Elképzelésem nincs, hogy hogyan jutnak el odáig értelmes fiatal programozók, hogy ők márpedig jobb keresőt fognak csinálni, mint a Google. Annyi szép és érdekes és sikerrel kecsegtető területe van a webes fejlesztéseknek, hogy az már szemet gyönyörködtető. Miért holdraszállás-projekttel kell kezdeni a járműépítést?
Magyarországon volt már egy keresőláz, de azt a nagy magyar online cégek hátsó irodáiban hívták életre, és meg is bukott, mint annak a rendje. Ez még akkor volt, amikor egyes nyakkendős döntéshozók nem látták elég pontosan, hogy a Google milyen mértékben dózerolja le ezt a piacot. Azóta sem látott az internet ennyire szép példát a hólabda effektusra. Ne feledjük, a magyarországi internetezők körében sem valamelyik hírszájt, és mégcsak nem is az iWiW a legnépszerűbb szolgáltatás. Hanem a Google keresője. Ezt használja mindenki, aki a neten információt akar keresni. Többet kattintgatjuk a Google keresőjét és találati listáit, mint gondolnánk… Ehhez képest az utóbbi időben három kezdeményezés is arra agresszálja magát, hogy megtörje a Google egyeduralmát idehaza. Az egyik a Johu, mely a Yahoo keresési adatbázisára kísérli meg értelmesen rápakolni a Morphologic – amúgy önmagában is nagyon értékes – nyelvelemző tudását. (Az ő korábbi projektjük volt a PolyMeta.) Azt gondolván, hogy ez az átlag magyar internetező szemében akkora forradalmi változásnak fog tűnni, hogy se perc alatt elfelejti a Guglit, és áttér hozzájuk napi ügyes-bajos dolgokat keresni. A másik kezdeményezés Zerkingék Szörcs.hu-ja, mely – már egy kicsit több marketingérzékkel – elsősorban nem arra gyúr, hogy finomhangolásokkal picit a Google felé tudjon érni relevanciában, hanem arra, hogy a keresési api-val a tőle független szájtok kicsit ki tudják pimpelni a találati listákat, bele tudjanak szólni a találati listákba. (Épp ilyen projekt megy a Google-nél is, ha jól emlékszem, már több mint egy éve.)
És akkor még itt van a Bluu, amiről az Index ma vezető cikkben megírta, hogy mennyire nagyon jó. Úgyhogy biztos úgy is van. Ahogy kimegy élesbe, veszek is egy pezsgőt, és élőben fogom végignézi a Google összeomlását. (Ahogyan tettem ezt a Mahalo és a Wolfram Alpha élesedésekor is.) Hiszen ha egyszer jobb, akkor nyilván sikeresebb is kell, hogy legyen. Már ha jól definiáltuk persze, hogy mit is kell érteni egy kereső esetében “jobb” alatt… És van nekünk Csuuzlynk, Minerünk, Blogsearchünk és Ok.hu-nk is… Mind nagyon szép, nagyon egyedi és hasznos. Közös még bennük, hogy kimutathatatlanul alacsony a keresőpiaci részesedésük. Mi hajtja a korábbi és a mostani kerresőlázat Magyarországon? Nem nehéz kitalálni. Az online világ alkotmányának első pontja ugyanis azt a tapasztalatot mondja ki, hogy az internetező elsősorban információkeresésre használja az internetet.
És ha így van, akkor az a legértékesebb termék a weben, ami éppen ennek a keresésnek biztosít helyet. Ugyanakkor a komplett web rendszeres és virulens indexálása nem kis, és nem is éppen olcsó feladat. Elképesztően nagy adatállományt kell folyamatosan naprakész listákba tömöríteni, algoritmuserdőkben kell rendet vágni, úgy, hogy a világ leghülyébb keresőkifejezésére is kapjunk valamit.
Ugyanis webes keresés alatt nem csak azt értjük, hogy egyes kifejezésekre képes egy kereső valamennyire releváns találatokat mutatni, hanem azt is, hogy tetszőleges kifejezésre képes legalább valamit mutatni. Keresőt csak és kizárólag azért érdemes csinálni, hogy az ember eladja aztán valami nagy online tartalomgyárnak (hírszájtnak, blogszolgáltatásnak, telekommunikációs cégnek), hogy az így megkeresett néhány millió forintból immár olyan vállalkozásba kezdjen, melynek legalább elméletben lehetséges üzleti modellje.
A másik, reménytelen eset, ha a valami isteni szerencse folytán extrém népszerű keresőnk mellé lefejlesztünk egy önálló hirdetési rendszert is, és még ezt is képesek vagyunk sikerre vinni. Még ha ez sikerülne is, a magyar kkv-szektorra hagyatkozni hirdetési bevételek tekintetében valószínűleg nagyobb ökörség, mint az egész befektetett pénzt megjátszani 0-ra, ruletten. (Kis ország, kis piac, kis bevétel a keresésekből, viszont nagy meló, drága üzemeltetés és egyéb költségek… Lásd még: eTarget.)
Szintén jó ok, ami miatt nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen ma a keresőpiacon sikereket elérni, az éppen az a tény, hogy – amúgy a nagyvállalati logikának teljesen ellentmondva – az online keresőpiacon épp a nagy vízfej cégek képesek a legnagyobb innovációra.

A Google keresője az elmúlt években több fontos változáson is átment. És ha minden igaz, ősszel betolnak még egy koffeintablettát a gépbe, plusz jön a Wave, amivel majd aztán megint lehet versenyezni, akinek van kedve és kellő naivitása hozzá. Egész iparágak (SEO, SEM) nőttek fel a Google keresője mellé. Hogy a Google keresőjének legfontosabb előnyét ne is említsem (az átlag netező számára tetszőleges számú információkeresésre stabilan alkalmas). Aztán itt a Microsoft Bingje, valamint a Facebook keresőbirodalmi törekvései. Mindkét cég több százmilliós felhasználói bázissal, és elképesztő mennyiségű információs adatbázissal rendelkezik. És még az is megeshet, hogy ennek ellenére ők is belebuknak az egészbe. A kis magyar keresőknek így egyetlen esélyük marad: jó marketinggel elhitetni magukról minél több emberrel, hogy (elméletben legalább) sokkal jobbak a Google keresőjénél. Majd ha ez a hit – így a válság közepén – valami csoda folytán elér a magyar online-ban dolgozó döntéshozók szobájáig, akkor egy okos tárgyalássorozattal szépen be lehet paszírozni a keresőt valamelyik nagy tartalmelőállító magyar webes cég alá, és együtt örülni a befektetővel azon, hogy sikerült.

A többieknek pedig marad a kijózanodás. Utóhang: Tisztelem és becsülöm azt a tenniakarást és optimizmust, amit a keresős magyar fejlesztők mutatnak magukról. Ha sikerül sok próbálkozás és ötletelés után valami érdekeset, értékeset alkotniuk, nyilván már önmagában ezért is megérte. Lesz egy rakat, más területen is jól hasznosítható tudásuk, tapasztalatuk. Úgyhogy mindent bele, srácok. A Google hal meg utoljára (Webisztán)