajolva azt mondta: -A helyes válasz mindig magázó és minden hozzám intézett mondatod végén ott van az, hogy Úrnőm! Értetted vagy elmagyarázzam mégegyszer?
– Értettem – mondtam először, majd az Úrnő ellentmondást nem tűrő szigorú tekintetét látva azonnal korrigáltam:
– Értettem, Úrnőm!
– Na végre! Azt azért nem mondhatnám, – engedte el a hajam az Úrnő, – hogy túl gyorsan vág az agyad! Majd néhány másodpercnyi, számomra nagyon kínos csend után folytatta: – Akkor lássuk a többi alapszabályt, mert úgy látom, hogy egy betöretlen, faragatlan fickóval van dolgom, nemde? – tünődött el magában… Az lesz a legjobb, ha a legelején kezdjük! Szóval mikor átléped Úrnod birodalmának küszöbét, azonnal, felszólítás nélkül négykézlábra ereszkedsz, mert ebben a házban te csak egy kivert kutya vagy és a földön a helyed! Értteted?
– Értettem, Úrnőm! – válaszoltam…
-Nagyszerű! – folytatta az Úrnő, s hangjában éreztem némi megnyugvást. Azt úgye nem kell magyaráznom neked, hogy a férgek általában nem viselnek ruhát…?
– Nem, Úrnőm! – válaszoltam, mint egy jó tanítvány, szinte azonnal.
– Akkor megint mi a fenére vársz? – üvöltött rám torka szakadtából az Úrnő! Csak nem képzeled, hogy beteheted lábad a birodalmamba ruhában? Vetközz, te ringyó, de azonnal!
A hirtelen harag kissé megijeszett, gyorsan vetkőzni kezdtem. Közben úrnőm folytatta:
-Legközelebb ezt már nem fogom elnézni neked, világos? Ha belépsz, azonnal levetkőzöl és négykézlábra ereszkedsz! Ez a kiinduló pozíció, ebben a helyzetben üdvözölsz, megértetted?
-Igen, Úrnőm! – válaszoltam immár meztelenül az Úrnő lába előtt négykézláb térdelve.
– Remek! – nyugtázta az Úrnő, majd kissé meghajolva, lenézően benézett a lábam közé. Szerencséd, hogy az a nyomorék farkad lóg és nem ágaskodik, mert utálom azokat a férgeket, akik álló farokkal jönnek ide! Ez nem kupleráj! -fejezte be minden ellentmondást kizáró, határozott hangján. Akkor következzék az üdvözlés, – mondta immár nyugodtan -, hiszen Úrnőd színe elé járultál…
Fogalmam sem volt, mit várt tőlem, de sok gondolkodási időt ismét nem kaptam… Alig telt el egy másodperc, ismét hatalmasat csattant a nádpálca az immár meztelen hátamon. Megrándultam.
– Na mi van? – kérdezte az Úrnő némi gúnnyal, – csak nem fájt? Majd megtanulod, mit jelent az, hogy alázat! Csókold meg a lábam!
Természetesen azonnal csókolni kezdtem az Úrnő lábát, de Ő a hajmnál fogva elrántotta a fejem!
– Hékás, ez nem a sarki kurva pinája, amit lafatyolhatsz egy pár ezresért, ez Úrnőd lába! Érezzem minden csókodban a feltétlen tiszteletet, különben nagy baj lesz! – mondta, majd visszalökte fejem a lábához.
Természetesen igyekeztem minél kedvesebben és tisztelet tudóbban teljesíteni utasításait, de nem volt kifejezetten megelégedve a teljesítményemmel.
– Úgy látszik, még beléd kell nevelenem némi tiszteletet ahhoz, hogy tudd, miről beszélek, – mondta – de nem baj, legközelebb már tudni fogod, hogy mi a dolgod! Na jól van, menj be a szobába, de ne kelljen mondanom, hogy négykézláb!
Nem kellett… Négykézláb bemásztam a szobába, ahol ugyan félhomály volt, de a világos előszoba után kifejezetten sötétnek tünt. Nem láttam túl sok mindent.
– A használható szolgákat ugyan nem szoktam azonnal kitötözni, de úgy látom te még nem vagy betörve, nevelésre van szükséged… Gyere ide! – mondta az Úrnő.
Odamásztam. Az Úrnő egy deszkaszerű lapon hanyatt fektetett, majd kezeimet és ábaimat is egy direkt erre a célra kialakított kalodaszerű bilincsbe eröltette. Miután a bilincseket megszorította, nyakamat még szorosan a deszkához kötötte, úgy, hogy még levegőt is épp csak hogy kaptam… Aztán egy különleges szerkezet segítségével a deszkát függőleges helyzetbe hozta és a falhoz rögzítette.
-Azt hiszem, így jó lesz, – nyugtázta elégedetten munkája eredményét. Így biztosan nem lesz gondod az engedelmességgel és az alázattal! De ha mégis, majd segítünk rajta… – fejezte be morfondírozását némi gúnnyal a tekintetében. Aztán átnyúlt a szomszéd eszköz tetején nyugvó selyemkendőért és gyengéden végigsimította a farkam. Játszunk kicsit! – mondta. Lássuk, tudsz-e parancsolni ennek a korcsnak itt a lábad között! Aztán az Úrnő a selyemkendővel gyengéden ismét megsimogatta a farkamat, s a finom érintések hatására kellemes izgalom futott végig a gerincemen. A kellemes, finom érzés nem hagyta hidegen ágyékomat sem, lábam között gyorsan merevedni kezdett a dorongom.
-Nicsak, nicsak… – mosolyodott el az Úrnő, majd hirtelen hangját felemelve rám kiáltott:
– ki engedte meg, hogy felálljon ez a nyomorék pöcs? Ki engedte meg, hogy mocskos gondolataid támadjanak velem szemben? Csak nem képzeled, hogy valaha is megkaphatsz ezzel a nyomorék, undorítóan szánalmas farkaddal? Hiszen olyan korcs, hogy le sem hugyoznám! – kiabálta ingerülten.
Az Úrnő őszintének ható haragja megrémített, s emiatt farkam lüktető merevsége is kicsit konyulni látszott. De nem eléggé ahhoz, hogy az Úrnő tetszését elnyerje…
– Nem akarom többé így látni ezt a vakarcs csúfságot! Megértetted? Egyszerűen nem tűröm, hogy még csak gondolatban is a nőt lásd bennem és eszedbe jusson az, ami az imént! – kiáltotta, majd a hajamnál fogva felemelte a fejem és egészen az arcomhoz hajolva, kissé nyugodtabb hangon, de érezhetően dühösen folytatta… Szavaiból szinte sugárzott az elszántság és a tömény lenézés: soha nem fogsz megdugni! Megértetted? Nem tud olyan dolog történni, hogy te engem valaha is megbaszhass! Már csak, hogy rágondolj, azt is megtiltom! Felfogtad?
Az Úrnő kimért szavai valóságos mázsás pofonokként csapódtak az arcomba! No, nem mintha valaha is ilyen terveim lettek volna az Úrnővel kapcsolatban, de a merev elutasítás valahol mégis nagyon megalázó volt.
-Megértettem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, nem feledkezve meg azért a szabályról, amit az Úrnő néhány pálcaütéssel már érkezéskor megtanított.
– Remek! – hajolt ismét egészen közzel hozzám az Úrnő, szinte mosolyogva, s az imént még gyilkos hatású, tüzes zöld szemek most némi békességet sugároztak. Az Úrnő tekintete hideg volt, s bár az arca nem árulkodott, azért a tekintetéből mégis némi megnyugvást merítettem.
– Remélem is, hogy megértetted és felfogtad azzal a csöppnyi agyaddal – folytatta némi gúnnyal a hangjában, – mert ha nem, akkor elmagyarázhatom ám mégegyszer!
Ahogy kaján mosollyal az arcán befejezte a mondatot, a selyemkendővel ismét gyengéden végisimogatta közben lenyugó férfiasságomat, majd bal kezével benyúlt a zacskóm alá és golyóimat is összefogva finoman megmarkolta. A hatás sajnos nem maradt el, s ezt az Úrnő is észre vette… Egy tétova mozdulattal leejtette a kendőt és jobb kezével megint bele markolt a hajamba, majd szép lassan felemelte a fejem és váratlanul az arcomba köpött.
Összerándultam. Az arcomon lassan folyt le az Úrnő nyála, a szememet szinte ki sem tudtam nyitni, mert a köpés pont ott talált.
– Ezek szerint neked már ez is túl bonyolult… Úgy látszik a golyóid mellett van az agyad is! – hallottam kisvártatva az Úrnő szavait, amelyek ezúttal nyugodtak, kimértek és számomra kifejezetten megértőnek tüntek. A félhomályos szobában, nyáltól ragacsos szemmel pislogva nem sokat láttam. Szerettem volna kezemmel letörölni a szemem, de szinte mozdulni sem tudtam. Csak annyit érzékeltem, hogy az Úrnő eltávolódik tőlem, majd láttam, hogy hátratett kezekkel lassan ismét közeledik felém.
Nem síetett, szép lassan, lépésenként közelített hozzám, mintha csak éppen céltalanul sétálgatna a Duna-parton. Nem mondott semmit, csak lassan jött felém és nézte az arcom, majd miután karnyújtásnyi távolságba ért, megállt, néhány másodpercig csak nézett, aztán egészen halkan megszólalt.
-Tudod, nem szeretem, ha egy hitvány féregnek is méltatlan és alávaló szolga férfinak képzeli magát, azt meg egyenesen gyűlölöm, mikor álló farokkal akar szolgálni, miközben fogalma sincs aról, hogy a mi a jómodor, a tisztelet, az engedelmesség és azzal sincs tisztában, hogy hol a helye… Ezt gondolom megérted, úgye?
– Megértem, Úrnőm! – válaszoltam alázatosan, de szinte még ki sem mondhattam, amikor az Úrnő a háta mögül előhúzva a nádpálcát, fordulásból hatalmasat ütött a még mindig ágaskodó farkamra! A fájdalomtól felüvöltöttem, s ösztönösen menekülni próbáltam, de csak rángatózni tudtam, hiszen a kötések miatt mozdulni is alig bírtam…