Natascha Kampusch vágyik a pincébe

Három éve egy zavarodott fiatal lány kért segítséget egy bécsi kerület utcájában: Natascha Kampusch (21) volt az, akit nyolc és fél évvel korábban rabolt el Wolfgang Priklopil (†44). A lány azóta ritkán szólalt meg, de most egy szokatlanul őszinte interjút adott a Süddeutsche Zeitung című német lapnak. – Úgy érzem magam, mint egy növény, amelyet sodor a víz, és ugyan néha megpróbál a part menti iszapban gyökeret verni, de aztán az ár elsodorja. Kísérleti nyúl lettem – vélte a lány, akinek saját bevallása szerint senkije sincs.
– Mindenki a legjobbat akarta nekem, a kórházi orvosok számára egy különleges eset voltam. Azóta sem hagynak önállóan dönteni, valaki mindig meg akarja mondani, mi lenne nekem a legjobb. A pincémben ez nem így volt. Ott tökéletes voltam, befejezett. De amióta kint vagyok, elvesztettem az egyéniségemet. Elvették az emberek. Ott olyan lehettem, amilyen vagyok, és senki sem befolyásolt – döbbentette meg a lap munkatársát Natascha, aki az interjúban csak pozitívan nyilatkozott elrablójáról. Igaz, nevén sosem nevezte, végig a „tettes” kifejezést használta rá.
– A tettes hagyott élni, nem szabott nekem határokat. Csak azt akarta, hogy mindig jobb legyek. Annyira őszinte volt. De amikor kijöttem, akkor azt a szerepet kellett játszanom, akit elnyomtak, megaláztak és kínoztak.
Natascha nem tud elszakadni a múltjától. Szakértők szerint talán éppen ezért vette meg azt a házat, amelyben nyolc és fél évig raboskodott. – Még mindig magyarázkodnom kell azért, amilyen vagyok. Egy pillanat alatt kellett felnőnöm. Senki sem ért meg – jelentette ki a lány, aki az utóbbi hónapokban visszavonultan él volt börtönében. (Blikk)

Pier Paolo Pasolini – Salo, avagy a Szodoma 120 napja

1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.

Irodalmi háttér
A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.

A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.

Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.

Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.

Az ősbemutató
A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.

De Sade a szadizmus atyja

de_sadeA XVIII. században élt Donathien Alfonse Francois Sade márki, a francia nemes neve- legalábbis az utolsó- ismerősen csenghet sokunknak, hisz’ a híres- hírhedt férfiról nevezték el a perverzitás egyik kiemelkedő példáját: a szadizmust. De Sade márki 1740- ben született és 1814- ben halt meg, és életének meghatározó részét- 27 évet elmegyógyintézetben töltött.
A márki gazdag életművet hagyott maga után, a pornóirodalom legjavának szolgálhat ma is alapul perverzióra épülő munkássága, filozófiája.
Saját korában komoly felháborodást keltett írásaival és életvitelével, a korabeli erkölcsi normák semmibe vételével, de elsősorban az egyház erős támadásával. Lerántotta a leplet gátlástalanul a képmutató papokról, akiket kéjvágyó, erőszakos alakoknak tüntetett fel, a szerzeteseket pedig szabados életmóddal vádolta. Vad szexuális fantáziája valamennyi könyvének vezérfonala, egészen naturálisan, aprólékos részletekbe menően írt pl.: az anális szexről, szodómiáról- állatokkal létesített aktusról-, homoszexualitásról és a különféle szexuális eszközök használatáról.
Életművének legelső és legismertebb darabja a Justine, avagy az erény bukása című írás, melyet szinte megjelenésével egy időben már be is akartak tiltani és megsemmisíteni a korabeli, megbotránkoztatott erkölcscsőszök. Azonban már akkor is akadtak kíváncsi, nyitott szellemiségű rebellisek, akik titokban, kéz alatt adták tovább könyveit, így maradtak meg az utókornak. Angliában betiltották, de a British Múzeum őrzött egy példányt belőle, melyet csak a canterbury érsek jelenlétében volt szabad olvasni a XX. századig.
De Sade márki számos követőre talált az irodalomban, a Lady Chatterly szeretője című művet pl.: a mai napig nem adták ki Angliában és Apollinaire: Tizenegyezer vessző- je is csak az erős gyomorral és idegzettel rendelkezőknek nyújthat kellemes időtöltést, brutális, pedofíliával fűszerezett felhangja miatt. Leghíresebb hazai költőink pedig Magyar Erato címmel gyűjtötték egy kötetbe erotikus verseiket. A Szodóma 120 napját Pasolini filmesítette meg.

A Gothic meg Emós csajok nagyon komolyak bazz

gothic2A lányokon középkorias öltözködés, a fűzők,  a csipkés szoknyák bakanccsal kombinálva jelennek meg sötét, főleg fekete sminkkel, amely már-már olyan, mintha álarcot viselnének. Az odafigyelésre és elfogadásra vágyó tinik stílusai minden generációban mások és mások. Legtöbben csak egy kis törődést szeretnének, mások egy kis nyugalmat, hogy ne szabjanak meg nekik mindent olyan szigorúan. Szélsőséges esetekben megjelenik a teljes befelé fordulás, kitaszítottság érzése, a mély depresszió és az önpusztítás.

A zenészekről ragadt át a közönségre? Vagy a közönség, egy egész korosztály, helyzete ihlette a zenészeket?
A fiatalok mindig szerették magukra felhívni a figyelmet. A bennük lejátszódó változások és a mai családi körülmények fényében egyre gyakoribbak a szélsőségek. Helyzetük nem könnyű. A világ tele van „emészthetetlen dolgokkal”, mint az erőszak, vagy a terrorizmus és a médiának köszönhetően túl nagy mennyiségben jutnak el az emberekhez ezek a negatív kicsengésű események. Nehéz megemészteni őket, még érett, felnőtt fejjel is, pláne ilyen mennyiségben.
A másik fontos dolog, az értékrend megváltozása. Sorra arról hallunk, ki kit csapott be a nagyobb profit reményében, ki sikkasztott milliárdokat, arról ritkábban, hogy a tisztességes ember a tehetségével és a szorgalmával milyen gyorsan jutott a csúcsra.

Lassan nem látják a tinik, kihez fordulhatnának, mit is kéne tenniük. A szülők eddig két területen is nyújthattak nekik, tárgyszerűen és tapasztalati szinten is többet tudtak, mint gyermekeik, de egy mai szülő joggal tanácstalan maga is az életet illetően, a fiatal korosztály pedig nagyon is jól látja, hogy a tisztességes és szerény embernek vagy a törtető és másokon átgázoló embertársának van-e jobb dolga…

gothic_sm_02és akkor a gothic SM erotika! Felhívom a figyelmed, ez nagyon durva! A teljes galériát itt nézheted meg.

Kicsit szolidabb kép válogatás itt.

Egy fizetős goth oldal Goth gangbang 

Goth csajok 01 02 03 04 05

Szadó-mazó pornófilmek fogattak a Gellért hegyen

sm_pornoNőt kínoztak: Brutális szado-mazo pornót forgattak fényes nappal a fővárosban a Gellért hegyen. Itt állandóan rengeteg turista van, a parkoló tele van buszokkal.  A mellbevágó képsorokon a hátrakötözött kezű, Sabrina Sweet (23) néven futó pornósztárt egy másik lány kezdi vetkőztetni, hogy aztán egy pálcával elfenekelje. Később egy férfit elégít ki orálisan, és erőszakosan közösül vele, miközben többször meghúzzák a haját, és csizmával a padhoz nyomják a fejét. A videón három másik, valószínűleg a stábhoz tartozó férfi is látható, akik végignézik a bizarr aktust, ám a háttérben néhány járókelő is feltűnik.
– Ízléstelen és erkölcsöt sértő, hogy egy ilyen filmet az utcán vesznek fel. Akár egy kisgyerek is megláthatja, akinek a trauma egy egész életre tönkreteheti a lelki fejlődését – mondta dr. Rusz Edit, a Blikk szexológus szakértője. A szado-mazo műfaj, elmondása szerint, már a római kultúrában is létezett, hívei a fájdalom nélkül nem is tudják élvezni a szexet. – Ezt a négy fal között is megtehetnék, de a tudat, hogy ott van a kamera, és bárki megláthatja őket, még inkább felizgatja őket – tette hozzá.

Kovi, a magyar pornóguru szintén azt mondja, ez a műfaj nem az utcára való. – Korábban is volt rá példa, hogy a nyílt utcán, például az Andrássy úton vagy a Hősök terén forgattak. Erre ha kérnének, sem kapnának engedélyt, de az ilyen filmekkel foglalkozó külföldi stábok hajlamosak fittyet hányni a szabályokra – mondta el Kovi.

Márpedig a nyilvános pornózás kimeríti a szeméremsértés fogalmát, ami két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. – A közterület-felügyelők, ha ilyen cselekményt tapasztalnak, felszólítják az elkövetőket a cselekmény megszüntetésére, befejezésére, illetve értesítik az illetékes rendőrhatóságot a mielőbbi intézkedés lefolytatása érdekében – közölte Janocsek Ferenc, a Fővárosi Közterület-felügyelet szóvivője.

A pornósok ezt nagy ívben leszarják, simán kifizetik a bírságot a produkció költségvetéséből.

Az első kínzás

Ma még rengeteg dolgunk van! – a kacagása semmi jót nem jelentett.

Beültünk az autójába és elindultunk a számomra ismeretlen úti cél felé. Kimentünk a városból és néhány perc múlva lefordultunk egy mellékútra, ami a közeli kis dombok erdejébe vezetett.

Nagyjából 20 perces autókázás után egy tisztásra értünk, ahol egy hatalmas kőkerítéssel körülvett ház állt. Útközben nem szóltam egy szót sem, nem nagyon tudtam, hogy mit mondja, és ő is csak néha nézett rám, így azt sem tudtam hová érkeztünk.

Egy erdészház lenne talán? A kőkerítésen lévő kapu hangtalanul kinyílt, mi pedig behajtottunk rajta a házig. Timi kiszállt a kocsiból és intett nekem, hogy kövessem. Az ajtó kártyával nyílt, a riasztó berendezést pedig az ujjlenyomatával hatástalanította. Az előtérbe belépve láttam meg, hogy nem vadászházban, hanem egy pazar módon berendezett luxusvillában vagyok. Kié lehet ez? Ennyi pénze volna neki? Természetesen egy szót sem mertem szólni. Mióta a cipőjét megcsókolva a rabszolgájává váltam, egyre jobban a hatalmában éreztem magam, amit magabiztos viselkedése is csak megerősített.

Az előtérből egy gyönyörű nappaliba vezetett az ajtó, a hatalmas bőr ülőgarnitúrákon túl a falnál egy bárpult állt, előtte bárszékek, mögötte csillogó bárszekrény. A bárpulttól balra egy lépcső vezetett fel a felső szintre.

– Mielőtt körbevezetnélek, le kell fürödnöd – mondta és a földszinti fürdőszobába vezetett, ami szintén káprázatos volt. Rámutatott a hatalmas fürdőkádra – Fürödj meg, mosd meg a hajadat a samponnal, a farkadat pedig ezzel! – és a kezembe nyomott egy intim tusfürdőt.

– Mikor végeztél ezeket vedd fel! Hátul bilincseld össze a kezed! – parancsolta és a mellette álló székre mutatott, valamint egy derékhoz rögzíthető rendőrbilincset vett elő. – Én addig átöltözök.

Utasításainak megfelelően tisztálkodtam, majd a hajszárítás után elkezdtem felvenni a kikészített ruhákat. Nem volt sok. Egy hosszú ujjú, hosszúszárú fekete fényes testhezálló tornaruhát kellet felvennem, amin a farkam helyénél egy lyuk volt, így bár fel voltam öltözve, ágaskodó férfiasságom mindenki számára láthatóvá vált.

Egy hosszú térdig érő fehér zoknit is fel kellett húznom, lábaimra pedig belebújós fekete lakk komornyikcipő került. Belenéztem a tükörbe, egy lakáj nézett vissza rám akinek fekete passzos ruhájából kilógott a farka. Ahogy elindultam a bilincs felé kínosan vettem észre, hogy a lakkcipő minden egyes lépésemnél hangosan koppan egyet. Éreztem, hogy elvörösödök, pedig még nem is látott senki.

A bilincs övét a derekam köré raktam úgy, hogy a bilincs a hátam mögé került a fenekem fölé, kiléptem a fürdőszobából, becsuktam az ajtót, majd kezeimet hátra tettem és rákattintottam a fém karpereceket. Most már teljesen kiszolgáltatottá váltam bárki számára.

– Itt vagyok a nappaliban! – kiáltotta Tímea, nagyot sóhajtottam és elindultam a szobába.

Csakúgy, mint első találkozásunkkor, egy bárszéken ülve pillantottam meg. Fehér blúz, fekete szűk nadrág és hosszú fémsarkú fekete térdcsizma volt rajta. Ahogy meglátott megalázó öltözékemben hangosan felkacagott.

-Gyere ide! – parancsolta és rögtön odasiettem hozzá. Elé álltam Ő pedig megfogta ágaskodó farkam és finoman elkezdte simogatni.

Tudtam, hogy a rabszolgája vagyok mégis, eddig ismeretlen kéjes érzésem támadt. Magához húzott és megcsókolt.

– Tudod mióta vártam már erre a pillanatra? Sokszor gondoltam rá és most végre az enyém vagy! Azt csinálok veled, amit csak akarok! – csizmájával a combomat simogatta és látszott rajta, hogy tényleg élvezi a helyzetet. – A tulajdonom vagy! A rabszolgám! – majd észrevéve, hogy a csizmáját bámulom, elmosolyodott – Tetszik, ugye? Ez a kedvencem! Nagyon sokszor fogod lenyalni – kuncogta és éreztem, hogy lüktetni kezd férfiasságom a kezében.

Felállt és a farkamnál fogva a bőr ülőgarnitúrához vezetett. Leült az egyik hatalmas fotelba és megparancsolta, hogy térdeljek mellé. Az üvegasztalon fekvő papírra mutatott és rám szólt:

– Olvasd fel hangosan! – én pedig megtörten olvasni kezdtem.

„A rabszolgák tízparancsolata

 1. A rabszolgám vagy. Mostantól nincs saját akaratod, a tested és a lelked az Enyém, mert Én vagyok a te Úrnőd, akit Istennőként imádsz és szolgálsz minden cselekedeteddel, minden gondolatoddal.

2.Engedelmeskedsz. Amit megparancsolok, azt azonnal, gondolkodás nélkül megteszed, nem ellenkezel. Mindent addig csinálsz, amíg más parancsot nem adok.

3. Imádsz. Imádod mindenemet, megőrülsz értem, bármit megteszel a kedvemért. A jelenlétemben nem figyelsz semmi másra, Én töltöm be minden gondolatodat. A leggyönyörűbb, legcsodálatosabb Nő vagyok, akit valaha szolgáltál. Imádsz engem és mindent, ami velem kapcsolatos.

4.Tisztelettudóan viselkedsz. Nem érinthetsz meg, nem érhetsz hozzám semmilyen formában, amíg meg nem parancsolom.

Felsőbb Lény vagyok számodra. Nemhogy arra nem vagy méltó, hogy szeretkezzem veled, de még a csizmám talpát sem mocskolhatod be a nyelveddel, mindaddig, amíg erre parancsot nem adok.

5. Nem beszélsz. Egy hangot sem akarok hallani. Szó nélkül teszed, amit mondok, és tűröd, amit kapsz. Csak akkor szólalhatsz meg, ha kérdezek valamit, vagy ha Én megengedem, hogy szólj Hozzám.

6. Elviseled a fájdalmat. A fájdalom, amit Tőlem kapsz, ajándék. Hálás vagy érte. Boldog vagy, hogy szenvedhetsz, boldog vagy, hogy uralkodom rajtad, boldog vagy, hogy bármit tehetek veled, te semmit sem tudsz tenni Ellenem.

7. Megköszönöd a büntetést. Hálás lehetsz, ha megbüntetlek, mert így csinálok belőled engedelmes rabszolgát, így törlek meg, hogy egész lelkeddel szolgálhass engem.

8. Alázatos vagy. Tudatában vagy annak, hogy Én fölötted állok. Ha belépek a terembe, leborulsz a lábaim elé, és ott várod a parancsomat. Engedélyem nélkül egyetlen pillantást sem vethetsz Rám.

9. A te Úrnőd Én vagyok, és csakis Én parancsolom meg, hogy kit szolgálsz még rajtam kívül, Én viszont annyi rabszolgát tartok amennyit akarok.

Ha úgy döntök más Úrnő is kedvét lelheti kínzásodban.

10. Mostantól nem szabadulhatsz, rabul ejtettelek. A tulajdonom vagy. Nincsenek jogaid Velem szemben csak kötelességeid, Nekem pedig csak jogaim vannak veled szembe kötelességeim nincsenek! Ez a dolgod, rabszolga, ez a létezésed értelme, és semmi más. „

Amikor végzetem hozzám hajolt és azt súgta:

– Ne izgulj, néha azért szeretkezhetsz is Velem! – majd nyelvével elkezdett játszani a fülcimpámmal és hirtelen beleharapott.

Szisszeni se mertem.

– Ügyes fiú! – mondta ma már másodjára – Ha jól emlékszem kitűnő tanuló voltál általános iskolában. Ezt a tízparancsolatot szóról-szóra megkell tanulnod, és ha kikérdezéskor csak egy szót is vétesz kegyetlenül megbánod! – határozott, kemény szavaiból kitűnt, hogy nem viccel.

– Gyere, kapsz Tőlem valamit! – fordított maga felé és egy nyakörvet csatolt rám. Első látásra azt hittem bőr nyakörvről van szó, kívülről annak is látszott, csak túl merevnek tűnt, csat és lyukak sem voltak rajta és amikor a nyakamhoz ért furcsán fémes volt a tapintása.

Felállt és átült egy másik fotelbe ami előtt több hely volt, engem pedig maga elé térdeltetett.

– Nyaltad már valakinek a csizmáját? – kérdezte. Megráztam a fejemet. – A legfontosabb, hogy amikor csinálod érezzem a lábujjaimon nyelved tapintását – mondta oktató hangon. – Kezdheted! – mosolygott rám. Odahajoltam a lábaihoz, hátrabilincselt kezem megfeszült és tétován nyalni kezdtem csizmáját.

– Érezzem! – kiáltott rám, én pedig remegve teljesítettem parancsát.

A bőr íze szétáradt a számban és éreztem, hogy a megalázott helyzet ellenére ismét lüktetni kezd a farkam. – Gondoltad volna iskolás korunkban, hogy egyszer majd előttem térdelve a csizmáimat fogod nyalogatni? – nevetett. Bár minden szavától nyomorultabbul éreztem magam, mégis valami új bizsergés járta át a testemet.

– Egészen jól csinálod! – dicsért meg – Míg végzel a tisztítással, felhívnám a figyelmedet a Parancsolat néhány fontosabb pontjára. – és kezébe vette a nemrég felolvasott papírlapot.

– Én nem tudom kívülről, ez majd a te feladatod lesz, a kikérdezésnél is csak én használhatok majd segédeszközt! A 2. pont: „Amit megparancsolok, azt azonnal, gondolkodás nélkül megteszed, nem ellenkezel.” Persze először lesznek majd olyan kérések, amiket vonakodva hajtasz végre, de vannak módszereim amivel egy hét alatt a világ legengedelmesebb rabszolgáját faragom belőled! Bármilyen kis hibát is vétesz a parancs végrehajtásában megtorlása valamilyen kínzás lesz. Ne félj, rengeteg ötletem van hogyan okozzak fájdalmat neked!

5. pont: „Csak akkor szólalhatsz meg, ha kérdezek valamit, vagy ha Én megengedem, hogy szólj Hozzám.” Természetesen magáznod kell, a tévesztést kegyetlenül megbüntetem. A megszólításom Gazdám, de a Királyi Fenség, Úrnőm, Császárnőm, Istennőm is megengedett. Ha kérdezek vagy parancsolok valamit a válaszod: Igen, Gazdám! Érted?!

– Igen, Gazdám! – válaszoltam gyorsan.

– Jól emlékeztem én, hogy gyorsan tanulsz! – kacagott gúnyosan – A nyakörvednek, amit természetesen csak én tudok levenni rólad egy speciális kulccsal, két fontos funkciója van.

Az egyik, hogy a benne lévő jeladóval jelzi, hogy merre vagy. Ha eltávolodnál a háztól először csak gyenge, majd egyre erősebb áramütéseket érzel. Amennyiben megpróbálnád lefeszíteni a nyakadról, szintén erős áramütést érne. A másik, hogy a karomon lévő karperec segítségével is erős fájdalmat tudok neked okozni. Erre akkor lenne szükség, hogy ha úgy gondolnád erősebb vagy, mint én és valami ostobaságot tennél annak érdekében, hogy kiszabadulj. Természetesen a karperecet sem tudod levenni rólam. De gondolom ilyen dolgok eszedbe sem jutnak, ugye?

– nézett rám fenyegetően.

– Nem, Gazdám! – feleltem sietve. Majd felemelt a kezét és megnyomott egy gombot a karperecen, amitől iszonyú fájdalom hasított a nyakamba. Most már nem bírtam ki és feljajdultam.

– Helyes! Ez csak egy kis bemutató volt elrettentés képpen. És most gyere, megmutatom neked az egyik kedvenc szórakozásomat! – felállt és ismét a farkamnál fogva egy másik szobába vezetett. Ebben a helyiségben egy speciális deres állt. Alul fém lábai voltak, de felül bőrrel volt bevonva.

Az egyik végénél, ahová a lábaimat lehetett rögzíteni, egy kis háromszög alakú emelkedés volt, így ha végig feküdtem rajta a fenekem felemelkedett kiváló pózban ahhoz, hogy elfenekeljenek. A deres másik végén egy kaloda szerű rész volt 3 lyukkal, ide lehetett a fejemet és mellé a két kezemet rögzíteni.

– Fáradj fel rá, légy szíves! – duruzsolta udvariasan Úrnőm, alig tudta leplezni hangjában a kéjes örömöt. Kibilincselte a kezemet, a nyakörv miatt természetesen szabad kezekkel is mindenben engedelmeskedtem neki, először a lábamat bilincselte meg, majd ráfeküdtem a deresre, kezemet és fejemet a kalodába helyezve azt is rám zárta.

Közben valami vidám nótát dúdolt. A kínzóeszközön feküdve, felmeredt védtelen fenékkel, mozdulni sem tudtam. Ő pedig leült szembe velem egy fotelba és a csizmája talpával az orromat kezdte paskolgatni, miközben vidáman magyarázott nekem:

– Több féle kínzóeszközöm is van. A büntetés nagyságától függ majd, hogy éppen melyiket választom. Ez itt a pálca. Nem kellemes, de ez mindközül a legkevésbé fájdalmas. Szerintem csak akkor fogsz találkozni vele, amikor olyan kegyes leszek hozzád, hogy választhatsz, mivel verjelek el.

Ez a gumibot szerűség már sokkal fájdalmasabb. Természetesen ezt jobban is kedvelem. Azonban, bár első látásra nem tűnik annak, ez a legfájdalmasabb – és kezébe vett egy 100 cm hosszú ostort. – Én korbácsnak hívom. Mivel a korbács a kedvencem, több is van belőle!

Kínosan feszengtem a deresen, már amennyire mozogni bírtam.

– Jól van, jól van, mindjárt kezdjük! – szólt kedvesen, mintha minden az én érdekemben történne. – Szerintem kezdjük a legfájdalmasabbal.

Legalább megtudod, hogy melyik a legrosszabb büntetés, már ami a fenekelést illeti, és engedelmesebben teljesíted majd a parancsaimat. Tudod bármelyik eszközzel is fenekellek el maximum 10-et szoktam ütni, mert az pálcával is nagyon sok. Korbáccsal viszont szinte elviselhetetlen. – felállt és kezében a leggyötrőbb korbácsot lengetve lassan mögém sétált. Közben zavartalanul és felettébb vidáman folytatta a magyarázkodást – Nem szabad gyorsan egymás után ütni, mert az előző fájdalom tompíthatja a későbbit.

Ezt pedig nem szeretném. Meg kell várni, míg az égő fájdalom zsibbadássá enyhül és utána jöhet a következő ütés, ha lehet egy kicsit lejjebb. Korbácsolásnál viszont az ötödik ütés után már annyira sajogni fog a feneked, hogy muszáj lesz egy kicsit pihenni. Ha megfeszíted a feneked, az az ütés nem számít! Számold! – mivel mögöttem állt hiába fészkelődtem, nem láttam mit csinál. Hirtelen égő fájdalmat éreztem a fenekembe, a szemem pedig megtelt könnyel.

– Mondtam, hogy számold!

Kezdjük előlről – kiáltotta Úrnőm. Átszaladt a fejemen, hogy ellenkezzek, de hamar rájöttem, hogy itt csak én húzhatom a rövidebbet, ezért inkább csendben maradtam. Gazdám, ígéretének megfelelően kivárta, hogy ne fájjon annyira a fenekem, csak akkor ütött megint.

-Egy! – ordítottam. Kis szünet, majd ütés.

– Kettő! – hörögtem. Valójában már a harmadik volt és igaznak bizonyult a jóslat: egyre fájdalmasabbak lettek az ütések.

– Három! – lihegtem a következőnél és önkéntelenül megfeszítettem a fenekemet.

– Ne feszítsd meg, mert nem számít! – fenyegetett Úrnőm. Minden erőmet összeszedtem és elernyedtem.

– Négy! – csattant a következő ütés. Csak még ezt bírjam ki és szünet!

– Öt! – suttogtam elhalóan.

– Nos, túl vagyunk az első félidőn – mondta Királynőm, előresétált és leült a szemben lévő fotelba, lábait pedig felrakta az orrom elé a deresre. Önkéntelenül nyalogatni kezdtem a csizmáját. – Nagyon rendes rabszolga lesz belőled – szólt elismerően rólam.

– Lehet, hogy egy hét sem kell hozzá! Beszélgessünk egy kicsit! Hogy is szól a 7. parancs? – villantotta rám a szemét. Rémülten kezdetem el gondolkodni, de hiába, a fájdalom miatt nem forgott az agyam. Ha nem tudok Úrnőm kérdésére válaszolnom plusz büntetést kapok? Az nem lehet, ezt is alig fogom kibírni! Hirtelen derengeni kezdett valami:

– Meg kell köszönnöm a kínzást! – válaszoltam elhalóan és reméltem, hogy helyesen.

– Nem is tudod milyen nagy szerencséd van, hogy eszedbe jutott!

Minden verés, és bármilyen más kínzás végeztével, elém kell térdelned, meg kell csókolnod mindkét lábam és azt kell mondanod: „Köszönöm, Gazdám!” Ha elfelejtenéd, kezdődik elölről az egész tortúra! – ezzel felállt és mögém sétált.

– Hol is tartottunk? – kérdezte és már ütött is.

– Hat! – kiáltottam és meglepődve vettem észre, hogy a pihenés ellenére jobban fáj mint az ötödik ütés.

– Hét! – bukott ki belőlem a következő csattanás után.

Már csak hármat kell kibírni, gondoltam vicsorogva.

– Nyolc! – sóhajtottam.

– Befeszítettél, ez nem ér! – a fájdalomtól elvesztettem az önuralmamat és feleselni kezdtem:

– Nem feszítettem be! Könyörgök legyen ez a nyolcadik, Úrnőm!

– Itt Én döntök! – válaszolta hidegen – de ha továbbra is feleselsz kezdhetjük az egészet előlről.

– Elnézést Királyi Fenség, kérem bocsásson meg nekem! – vinnyogtam megalázottan.

Válasz helyett jött a következő ütés.

– Nyolc! – mondtam megadóan és próbáltam ellazulni.

– Kilenc! – vonaglottam és próbáltam az utolsóra koncentrálni.

– Tíz! – kiáltottam és remegve vártam, hogy mi lesz a folytatás, de Gazdám nem mozdult. Jeges rémült járta át a szívemet : talán önkéntelenül mégis megfeszítettem a fenekemet és nem ér az utolsó ütés?

– Rendben, végeztünk – hallottam a mennyei hangot. Mikor kiszabadultam fogságomból önkéntelenül is leborultam Úrnőm elé és könnyes szemmel hálásan mondtam köszönetet neki, miközben csizmáját csókolgattam.

– Egész ügyes voltál! 12 ütéssel megúszni az első kínzást ritka dolog! Jutalmul pihenhetsz egy kicsit. Végig vezetlek a házon és elmondom a napi programodat. Utána persze folytatjuk tovább a mókát! Koránt sincs még vége a szórakozásomnak! El kell árulnom neked, hogy a korbácsolásnál sokkal kegyetlenebb kínzások is vannak! – kacagása most sem ígért semmi jót…

Pier Paolo Pasolini – Salo, avagy a Szodoma 120 napja

1975-ben készült színes, olasz–francia film. De Sade márki hírhedt regénye nyomán Pier Paolo Pasolini a filmtörténet egyik leg ellent mondásosabb és leg szélsőségesebb alkotását rendezte meg, amely több országban még az új évezredben is tiltólistán szerepel, vagy csak cenzúrázott formában hozzáférhető. Helyszín: az észak-olaszországi Salò, a Garda-tó partján, a fasiszta megszállás idején. A Hatalmat szimbolizáló 4 úr fegyveresek segítségével fiatal fiúkat és lányokat ejt foglyul. A legszebbeket kiválogatják, és egy kastélyba vonulnak velük. Itt szigorú rendszabályok szerint tartják fogva őket. Az Orgiák termében mindennap idős prostituáltak különleges perverzitásokról szóló történetekkel szítják fel a 4 hatalmasság szexuális vágyait, melyeket ők aztán a fiatalokon vezetnek le. A mániák után az emberi ürülék, majd a vér lesz a történetek központi témája, végül a sokkoló fináléban a 4 úr testőreik segítségével, a kastély zárt udvarán, válogatott kegyetlenséggel kivégzi a foglyokat.

Irodalmi háttér
A film a szadizmus névadója, De Sade márki (1740–1814) magyar nyelven is megjelent Szodoma 120 napja (Les 120 journées de Sodome) című regényének motívumain alapul. Az írásmű keletkezési idejét általában 1785-re teszik, de a különböző forrásanyagokban 1787-es dátummal is találkozhatunk. A megbotránkoztató regény egyik célja megcáfolni az erkölcs és a hit mindenhatóságáról szóló korabeli nézeteket.

A forgatókönyv
A Szodoma 120 napja hosszú ideje izgatta a filmesek fantáziáját. Állítólag mások mellett már a fiatal Luis Buñuel is foglalkozott a megfilmesítés gondolatával, ám a terjedelmes és nehéz anyag miatt végül mindenki letett a nehéznek tűnő vállalkozásról. Sergio Citti, a Magyarországon kevéssé ismert forgatókönyvíró-filmrendező azonban kitartó volt: forgatókönyvet írt a műből. Terjedelmes változata túlságosan erősen kötődött a regényhez, ezért Citti jó barátja, Pier Paolo Pasolini segítségét kérte. Pasolini javaslatára a cselekményt a fasiszta Salói Köztársaság idejére helyezték át, és a 4 mesélő nő egyike zongorista lett, akinek játéka részben aláfesti, máskor ellenpontozza a történeteket. (A zongoristanő egyébként a filmben meg se szólal.) A szkript megírásában Pupi Avati is részt vett, ő azonban azt javasolta, hogy az egészet ironikusan kéne előadni. Elképzelése nem találkozott Pasolini koncepciójával, és Avati neve nem is szerepel a stáblistán.

Dante pokla
A Pokol utolsó köre: brutális kínzások és kivégzések (Franco Merli)A közös forgatókönyvírás során Citti lassan elveszítette érdeklődését a téma iránt, Pasolini viszont egyre inkább belemelegedett a munkába. Dante Isteni színjáték című művének szerkezete nyomán a Salòt körökre osztotta: A Pokol tornáca, A mániák köre, A szar köre, A vér köre. Mindegyik egyre mélyebbre viszi a nézőt az embertelenség poklába, és ezt az alászállást szimbolizálják a körökben látható egyre bizarrabb házassági ceremóniák, melyek egyben annak bizonyítékai is, hogy a polgári társadalmat képviselő urak saját intézményrendszereiket sem tekintik szentnek. Egyes kritikusok szerint azonban a dantei szerkezetnek semmi jelentősége sincs a film egésze szempontjából.

Történelmi háttér
A Salòi Köztársaság hivatalos neve Olasz Szociális Köztársaság volt: közkeletűbb nevét központjáról, a festői szépségű tóparti városról, Salòról kapta. Ez a bábállam volt az olasz fasizmus utolsó mentsvára: 1943-ban hozták létre, és a háború végéig létezett. Benito Mussolini volt a miniszterelnöke, akit Hitler helyezett ebbe a pozícióba, miután megbízottja, Otto Skorzeny egy kommandó élén kiszabadította Mussolinit Gran Sassó-i fogságából. A Salòi Köztársaság a fasizmus kegyetlenségének és embertelenségének szimbóluma.

Az ősbemutató
A Salò ősbemutatóját néhány héttel Pasolini halála után, 1975. november 22-én tartották, Párizsban. Sokan állítólag vetítés közben távoztak a teremből. A fogadtatás ugyanolyan szélsőséges volt, mint maga a film, és némi zavart okozott a tisztánlátásban a művész borzalmas halála is. Egyesek úgy érezték, emiatt nem szabad rosszat írniuk a filmről, mások viszont úgy gondolták, csak rosszat lehet és szabad írni róla. Nyilvánvalóan semmilyen figyelmet nem érdemelnek az olyan vélemények, amilyeneket magyar weboldalak fórumain is olvashatunk, melyek szerint Pasolini csak azt kapta ezért a filmért, amit megérdemelt, s virágot inkább a gyilkosa sírjára kell majd vinni. A legtöbb nézőt ugyanakkor annyira sokkolta a brutális látvány, hogy nem voltak hajlandók azon gondolkodni, milyen célja lehetett mindezzel a közismerten haladó gondolkodású, nagy műveltségű rendezőnek. Intellektuálisabb megközelítésből némelyek azt emlegették, hogy Pasolini tökéletesen félreértette De Sade-ot, aki éppenhogy az egyén szabadsága mellett tört lándzsát, és legkevésbé sem tekinthető a hatalom, az elnyomás és a szexuális kizsákmányolás zászlóvivőjének. Mások úgy vélik, hogy a film döbbenetes allegória a fasizmus és általában minden elnyomó rendszer működési mechanizmusairól. Több mint három évtized után ugyanolyan szélsőséges a Salò megítélése, mint az ősbemutató idején. Itt veheted meg a filmet.