A hüvely mérete

huvelyMinden ellenkező hiedelemmel szemben a normális hüvely bármely méretű hímvesszőhöz könnyedén tud alkalmazkodni. Semmilyen kapcsolat nincs a nő testméretei és alakja, valamint a hüvely nagysága között, ugyanez vonatkozik férfinál a hímvesszőre is. A hüvely a vulvától felfelé körülbelül 45 fokos szögben a méh felé irányuló cső.

A hüvely mérete annyira változatos, és maga a hüvely annyira tágulékony, hogy nagyságát nehéz meghatározni. Ez a nagyfokú tágulékonyság a magyarázata annak, hogy a közösülés és szülés kapcsán fellépő erőteljes hatásoknak is képes ellenállni. Minden ellenkező hiedelemmel szemben a normális hüvely bármely méretű hímvesszőhöz könnyedén tud alkalmazkodni. Semmilyen kapcsolat nincs a nő testméretei és alakja, valamint a hüvely nagysága között, ugyanez vonatkozik férfinál a hímvesszőre is.

A hüvely valójában csak lehetséges üreg, minthogy az elülső és hátsó falak harántredőket alkotnak, melyek egymáshoz igen közeli helyzetben vannak. A nem szült nőknél a hüvely falai erőteljesek és gazdagon redőzöttek. Szülés (partus) után a hüvelyfalak többé-kevésbé kisimulnak, hogy bizonyos idő múlva visszanyerjék szilárdságukat, különösen olyan nőknél, akik többször szültek.

A hüvely felső részébe nyúlik a méh alsó része, a kúp alakú méhnyak (cervix uteri). A méhnyak körül képződő körkörös öböl, anatómiailag elülső, hátsó és két oldalsó boltozatra tagolódik. A boltozatok falai vékonyak, hiszen csak a hüvely fala alkotja azokat, másik oldalon a kismedencei üreg helyezkedik el. Belső (hüvelyi) nőgyógyászati vizsgálat során a különböző kismedencei szervek helyzete és egymáshoz való viszonya tapintható és állapítható meg a boltozaton keresztül. Normális viszonyok között a hátsó boltozat üres, az elülsőn át tapintható a méh teste, az oldalsókon át pedig a petevezeték és a petefészkek.

A hátsó boltozat mélyebben nyomul be a kismedencébe, és ennek következtében nagyobb és hosszabb, mint az elülső. Ez az anatómiai helyzet megkönnyíti a sperma méhnyakba jutását a közösülés során, mert ha a nő a hátán fekszik, a méhnyak nyílása nemcsak egyenesen a magömlés felé irányul, de a kilövellt spermamennyiség a hátsó fornixban (boltozat) gyűlik össze, és a méhnyak ebben fürdik. A pénisz lökését a közösülés során szintén a hátsó hüvelyboltozat fogja fel, ezáltal megakadályozza a méhnyak sérülését.

A hátsó hüvelyboltozatot a medenceűrt bélelő hashártyától (peritoneum) csak a vékony hüvelyfal választja el, és a hashártya itt a mélybe nyomul, a Douglas-üreget (spatium rectouterinum) alkotva. Ily módon a hátsó hüvelyboltozat különböző diagnosztikus és sebészeti eljárások helyéül szolgál. A Douglas-punctio (kuldoszkópia) esetében a hátsó hüvelyboltozaton keresztül vezetik a tűt a Douglas-üregbe, ezáltal bármilyen, ott felgyülemlett folyadék természete meghatározható – vér, genny nagyobb mennyiségű szövetnedv. Kolpotomiánál a hátsó hüvelyboltozaton kis metszést ejtenek, melyen keresztül a medenceüreget bélelő hashártyaűrbe jutnak. Ezen a nyíláson keresztül kuldoszkóp segítségével – mely optikai eszközökkel és fénnyel ellátott cső, a testüregi mikroszkópok egyik fajtája – a medencei zsigerek látótérbe hozhatók. A kolpotomia bizonyos sebészi beavatkozásokhoz is segítséget nyújthat, amint a petevezetékek lekötése (ligatura tubae) vagy esetleg a méhen kívüli terhesség eltávolítása.

A hüvely bélése
A hüvely bélése az úgynevezett hüvelyi epithelium (hám), mely körülbelül negyven, kötőszöveten nyugvó sejtrétegből áll, és véredényeket, idegeket tartalmaz. Ez a hám a bőrhöz hasonló, de nem tartalmaz szőrtüszőket, verejtékmirigyeket és faggyúmirigyeket, melyek gyengítenék és a mikroorganizmusok behatolására lehetőséget nyújtanának. Ily módon ez szívós, elellenálló védőfalat képez. A mélyebben fekvő, alsó sejtrétegek az alattuk, a kötőszövetben futó vérerekhez közelebb vannak, ezáltal gyorsabban osztódnak, hogy a lelökődött felső rétegek helyére nyomuljanak. Az ösztrogének, a női nemi hormonok a bazális sejtek növekedését a pubertás előtt és a menopauzában serkentik. Ha kevés az ösztrogén, a hüvelyhám vékony, és majdnem teljes egészében bazális sejtekből épül fel. Ha a petefészkek a fogamzóképes korban megfelelő mennyiségű ösztrogént termelnek, a hüvelyfalról vett sejtkenet – melyet tárgylemezen megfestenek – nagy mennyiségű lelökődött sejtet tartalmaz, és ily módon lehetőség van a menstruációs ciklus fázisainak megállapítására ezen sejtek alaki és festődési tulajdonságai alapján. A megfestett hüvelykenetben található bazális, átmeneti (intermedier) és felületi (szuperficiális) sejtek relatív száma alapján egy mutatószám állapítható meg az ösztrogénaktivitásra vonatkozóan. A hüvelyhám sejtjeinek vizsgálata rákszűréskor is hasznos információ nyújt (Papanicolau-teszt, Schiller-teszt), ezekről később lesz szó.

A hüvelyváladék
A hüvelytartalom a serdülőkor után és a klimax előtt normális viszonyok között savanyú vegyhatású, megközelítően 3,5-5,5 pH-értéket mutat. (A pH a savasság és lúgosság mértéke bármely oldatban, melyet 1-14 skálán fejezünk ki. A kisebb számok az aciditást – savasság -, a nagyobbak az alkalinitást – lúgosság – jelölik, a pH 7 a neutrális – semleges – vegyhatás.) E savasság létrejötte és fenntartása a következőképpen megy végbe: a szexuális érettség idején a működő petefészkek által termelt ösztrogén a hüvelyfal bazális sejtjeinek gyors osztódását eredményezi. Ezek az aktívan növő sejtek glikogénszemcséket raktároznak sejtplazmájukba (glikogén: két összekapcsolt szőlőcukor-molekula). Bizonyos baktériumok, melyeket a német nőgyógyász, Albert Döderlein nyomán Döderlein-bacillusoknak neveznek, és a hüvely normális baktériumflórájához tartoznak, tejsavbaktériumok; a glikogént tejsavvá képesek bontani. A tejsav jelenléte felelős a hüvelytartalom alacsonyabb pH-értékéért.

A normális hüvelyváladék tiszta, savanyú folyadék, melyben lelökődött felületi sejtek, Döderlein-bacillusok és kis mennyiségű, a méhnyak mirigyeiből származó nyák található. A váladék savassága a vastag hüvelyhám ellenálló képességével együtt védi a hüvelyt a veszélyes baktériumok fertőzésétől, és ez teszi a hüvelyt sokkal sérülékenyebbé fertőzésekkel szemben a serdülőkor előtt és a menopauza után. A Döderlein-bacillusok a normális hüvelyműködés számára nélkülözhetetlenek. Kémiai fogamzásgátlók, antibiotikumok, túlzott irrigálás megzavarhatja vagy tönkreteheti e baktériumokat, így hüvelyfertőzések sokkal könnyebben bekövetkezhetnek.

Hozzászólás írása?

0 hozzászólás.

Szólj hozzá!