Szex.be

Szexmunkások szervezete 48 millió forint támogatást kap. További cikkek a témában: A galaci faszszopó kurvák olcsóbban szopnak – Kamionos gyilkolja az útszéli pár meurós prostikat – Mindent elveszíthet a két focista mert tinikurvát dugtak – Az orosz cári balett tinilányainak és madamjainak titkaiból – Baszdmeg az Olimpiq szex innováció oldalon – Magyar lány szüzessége eladó – Tinikurvák úgy öltöznek, hogy szellőzzön a picsájuk – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A prostitúció egy mély gödör – Sztárok és luxusmadámok – Nem tetszik a celebkurváknak ha alázzák őket – Luxusprostik az egyetemen, a tandíjat összebasszák – Utcalányt csinált belőlem – Dubaiban ribanckodnak a magyar lányok 1.rész 2. rész 3.rész 4.rész – Lecsukták a 17 éves borsodi prostituáltat – Hármat szeretnék: a szádat, pinádat, seggedet – A kurvák a legjobb pszichológusok – Keleti Györyi kurválkodott – Megbaszom az összes kurvát – Mit tett Molnár Anikó a hercegségben kétmillióért? – Kurva vagyok üss kedvedre, szopass meg, bassz szét – Virtuális húspiac: partner, szexpartner, masszázs, domina – TBC-s beteg kurva szopta a faszokat Miskolcon – A legdurvább orgiák a sztárvilágban! – Kurva drága a kurva – Film a prostitúcióról: K1 – Lady Jenny domina testileg lelkileg megkínoz – Intim Center szexshop, Bp. Károly krt. 14. – Dughat egyet a győztes hacker – Ribancok masszázst hazudnak – Több tízezer magyar kurva külföldön – Kitálal Brunei szultán egyik háremhölgye – Kurvák hirdetőoldala a Szex-partner.hu – Stricik és megkéselt, eltört karú, letépett körmű örömlányok – A kiskorú kurvázós botrány után megbocsájt Ribéry neje – Dominák szolgái többnyire diplomások – Szexmunkásnő a mobilcég reklámarca – Szeretek baszni, szopni, ribanc vagyok

Bódi Sylvi naptár 2010, amit látni az gusztustalan. A 2011-es képek itt. További Bódi Sylvi képek és videók – Bódi Sylvi pucsítani tanítja a tinicsajokat – Bódi Sylvi és Laky Zsuzsi CKM retró

A szado-mazo szex iránt érdeklődők, önmagukat szolgaként felajánló férfiak regisztrációs adatlapja javarészt átlagos, csak kevés bemutatkozó szöveg utal a szexuális orientációra. Többségükben diplomás, vezető beosztású emberek, akik komoly kapcsolatra nem feltétlenül keresnek domináns partnert, de amint feltűnik a színen egy mistress, egyből lecsapnak rá. Legismertebb a budapesti Lady Jenny. Vannak viszont olyanok, akik nem kertelnek, és egyből közlik a szándékaikat. Mert a felesleges körök lefutása nélkül időt spórolnak. Tovább a teljes cikkre

Domina cikkek – Bondage kikötözlek és megalázlak – Fityma kínzás – Szex, pornó és forradalom – Wass Albert Kard és kasza fenekelés – Boszorkánypöröly- Extém szex képek videók – BDSM Dominák megalázzák szolgáikat – Extreme BDSM torture szadó mazó szex – Men in Pain amikor a férfit erőszakolják meg

További spanking képek itt – Fenekelős bdsm videók itt

Feküdj le háttal a földre, te kis patkány! Most teljesítem életed egyik legnagyobb vágyát – mondta az Úrnő. Azonnal engedelmeskedtem a parancsnak, s a háton fekvés már csak azért is kellemes érzéssel töltött el, mert heréimnek nem kellett tovább tűrniük a rájuk akasztott súlyok húzó fájdalmát, így szenvedésem kicsit enyhült. Ahogy lefeküdtem a földre, az Úrnő átlépett rajtam.

Egyik lábával szorosan a jobb-, másik lábával pedig mellkasom bal oldala mellé állt, majd térdét behajlítva lassan ereszkedett lefelé. Gyönyörű látvány és csodálatos érzés volt, ahogy a hőn tisztelt kéjbarlang egyre jobban közelített felém.
- Megszagolhatod a pinámat! – mondta az Úrnő! Élvezheted finom illatát. De figyelmeztetlek, csak azt engedélyeztem, hoigy megszagold és a nyamvadt farkadat tartsd kontroll alatt, ha jót akarsz! – fejezte be mondandóját, aztán leguggolt és a pináját közvetlenül az orromhoz nyomta.
Örjítően finom és nőies illat volt! Szinte kábítószerként hatott rám a csábító puncii illlat, s bár én nem érzékeltem, de Úrnőm reakciója azonnal rádöbbentett, hogy a varázslatos pina szépségét és finom illatát már jobban élvezem a megengedettnél. A készenlétbe helyezett pálca ismét lesújtott farkamra…
- Csak hogy semmiképpen se jusson eszedbe semmi butaság! Jobb megelőzni a bajt – mondta az Úrnő mosolyogva, miköz testem a falloszomra mért újabb ütéstől nagyot rándult.
De az Úrnő nem fosztott meg a további gyönyörűségtől. Hagyta, hogy tovább élvezzem puncija finom illatát. Nagyokat szívtam magamba a varázslatos illatból, s próbáltam teljesen kiélvezni a illatának minden zamatát. Azután az Úrnő váratlanul felállt.
- Na jól van, azért ennyi elég lesz neked egyenlőre! – mondta, majd pálcájával megpiszkálva a farkamat, megvizsgálta állapotát. Valószínűleg a pálcázás és a csipeszek okozta fájdalom miatt, de teljesen lekonyult állapotban voltam.
- Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem engedted szabadjára ezt a csökevényt! – piszkálta meg lenézően ismét a farkam az Úrnő, majd folytatta: -ágaskodnia nem szabad! Kivéve, ha…. – hagyta félben a mondatot és nézett rám kérdően az Úrnő, mintegy felkínálva, hogy befejezzem a csonka gondolatot.
-…Ha Úrnőm úgy parancsolja! – válaszoltam habozás nélkül.
- Így van! – vágta rá az Úrnő. Most pedig azt parancsolom, hogy állítsd fel a faszod! – mondta felemelt hangon! Engedélyezem, hogy feltérdelj, s adok két percet, hogy farkad úgy álljon, mint a cövek! Gyerünk, hadd lássam, milyen ez a korcs, mikor meg akarsz baszni valakit!
A parancs meglepett, de szó nélkül követtem. Térdre emelkedtem, s elkezdtem simogatni a farkam. A súlyok túl erősen húzták, szinte semmit nem éreztem rajta, teljesen érzéketlen volt. Simogattam, de úgy éreztem, hogy nem fog felállni. A másodpercek gyorsan teltek, az Úrnő oda sem nézett rám.
- Már eltelt több, mint egy perced! – mondta szemrehányóan. Lassan szeretnék valami életet látni abban a csúfságban!
Éreztem, hogy nem fog sikerülni, simogattam, simogattam, de teljesen érzéketlennek tünt, az idő pedig vészesen szaladt. Kétségbe esésemben felhagytam a simogatással és erőteljesen verni kezdtem, remélve, hogy attól talán feláll, szinte mániákusan rángattam, mintha az életem múlt volna rajta! S szerencsém volt: kicsit keményedni kezdtem…
- Lejárt az időd, mutasd, mit produkáltál! – mondta az Úrnő és lenézően megpiszkálta a farkam pálcájával.
Ez utóbbi is jót tett neki: felállt. Nem volt teljesen kemény, de azért volt benne valami élet, állt.
-Nem valami szép látvány! – fitymálta le meredező férfiasságom az Úrnő. Szánalmas látni, ahogy térdelsz itt ezzel a meredező pöccsel. Undorító, fúj! – kiáltott fel és elfordította a fejét!
Majd egy pillanatra ismét felém fordult és undortól eltorzult arccal fejezte ki nem tetszését.
- Nem akarom látni, ez undorító, verd ki! – adta parancsba.
Verni kezdtem a farkam. Húzogattam oda-vissza, néha lassabban, néha gyorsabban, miközben az Úrnő vonzó testét néztem. Már éreztem, hogy közeledik a vég, mikor az Úrnő hirtelen rám parancsolt:
- Állj! – kiáltotta. Undorító és szánalmas vagy! Nem akarom látni, ahogy kivered – mondta hangjában egy nagy adag megvetéssel és undorral. Vedd le róla a csipeszeket! – folytatta számomra váratlanul, majd döbbent arcomat látva a fejével bólintott, hogy a parancs végrehajthatóságát nyugtázza.

Kezemmel a farkamhoz nyúltam és elsőként leakasztottam a két súlyt a csipeszről, majd utána leszedtem magát a csipeszt. Előbb az egyiket, aztán szép lassan a másikat. Orülten fájt! Eltorzult az arcom a fájdalomtól, amit az Úrnő szemmel láthatóan örömmel nyugtázott.
- Tedd le a csipeszeket a földre és mindkettőt csókold meg hálából a szenvedésért, amit okoztak a farkadnak! – mondta határozottan.
Természetesen egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy parancsait ne kövessem. Megcsókoltam mindkét csipeszt.
-Jól van! – folytatta az Úrnő. Most pedig menj ki a fürdőbe és verd ki ott a faszod! Nem akarom látni és hallani, ahogy csinálod! De maximum három perced van rá, hogy az ondóddal a tenyeredben térden állva jelentsd nekem itt a szobában, hogy maradéktalanul teljesítetted a parancsot. Megértetted? – kérdezte az Úrnő.
-Megértettem Úrnőm! – válaszoltam, s négykézláb kimentem a fürdőbe, s első dolgom volt, hogy megnéztem a farkam.
A pálcával rámért ütések nyomai még most is vastag hurkákban jelezték az Úrnő szigorúságát, a csipeszek fogai pedig mély, lila foltokat hagytak a zacskómon. Egy kicsit megmasszíroztam az elcsépelt hímtagot, ami nagyon jól esett, de aztán eszembe jutott, hogy mindössze három percet kaptam az Úrnőtől…
Verni kezdtem a farkam, de nem igazán élveztem. A fájdalom, a csipeszek helye okozta bizsergés még túl erős volt ahhoz, hogy igazán kellemes legyen a maszturbálás. Okulva az Úrnő színe előtt tapasztaltakból, kicsit fokoztam a tempót, s őrült gyorsasággal kezdtem verni a farkam. Bejött! Egyre keményebb lettem, érezhetően egyre közelebb kerültem az orgazmushoz, tudtam, hogy már nincs sok hátra. Még egyet-kettőt rántottam a fitymán, aztán teljesen mélyről jövő, hatalmas robbanásban törtem ki. A gecim szinte lávaként lött ki és folyt szét a kezemen. Gondosan ügyeltem rá, hogy minden egyes csepp ondót a tenyerembe fogjak fel, ahogy az Úrnő parancsolta, mert tudtam, hogy egy esetleges hiba számomra nagyon sokba kerülne. Lehúztam a falloszomra ragadt ondót, hogy minden a tenyerembe kerüljön és nem tudván, hogy időben hogy állok, elindultam vissza az Úrnő színe elé.
- Nos? Máris kész? Nagyszerű, még lett volna bő fél perced! – mondta az Úrnő, miközben elég lenézően tekintett rám. Na hadd nézzem, mutasd a gecidet, hadd lássam mit vertél ki? – jött az újabb parancs.
A kezemet magasra tartva nyújtottam az Úrnő felé, majd szétnyitottam a tenyeremet, ujjaim össze voltak ragadva a még nyúlós állapotú ondótol, a tenyeremben pedig nagy tócsában állt a sűrű, fehér nedv.
- Fúj, Úristen, de undorító! – kiáltott fel az Úrnő! Nem bírom látni ezt, ettől hánynom kell! -kiáltotta.
Elszégyeltem magam spermám miatt. Az Úrnő arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy a ondóm látványa taszítja, de aztán parancsával minden kétséget kizáróan is elárulta ellenszenvét.
- Azonnal takarítsd el a szemetedet! De gyorsan, még mielőtt összebüdösíti az egész szobát! Undorodom, még a szagától is. Tüntesd el! – kiáltotta az Úrnő!
Kicsit tanácstalanul térdeltem előtte, s a geci már kezdett lefojni a kezemről. Tanácstalanságomat az Úrnő is észre vette, s önmagát nem megtagadva, immár egyértelműbben és nyomatékosabban ismételte meg parancsát.
- Nyald le a kezedről a gecit! Ha idepiszkítottál, takarítsd is el – kiáltotta, majd hogy súlyt adjon a felszólításnak, a hátamra húzott egyet a nádpálcával.
A felszólítás ezen módja már hatásos volt, s bár soha nem ettem előtte spermát, most mégis mohón nyalni kezdtem a saját ondómat. Azt nem mondom, hogy finom volt és élveztem, de lenyaltam. Néhány csepp a kezemröl közben a földre cseppent, de az Úrno figyelmét az sem kerülte el.
- Nyald fel azt is, ami a földre csöppent! – kiáltott rám. Nem tűröm, hogy egy hitvány kutya összegecizze a lakásom!
Félve az újabb veréstől, mohón és észvesztve nyaltam a szőnyegre került apró cseppeket, ügyelve arra, hogy alaposságommal az Úrnő elégedettségét is kivívjam. Miközben nyaltam a szőnyeget, váratlanul a csengő hangja törte meg a csendet…
Nyalod tovább! – parancsolt rám az Úrnő. Mire visszajövök, ragyogjon a szőnyeg, spermád nyomát nem akarom látni! – mondta, majd elindult az ajtó felé.
Engedelmeskedve a parancsnak, tisztára nyaltam a szőnyeget, még a legapróbb geci foltot is igyekeztem alaposan felnyalni, hogy az Úrnő elégedett legyen velem. Közben kintről úgy hallottam, mintha jött volna valaki, de egyáltalán nem voltam biztos benne, csak furcsa neszeket véltem hallani. Az Úrnő számomra hosszúnak tűnő percekig nem jött vissza a szobába, s ez a bizonytalanság kicsit zavart, mert nem tudtam, hogy mi történhetett? Aztán nyílt az ajtó, s az Úrnő belépett. Még hallottam, ahogy az ajtóból visszaszól:
- ha készen vagy, Úrnődnél jelentkezel szolgálatra!
Nem tudtam ezzel mit kezdeni. Ezek szerint mégis jött valaki? Az Úrnő felém fordult.
- Rendesen felnyaltad a piszkodat? – kérdezte.
- Igen, Úrnőm! – válaszoltam kötelesség tudóan.
- Mégis geciszagot érzek! – mondta ingerülten. Majd tekintetével a farkamra mutatott.
- Azt a korcsot is letisztítottad? – kérdezte határozott hangon.

Az Úrnő közel hajolt hozzám és fájdalomtól eltozult arcomat látva elégedetten folytatta: ha megérted, az jó! Akkor biztos azt is belátod, hogy fontos megkövetelnem a fegyelmet, – ugye? – Igen Úrnőm! – válaszoltam elcsukló hangon, mert a farkam még mindig sajgott a fájdalomtól. Úgy éreztem, mintha már nem is lenne, mintha az Úrnő egyetlen ütéssel leszakította volna. -Nagyszerű! – nyugtázta az Úrnő, – akkor jó, ha megjegyzed, hogy a farkad csak abban az esetben állhat fel, ha kifejezetten azt parancsolom! Érthető, te féreg?

Ha nem, akkor a nádpálcámmal majd én gondoskodom róla, hogy ez a szánalmasan nyamvadt farok olyan állapotba kerüljön, hogy ne legyen kedve ágaskodni! Megértetted?
- Igen, Úrnőm! – válaszoltam, de szinte még nem is feleltem, az Úrnő máris folytatta:
- Ha így viselekedsz, hamar elintézem neked, hogy még a hugyozás is akkora fájdalmat okozzon, hogy rettegj tőle és ne merj egész nap inni! Ha folyton mereven himbálod nekem itt ezt a vackot, én esküszöm, hogy olyan dagadtra és véresre verem ezt az nyomorék ondótartályt itt a lábad között, hogy hetekig gondolni sem mersz majd nőre, mert már az is fájni fog! Megértetted?
- Igen, megértettem Úrnőm! – válaszoltam kicsit remegő hangon, mert valóban úgy éreztem, hogy ez itt már korántsem játék. Őszinte alázatomat valószínűleg az Úrnő is észre vette, mert nyugodt hangon folytatta:
- Megértem én, ha tele van a zacskód és ez nyomaszt.. Megértem, hiszen csak egy szánalmas férfi vagy, s mint ilyen, a faszodban hordod az eszed! De tudod, azzal együtt, hogy megértem, abszolút nem érdekel! Szolga vagy, tehát szolgálj! Ha pedig ki akarod verni azt a rút dögöt ott a lábad között, dolgozz meg érte, érdemeld ki! – mondta mosolyogva, majd a farkamra mutatva folytatta:
- nézd csak meg, a pálca máris segített neki, hogy megtanulja a rendet! – mondta az Úrnő szinte kacagva, majd a néhány lépésnyire lévő ajtóhoz ment és átlépett a másik szobába.
Odaátról némi zaj szűrődött át, mintha az Úrnő telefonált volna, de ebben nem voltam biztos. Közben, amennyire a nyakamon lévő szoros kötés engedte, lehajtottam a fejem, s megnéztem még mindig izzóan sajgó farkam. A látvány őszintén megrémített, hiszen a péniszemen egy dagadt, szinte bíborvörös csík futott végig, amely egy világosab árnyalatban folytatódott a combomon is. Bár az ütés óta talán már percek is elteltek, ágyékomon az égető fájdalom cseppet sem csitult, s a férfiasságom helyét betöltő kínzó fájdalom immár vizuálisan is sokkoló volt számomra. Tudatom legmélyén mindig erre vágytam, de ahogy most megláttam a lábam között, tényleg erőtlenül lógó, vérvörös farkam, őszintén megijedtem. Úgy éreztem, hogy nem vagyok ura férfiasságomnak, s bár próbáltam rákoncentrálni, a tüzes fájdalmon kívül semmit nem éreztem ott, ahol máskor lüktető érzések kerítettek hatalmukba. Sok morfondírozásra azonban nem volt időm, mert nyílott az ajtó, s az Úrnő belépett a szobába. Nem hittem a szememnek! Mindössze egy szűk, rövid bőr felsőrész volt rajta, amely szorosan ölelte körül telt kebleit, kidomborítva ezzel is sugárzóan csábító nőiességét.
- Gondolom, most már bírsz a pöcsöddel, – mondta vigyorogva – de ha mégsem, arra az esetre itt a pálcám! Erre mindig számíthatsz, bármikor kisegít! – mutatta a jobb kezében lévő nádpálcát, amely fenyegetően meredezett rám, de engem ezúttal lefoglalt a szemem által közvetített meseszép látvány, s igazi ámultba estem, hiszen az Úrnő szinte teljesen meztelenül állt előttem!
Egészen bele feledkeztem az előttem varázslatosan ringó női test csodálatába, de az Úrnő szavai megtörték szinte önkívületi állapotomat.
- Most pedig lépjünk tovább! – mondta. Eloldozlak, s bár nem szokásom figyelmeztetni a nehéz felfogású szolgákat a szabályokra, azért veled most kegyes leszek és kivételt teszek: ne feledd, hogy négykézláb a helyed és továbbra sem akarom a farkadat keményedni látni, kivéve, ha azt parancsolom! – mondta, miközben tekintetével a kezében lévő pálcára mutatott.
A pár perccel ezelőtti lecke elég tanulságos volt, úgyhogy értettem a célzást… Az Úrnő közel lépett hozzám, majd leoldozta a fali rögzítést, aztán a deszkától is eloldozott. Én parancsait és a szabályokat követve négykézlábra emelkedve vártam utasításait.
- Azt hiszem ideje, hogy köszönetet mondj Úrnődnek az eddigi leckékért! – mondta, majd jobb lábát felém nyújtotta.
Én azonnal tudtam, mi a dolgom, s kecses lábat alázattal csókolgatni kezdtem.
- Egészen jól haladsz, te kis féreg! – mondta az Úrnő láthatóan elégedetten. Ha így folytatod, talán egyszer még használni is tudlak valamire! Persze addig még sok munkám lesz veled, meg azzal a hitvány farkaddal is, de talán nem hiába… – morfondírozott magában. Azt azért ne hidd, hogy a honolului strandon sütteted a hasad, – emelte fel kicsit hangját, mintegy visszazökkenve a velem folytatott párbeszéd korábbi stílusához – minden engedelmességedért és tiszteletlenségedért a falloszod fizet! S ha esetleg kárt kell tennem benne, ne hidd, hogy sírni fogok a sajnálattól! – fejezte be mondandóját, immár a reá nagyon is jellemző határozottsággal. Aztán odament az egyik polchoz, s néhány olyan dolgot vett le róla, amelyről nem láttam pontosan, hogy mire való, de sokáig nem voltak kétségeim.
- Tedd szét a lábad, hímringyó! – kiáltott rám, majd a lábam közé nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha beleharapott volna a herezacskómba.
Ahogy négykézláb térdeltem a földön, a fejemet lehajtva odapillantottam, de csak óvatosan, mert nem tudtam, vajon szabad-e ilyet tennem? A kiváncsiság és furcsa fájdalom azonban erősebb volt a kétségnél. Egy fémcsipeszt láttam a zacskómon, s éreztem, amint fogai mélyen bele vájnak a zacskó érzékeny bőrébe. Feljajdulni nem mertem, de sok időm sem volt rá, mert mire felismertem, hogy mi történik velem, az Úrnő máris tett egy újabb csipeszt a zacskómra, ezúttal a másik felére. Ismét megpróbáltam lopva odapillantani, de ezúttal már az Úrnő is észre vette, hogy miben mesterkedem.
- Fáj? – kérdezte cinikus mosollyal a szája szegletében.
- Igen Úrnőm! – feleltem, goindosan ügyelve arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat, de válaszom az Úrnőt ennek ellenére sem tette elégedetté.
- Ez még nem fájdalom, amit érzel, te tetű! – mondta, majd a polcról leemelt két nem tudom mekkora súlyt és azt durván a herezacskóm bőrébe fémfogaival egyre mélyebben belevájódó csipeszekre akasztotta minden óvatosságot nélkülözve. A két súly szinte megtépte a zacskómat, úgy éreztem, mintha valaki teljes súlyával ráfüggeszkedett volna, férfiúi büszkeségem egy darabjára. Iszonyatos feszítést éreztem!
- Na, ez már egy kicsit fájhat, de még ez sem komoly! A többi fájdalmat viszont már te okozod magadnak! – kacagott fel az Úrnő, s szinte nem is fogtam fel szavainak értelmét, mikor szétterpesztett lábaim között nagyot csattant a nádpálca!

Az ütés nyomán ösztönösen megrándult testem és hatalmasat ugrottam, de ekkor a heréimre rögzített nehéz súlyok rángatni, szinte tépni kezdték a zacskómat. Őrületesen fájt. Minden egyes mozdulatnál úgy éreztem, mintha éppen leszakadna a zacskóm, a nehéz súlyok mozgása pedig lassan csillapodott. Fájdalomtól eltorult arccal próbáltam tűrni a fájdalmat, de hirtelem újabb nagyon hangos csattanást hallottam. A hangot előbb észleltem, mint a néhány tizedmásodpercnyi késéssel jelentkező fájdalmat, de az ütés kínjait szinte már elnyomta az a heréim körül mindent elborító, izzó, égető érzés, amely szinte már perzselte a bőröm. Úgy éreztem, mintha valaki tűzzel égetné heréimet, miközben folyamatosan rángatva le akarná tépni.
Elmondhatatlanul fájdalmas volt. A férfiasságom körüli égető fájdalom egy fajta önkívületi állapotba sodort, nem tudtam már figyelni a külvilágra, megszüntek számomra a zajok, megszüntek a fények, megszűnt minden, ami körül vett, számomra már csak a heréim léteztek, bár igazán azokat sem éreztem már. Az Úrnő pedig nem kegyelmezett, lesújtott ismét és ismét és ismét…
Nem tudom, hány pálcaütést kaptam a farkamra, de azt tudom, hogy sokat. Az ütések egy idő után már nem okozotak újabb kínt, csak a már meglévő fájdalom érzést stabilizálták. A lassan múló kínt egy-egy újabb ütés ismét felerősítette. Én szinte önkívületi állapotban rángatóztam, vonaglottam, ösztönösen próbáltam kitérni, miközben már nem is igazán voltam tudatában annak, hogy mi történik velem? Egyszerűen, csak azt éreztem, szinte lángol a lábam köze. A heréim körüli égető, tépő fájdalom szinte kiszakított a világból, nem voltam már tudatában annak, hogy az Úrnő a farkamat veri-e? Szinte már a fájdalmat is máshogy éreztem, megszüntem ebben a világban létezni… Ekkor hirtelen sokkoló érzést rántott vissza a valós világ színpadára. Az Úrnő egy vödör jegesvizet öntött a fájdalomtól lángoló heréimre. Leírhatatlan érzés volt, a farkamat már szinte nem is éreztem, olyan volt, mintha amputálták volna, a fájdalomtól forró volt és mégis jéghideg.
Nem tudom, mennyi ideig pálcázta az Úrnő a heréimet, mert közben elveszítettem az időérzékemet, de az időnek már nem is volt jelentősége, mert most már valóban én is úgy éreztem, hogy az Úrnő a rabszolgájává, a tulajdonává tett… Megtörésemet és őszinte alázatomat az Úrnő is örömmel konstatálta:
-köszönd meg Úrnődnek a leckét! – mondta elégedett mosollyal, látva a fájdalomtól és önkívületi állapottól még mindig eltorzult, szenvedő arcom, miközben lábát felém nyújtotta. Nagy alázattal kezdtem csókolgatni a kecses lábfejet, s csókjaim mögött már magam is éreztem egyfajta őszinteséget, éreztem azt a vágyat, amely miatt tulajdonképpen örömet okozott számomra, hogy csókolgathattam Úrnőm lábát.
- Mintha mutatnál némi előrehaladást! – nyugtázta őszinte lábimádó csókjaimat az Úrnő. Mit gondolsz, talán már némi jutalmat is megérdemelsz? – kérdezte felém fordulva.
- Ahogy Úrnőm jónak látja! – feleltem, s éreztem, hogy ez volt az első olyan válaszom, amely az Úrnő tetszését is maximálisan elnyerte.
-Úgy van! – válaszolta az Úrnő elégedetten!
Megmarkolta a hajam és fejemet közel húzva magához, nagyon halkan azt mondta:
-tudom, hogy mi kell neked… Aztán elengedte a fejemet, hátra lépett a nádpálcájáért, s folytatta:
-ezt azért magamnál tartom, de remélem, tudsz már viselkedni annyira, te patkány, hogy nem lesz rá szükségem! Úgye?
-Igen, Úrnőm, tudok! – válaszoltam kötelesség tudóan négykézláb, hűséges kutyaként térdelve a padlón az Úrnőm lábai előtt, s még mindig bizsergő heréimre gondolva valóban úgy éreztem, hogy az Úrnő minden parancsának eleget kell tennem. A még mindig rajta függő csipeszek és azokon lógó nehéz súlyok okozta fájdalmat, szinte már nem is éreztem. A zacskómon folyamatosan jelen lévő fájdalom érzés férfiasságom részévé vált, megtanultam együtt élni vele.

Kovács István, Kovi sminkese volt, mostanra profi dominaként űzi a szado munkát Lady Jenny, akihez nem csak férfiak, de nők és párok is járnak. Néhány feleség egyenesen kéri, hogy kínozza a férjét. Az asszony szerint a testi-lelki kínzás levezeti a hétköznapi feszültségeket, oldódik a mindennapos stressz. Szexre viszont nincs lehetőség. Tizenkilenc éves korában kezdett domináskodni, egy véletlen helyzet ismertette meg a szado-mazoval Lady Jennyt. Akkoriban sminkesként dolgozott egy jól ismert magyar pornócégnél, Kovács Kovi István kezei alatt. Több filmforgatáson is jelen volt, akaratlanul is látta, miről szól ez a számára akkor még furcsa stílus.

A szado-mazo nemcsak a kínról szól
“A dominastúdióban az előkészületek közben tetszett, hogy a férfi szolgák úrnőnek szólítják a dominát, hogy remegve várják, mikor néz rájuk, szól hozzájuk, érinti meg őket álmaik úrnője” – mesélte a Velvetnek Lady Jenny. “Eleinte mókásnak tartottam azt a mérhetetlen rajongást, megalázkodást, amivel a szolgák a hölgyekhez viszonyultak. Aztán egy forgatási napon az egyik komorna lebetegedett, a forgatókönyvben benne volt egy szerep, amire nem volt modell. A producer megkérdezte, nincs-e kedvem elvállalni ezt a jelenetet. Kicsit meglepett. Lady Jenny a legjobb nevű magyar domina mellé került néhány forgatáson, aki elmondása szerint türelemmel tanította, praktikákat mutatott neki a szünetekben, néhányszor pedig a forgatási napokon kívül is. “Egyre jobban megtetszett ez az élet, ez a furcsa, bizarr légkör. Tudom sokan értetlenül állnak a szado-mazóhoz, azt hiszik, ez csak a kínról szól, mások szexet álmodnak bele. Valóban, van alapja mindkét meglátásnak. De igazából ez csak két véglet, a szado-mazo ennél lényegesen többről szól” – magyarázta, és hozzátette, a témáról órákig is lehetne beszélni, és egyszer, ha sok ideje lesz, könyvet ír erről.

Nők, házaspárok is járnak a dominához
“Dominához főleg férfiak járnak” – folytatta. “Természetesen időnként előfordul egyedülálló hölgy, ritkán házaspár is. Nehéz behatárolni, milyen társadalmi réteget érdekel ez a fajta játék. Néhány éve még elmondhattam volna, hogy főleg értelmiségi, jó anyagi körülmények között élő, 40-50 év közötti korosztály az, akit érdekel a szado-mazo, mostanában viszont egyre több a fiatal, 19-25 éves érdeklődő, szolgálni, vagy szenvedni vágyó férfi. A szolgáim között megtalálható a taxis, az ügyvéd, sebészprofesszor, egyetemi tanár, rendőr, bankár, bróker, üzletember, politikus. Sokuk rendszeres, visszajáró szolgám. Egyre többen érkeznek külföldről, sok osztrák, német, jelentkezik szolgálatra. Néhányan messzebbről is, például Svédország, Izrael, Spanyolország, Kanada, hogy néhányat említsek.
Családi állapotukról, munkájukról, életükről viszont ritkán érdeklődik a domina. “Van, aki magától mesél, van, akit akaratlanul felismerek, közéleti szereplései miatt. Természetesen, hozzájuk sem rohanok oda, hogy: Helló! Láttalak a délelőtti parlamenti közvetítésben! Szerintem mindketten tudomásul vesszük, hogy ez egy diszkrét kapcsolat. Nem tartozik másra, ami kettőnk között zajlik.”

A kíntól oldódik a mindennapos stressz
Lady Jenny azt sem tartja elítélendőnek, ha valaki nős emberként jár hozzá. Ugyanis nem szeretkezni mennek hozzá, erre lehetősége sincs. “Vágyai vannak, amit otthon nem mer elmondani, vagy nem kap támogatást a vágyai beteljesítéséhez. Nem hiszem, hogy ezzel megcsalja a feleségét, vagy nem szereti kellőképpen őt és a családja minden tagját. Szerintem inkább levezeti a hétköznapi feszültségeket, kiéli vágyait, oldódik a mindennapos stressz. Boldogabban, kiegyensúlyozottabban tér haza. Nem egy szolgám parancsba kapja, hogy lepje meg a feleségét valami aprósággal, amikor tőlem hazamegy. Néhány feleség pedig egyenesen kéri, hogy foglalkozzak a férjével. Sőt, javaslatot is tesznek, hogy mennyire és miért büntessem meg őt. Ezt van úgy, hogy egy lezárt borítékban küldik el, van aki sms-t ír, vagy felhív.”
Az asszony minden szolgáján más és más praktikát alkalmaz kellő hatékonysággal, ezért meglehetősen nehéznek találta kérdésünket, hogy ezek közül mi a kedvence: “Nekem az érdekem, hogy a subom ragaszkodjon hozzám, imádjon, élvezze a szeánszot, tudja, hogy bennem megbízhat. Ezt a kötődést elérni, ez az, amit igazán kedvelek. De, hogy írjak konkrét dolgot is, a fenekelés – spanking, amit igazán kedvelek. Szeretek ütni pálcával, korbáccsal, vagy paskolóval. Kedvelem a cipő és lábimádatot, a taposást. Szerepjátékok közül a tanárnő-diák, a póni és kutyatréning, amit talán kicsit jobban szeretek a többi szerepjátéktól.”

Nincs 8 napon túl gyógyuló sérülés
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben itt nem enyhe fájdalomról van szó, és a kezdő jelentkezők többségének fogalma sincs, mire vállalkozott, Lady Jenny elmondása szerint arra még nem volt példa, hogy feljelentették volna testi sértés miatt. Mivel közös megállapodás szerint játszanak: a domina nem okoz 8 napon túl gyógyuló sérülést, és általában van egy menekülőszó. “Ez főleg olyan szolgáknál szükséges, akik nincsenek még tisztában önmagukkal, akik nem sűrűn voltak még nálam – így én sem biztos, hogy megérzem, hol a határ. A menekülőszó kimondásakor azonnal megállunk, a kötelékeit eloldozom. Kap pár perc pihenőt, eközben megbeszéljük mi volt az, ami miatt ki kellett mondania a menekülőszót, és van-e kedve tovább folytatni? Minden szeánsznak azonnal vége van, ha a menekülőszó háromszor kerül kimondásra. Ha a szolga rosszul lesz, orvosi segítségre van szüksége. Ilyenre nálam még nem volt példa, de számolni kell vele.”
Hétköznapi életben az Úrnő egész normális életet él, saját cége van, a dominaság csak egy játék. Szerep, amibe beleéli magát: élvezi, ahogy imádják és félnek tőle, olyan környezetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém.
Soha nem fogalmazódott meg így bennem, hogy most én domina leszek, és ezt meg akarom tanulni” – folytatta Lady Jenny korábban megkezdett [1] beszámolóját és kiderült, hogy szolgáltatása nem a munkája. “Nem ebből élek, van normális polgári foglalkozásom is. Igaz, meglehetősen sok időmet a BDSM teszi ki, filmforgatások, szolgák. Szerencsére saját cégem van, így az időmet magam osztom be. Érnek támadások, legtöbbjük olyan emberektől érkezik, akiknek igazából semmi köze ehhez az életformához, az ég egy adta világon semmit sem tudnak róla, rólam. Esetleg megnéztek egy SM filmet, és ebből vonnak le egyoldalú következtetést.” A domina elmondása szerint nem is szokott foglalkozni ezekkel a támadásokkal, nincs ideje és energiája mindenkinek elmondani, mi is az a szado-mazo, mit miért tesz. “Őket általában meghagyom a saját hitükben. Konstatálom, hogy megint én vagyok a perverz, mert ilyen filmben szerepelek, ő pedig a normális, mert ő csak megvette, letöltötte, megnézte – esetleg onanizált rá párszor.”

Ez csak egy szerep
Nekünk viszont mesélt, így megtudtuk, hogy a domina feladata meglehetősen összetett dolog. A praktikákat például nem elég névről ismerni, tudni kell őket biztonsággal alkalmazni. “Felelősséggel tartozunk a szolgánk életéért, egészségéért, lelkiállapotáért. Egy rosszul sikerült szeánsszal lelkileg–pszichikailag is megtörhetünk embereket.
Nekem talán szerencsém volt a filmezéssel, sok, a témában tapasztalt emberrel találkoztam, láttam őket dolgozni, segítettek, ha valamit nem tudtam, rosszul csináltam. Rengeteg filmet megnéztem, itt megint csak azt tudom mondani, hogy szerencsére ismerem a filmgyártás menetét, így filmnézéskor tudom, mikor áll meg a kamera, miért mutat mást, mikor álltak meg a szereplők pihenni, mit rontott el a domina-, esetleg a sub a jelenetben” – magyarázta Lady Jenny, aki a saját filmjeit is vissza szokta nézni – főleg vágáskor, így látja azt, hogy máskor mit kell másként csinálnia.
Szerintem ez a tanulás – de ez nem tudatos dolog, mert érdekel, mert élvezem, így gyakorlatilag észrevétlenül ragadnak meg bennem az információk. Ezen túl fontosnak tartom, hogy a domina pontosan tudja, mikor kezdődik és ér véget a szerepe.” De ez mégiscsak egy szerep – tette hozzá, hiszen nem mindig játszható, élhető, alkalmazható. “Van család, barátok, ismerősök, akik nem igénylik a dominanciát feltétlenül. Néha tudni kell megállni, életszerűen, emberien viselkedni. Még a szolgáinkkal is. Nagyon ritkán van az, hogy csak munkaként tekintek egy-egy forgatásra, vagy szolgára.”

Élvezi, ha imádják, félnek tőle
Lady Jenny az esetek többségében teljesen beleéli magát a szerepébe, nem kifejezetten a kínzás okoz örömet neki, hiszen van olyan szeánsza, ahol csak lelki megalázás szerepel. “Az egész helyzetet élvezem, a kommunikációt egy másik emberrel, olyan környezetben, olyan helyzetben, ami nagyon bizarr, nagyon extrém. Élvezem a másik ember reakcióit, élvezem azt, hogy imádnak, félnek tőlem, ha látom, hogy teljesen átadja magát nekem. Valójában azt tehetek, amit csak akarok. Ehhez nagyon nagyfokú bizalom szükséges a másik fél részéről. Ezt a bizalmat kivívni, ez, ami igazán élvezetes számomra. “
Munkája során már több esetben is előfordult, hogy a szolgának jelentkező személy megfutamodott. A domina pont ezért nem is szívesen fogad teljesen kezdő, önmagával és a vágyaival tisztában nem lévő szolgát. “Sokan megnéznek néhány fotót, filmet. Izgalmasnak találják a helyzetet. Aztán a kötél szorít, a tűszúrás fáj, a viasz éget, és a pálca! Az nagyon fáj!” – számolt be a kínosabb szituációkról.

Ha idegesítik, dűhítik, nem kínoz
“Egyébként minden szeánsz más és más, nincs előre megírt forgatókönyv – ezt még a filmeknél sem kedvelem. Természetesen vannak mozzanatok, ami szerint felkészülök egy szeánszra.” Új szolga esetén például mindig kér egy bemutatkozó emailt, vagy telefonon tesz fel kérdéseket. Mi a szolga elképzelése, vágyai, miről álmodik, milyen tapasztalattal rendelkezik. “Ez nem azt jelenti, hogy a szolga fogja a saját elképzelése szerint alakítani a szeánszot. Pusztán nekem ad támpontokat. Milyen ruhát vegyek fel, milyen cipőt, csizmát. Milyen eszközöket készítsek elő. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy nem szimpatikus a hozzáállása, nem tetszik a stílusa, egyszerűen megkérem, keressen más dominát. Nem vagyok hajlandó olyan embert fogadni, akivel nincs meg az összhang, aki idegesít vagy dühít.”
Fontosnak érzi többek között, hogy a szolgával legalább néhány percig kötetlenül elbeszélgethessen, mielőtt elkezdődik a szeánsz. Megisznak egy kávét, vagy üdítőt. “A beszélgetés végén elmondom a szabályokat, a menekülőszót, ha ez szükséges. A viselkedésére vonatkozó feltételeimet. A szerepjáték során használandó megszólításomat, stb. Ezután elküldöm tisztálkodni, hiszen senki sem szívesen ér hozzá egy izzadt, rossz szagú emberhez. Még akkor sem, ha közöttünk szó sincs semmilyen szexuális kapcsolatról.
Amint a szolga belép a stúdióba – már egy másik világban van – itt már a szerepjátékunk szerint játszunk.”(Velvet)